Meg kell tanítani …

Meg kell tanítani …


Meddig képes elmenni az ember ?
Hiába van szíve tele szeretettel !
Örülnek más lelke fájdalmának ,
Nem törődve azzal kinek mi fájhat !

Mennyit tűrhet el egy ember ?
Mikor a napi léte a porban hever ?
Dolgozhat látástól vakulásig,
Miközben más cicomázik ?

Hol vannak azok az álmok ?
Amit gyerekként álmodok ?
A boldog család példakép.
Eltűnt már nagyon rég !

Más világot élünk és félünk,
Pedig most sem henyélünk !
Húzzuk az igát míg élünk ,
Hogy jobb lesz csak remélünk !

Mikor kikerülsz a suliból
Azt hiszed jobb lesz egyből !
Magad ura leszel ,és felnőtt ,
Döntéseket hozhatsz fejből !

Nem fog irányítani senki !
Nincs több dorgálás , bünti !
Végre vége az sulinak is jupii
Mehetek végre én is dolgozni !

Nem gondolkodsz , csak annak örülsz
Hogy felnőttél és dönthetsz egyedül !
Aztán ahogy száll az idő, múlnak az évek ,
Vissza sírod a sulit a boldog gyermek évet !

Míg gyerek voltál a világ rózsaszínű volt ,
Mert a szülőd , neked mindent megadott !
Nem láttad mennyit szenvedett addig ,
Amíg Te is kikerültél a szárnyai alól !

Most hogy neked is ott a családod ,
Már másképpen látod ezt a világot !
Átérzed anyádnak ,apádnak gondjait ,
Most jössz rá , miért aggódtak annyit !

Amit anno álmodtál semmivé foszlott
Egyből rájössz amitől téged megóvott !
Kegyetlen a világ ,és már te is megérted ,
Hiszen neked is van féltett gyermeked !

Hiszen boldog gyermekkort szeretnél nekik is ,
Míg gyerekként ezt megtették érted a szüleid !
Akit ugyan úgy próbálsz nevelni , mint téged ,
egykor szüleid , a világtól most őket véded !

Amikor haza látogatsz a szülői házba ,
Szíved és a lelked sokszor van lázba !
Néha megkérdeznéd tőlük ezt hogy lehetett ?
Gyermekként boldog voltál ,szépen éltetek !

Megannyi titok van egy szülői szívbe” ,
Csak akkor döbbensz rá a sok miértre !
Kamaszként állandóan ok nélkül lázadtál ,
Felkaptad a vizet és sokszor elszaladtál !

És ahogy látod szüleid öregedni ,
reszkető kezeit szívedhez emelni ,
Mert most már érzed azt a örök hálát ,
Mikor végig kell nézned lassú halálát !

Istenem kéred Őt , még ne vedd el !
Most én akarnám óvni szeretettel !
Vissza adni azt a sok törődést és jót
Amiben egykor neked is részed volt !

De az élet kegyetlen , elvitte őket is ,
Nem nézte senki hogy ők a te szüleid !
A fájdalmad a lelkedet is megtörte ,
A szívedbe zártad őket mindörökre !

Most egyedül maradtál a bánatoddal,
Mardosó szívvel , tele fájdalommal !
Aztán átölel az imádott gyereked ,
Enyhíteni próbálja fájó szívedet !

Nem mindent vesztettél el ,itt vagyok ..
Súgja hatalmas féltéssel , szeretettel !
Belenézel a két kis szemébe és öleled vérző szívvel,
Tudod ha te mész el átéli ezt Ő is . mit most te érzel !

Mert lehet ez a világ romlott és kegyetlen ,
Nekem van családom és drága gyerekem !
És igen ! Meg kell tanítani minden gyermeket szeretni,
Ettől lesz majd a világunk jobb, így szebben lehet élni !