Hosszú az út .....







Hosszú az út ..... nem látni a végét...

Hosszú az út,nem látni a végét..
Talán ha elengedném a szélét...
Mi lenne oly gyorsan száguldhatnék,
a mélybe le , mint rétisas az ételért !


Ez csak egy gondolat , de mi lenne ha
Hisz az életünk , csak egy röpke pillanat .
A föld ki szivén hordoz , tán az sem érti ,
Mi világunk oly szép , azt csak a sziv érzi.

Mondjátok , mit ér egy sziv ha elhagyatott ,
E földön , mint a pusztaság , kietlen lett .
Nem fogom fel soha, miért van rossz sors,
Mikor történt , a bánat az élettel egybe kellt.

Soha nem látom az elöttem kiálltó sereget ,
Ha az ember gyarló szive megrepedt ,
Talán lesz majd egy olyan idö,
Mikor befoltozzák e sebet .

De addig mi lesz itt a néppel ?
Mikor tornyosulnak a fellegek ?
Ugyan a nagyok a párnás székben,
Ezt soha nem tudják meg .

Mit éreznek azok itt a földön
az elveszett emberek !
Égbe kiállt minden könnyük,
Mi szivükből tőr elö !

Halkan sirnak mint ,mint a fákon az esőcseppek
mert nem lássák könnyeik mögül , a bajból a kiutat ,
Te isten hol vagy néha ? nem látod már ezt a kint ?
Az ember már nem remélhet , csak ha néha Rád tekint !

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mennyei Sólyom

Amikor a lélek sír ...

A lélek hangja ...