Szeresd....

Szeresd…


Szeresd a földet , és az emberiséget ,
Ahogyan a nap körülölel téged !
Mert minden nap kimutatott szeretet ,
Megszépiti a napodat , életedet 🙂
 
Ha látsz szomorú embert ,
Ki szivében nagyon elesett,
Öleld át karoddal és lelkeddel,
Hisz minden embert szeretni kell !

A világodból ne engedd soha sem ,
hogy ki fogyjon az öröm és a szeretet ,
hisz ez ad erőt összefogja az embereket,
Naponta hitet ,bátorságot mindenkinek !

Ha talán félsz kimutatni amit érzel,
Gondold el hány ember él vérző szivvel !
Ne sajnáld mástól , ami neked is kincs ,
Mert eme világra, a szivünk a kilincs !

Ami azt az ajtót nyitja , ahol a boldogság ,
Ott a fegyverek elhallgatnak s szép a világ,
Mikor tavasszal nyilik az illatos virág ,
A nap sugara is szebben tekint reánk !

Talán ha minden ember megtanulna szeretni,
Akkor a bánatot , haragot ellehetne feledni !
Hiszen a nap sem kel fel haraggal reggelente ,
Mindenkinek egyformán csodás a naplemente !

És mikor tavasszal ünneplőbe öltözik a föld ,
Adj a testednek , lelkednek elegendő időt !
Megújult erővel szeresd a jelent és a jövőt,
Szivedben boldogan és fogadd az oda érkezőt !

Szebben élni nem lehet, mikor mosolyog a szemed ,
Az elesettnek kezed nyújtani , míg szája hálát rebeg,
A gyermekeknek ruhát ,szájukba ételt és italt adni ,
Mert adni csak szeretettel lehet és azt viszont kapni !

Örömmel éljük az életünket míg lehet ,
Mert azért adta isten az érző szivedet !
Lehet bántani , gyülölni az embereket ,
De azzal ki fog halni az összes szeretet !

Mikor gép előtt ülök és verset irok ,
Eszembe jut régi megannyi titok ,
Áram , számitógép nélkül az emberek ,
Miért voltak boldogabbak ? hogy lehet ?

Erre is van válasz , hiszen ott éltem én is
ahol a szeretet volt és boldogság , mégis
nem értem a világgal mi történhetett ,
Na ezért! Szeressétek egymást emberek !