Sűvöltő szél ...

Sűvöltő szél ...

Honnan tudhatnám, kiben mi lakik?
Honnan sejthetném, mikor csinálok bakit ?
Hiába mondod , hogy jó emberismerö vagy ,
Ott , hol gyermek éhezik, a Te szived is nagy !

Honnan tudhatnám én, hogy hamis az ember ?
Ha látom valaki a saját mocskában hever !
Honnan sejthetném , hogy épp bántani fognak?
És egy szava sem igaz a könyörgö szónak !

Hiába mondod ezerszer , hisz sűvöltő szél a lelkem!
A bajt,a gonoszságot elöre nem látom, nem sejtem !
Én aki ember vagyok, az emberek között maradok,
A szeretetem szorom és elvetem mint drága magot !

Mondd ! Honnan tudhatnám, hogy kiben mi lakik?
Ha szivemben megsajnálom azt a Valakit !
Sűvöltő szél ! Szólj ! Addj hát tanácsot Nekem ,
Talán zárjam be a szivem vagy keményitsem ?

Ohh Uram , vezess az úton és fogd a kezem,
Tudod ha nem érezlek, nélküled nem létezem !
Mutasd az utat, merre kell hogy menjek,
Ne higgyek mindent el , az álszent embereknek !

Tudom , mondod: öreg pap is holtig tanul !
Mikor a szivem, a fájdalomba bele sajdúl !
Honnan tudhatnám ,mikor zárjam szivem kapuját ?
És mikor ne érezzem át másnak baját , búját ?

Mit tegyek , ha embernek születtem és van szivem ?
És én a kedves szóban,szeretetben hiszek hiven !
Mit tehetnék , hogy ne feltétel nélkűl szeressek ?
És más baján mit sem törödve nevessek ?

Nem ! Nem ! Nem ! Nem, ez nem én lennék !
Én a világnak adom a szivem szeretetét !
Mert ez én vagyok, és ha mást tennék ,
Nem érném meg a holnapot, belehalnék !

Mert a lelkemben sűvöltő szelek járnak,
Ha nem lenne szeretet,vége lenne a világnak !
Én csak kis porszem vagyok itt e földön,
De maradok ilyen inkább , a szivem megörzöm !

Sűvöltő szél ez vagyok én , az elesettekért ,
A szivem sir , minden egyes gyermekért !
Amig a lelkemben naponta háború dúl,
És a jaj szóra , a szivemben a bánat elindul ...

Pedig az élet , sokszor elbánt velem,
De feláltam, mert a térdes-t nem kedvelem !
Mindig erős voltam,és az is maradok,
Amig a lábam visz,és mozognak e karok .

Nem és nem könyörgök, hogy ne kinozz engem !
Annál sokkal nagyobb a büszkeségem !
Inkább adj erőt és kitartást Nekem,
Hogy még többet segithessek az embereken !

Mert a lelkemben addig sűvölt ez a szél,
Amig ez a test majd , pihenni nem tér ,
Én nem tudok más lenni, történjen bármi,
Az érzékeny lelkemtől ,nem tudok megvállni !