Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Online szerelem Társkereső oldalak , veszélyesek , Ki miért van ott ? De személyesek! Van ki heccből , szórakozik , miért ? Nem érzett soha öszintén senkiért ! Van ki szeretne társat , de mikor odakerül , Akkor a félelem a szivébe , bele vegyűl ! Megijed a saját érzésétől , és visszakozna , Randikból nem lesz semmi , visszamondja ! Van aki még ezt sem teszi , mert gátlástalan ! Mit érdekli hogy a másik emberben mi van ?! Keltemben , jártamban , egy ilyenre bukkantam , Megfogott a szép szavakkal és bele habarodtam ! Mondd mit vétettem én neked ? Miért bántod a fájó szivemet ? Meddig ? Hogy várjak még rád ? Ha nem is irsz ? Nincsen szád ? Akár 1000 évig is várom én , hogy lássalak ! Te nem érzed azt , hogy mennyire akarlak ? Te azt hiszed hogy neked van csak bajod ? Ez a szív már nélküled soha nem ragyog ! Bele ültettél egy kis aprö magot , Ami elinditotta ezt a fájdalmas dolgot . Tudom téged nem zavar , nem érdekel , De nem kértem én se

Túl közel Hozzád … Nyisd meg a videót a zene miatt !    Egy nap jöttél és betoppantál sívár életembe , Mialatt van valakid akit szeretsz és élsz vele ! Öszinte voltál hozzám , ezt soha nem tagadom , De amit közben éreztem azt már nem taglalom ! Én mégis nagyon szerettelek , imádtam mindenedet ! Ahogy te is érezhetted , hogy én mennyire szeretlek ! Az éjszakák elfeledtették , minden apró fájdalmat , Az életem felragyogott ha velem voltál s akartalak ! Talán , túl közel álltál hozzám , azért is imádtalak , Nem törödve azzal a másikkal , de nem áltattalak ! Pedig elmondtad , mi soha nem lehetünk egymásé , Mert szereted azt a másikat , soha nem változtatsz . Velem jól érzed magad , de nem én vagyok akit akarsz , Pedig a magad módján szeretsz kicsit és sokat agyalsz ! Hogy tudnál többet lenni úgy velem , a másikat ne sértse , Mert ha lebukunk , és elkell majd mondanod , meg is értse ! De én túl közel hozzád , már nem csinálhatom v

Veszélyes szerelem ! Csak forgolódsz éjszakánként , Nem tudhatod ,ki jön árnyként ! A szíved osztod , mert szeretni akarsz , Téged nem szeret senki , hiába agyalsz ! Aki jön megfogja a lelked , ami téged kerget , Vágyaiddal nem törödve , csak tested kellett ! Minden alkalommal csak a szived sajdul bele , Mikor a hajnal eljön s véget ér az éjszaka vele ! Várod mindig a következőt , talán Ő lesz az igazi , Addig felmorzsolod a szíved , hiszed minden férfi , Mig ki nem ismered , bízol benne hogy az igazi lehet , De ez egy álom Neked , csak kínzod vele a lelkedet ! Az élet nem oly egyszerű mint ahogy ezt képzelted , Tele van , azokkal akik árthatnak a lágy szívednek ! Nem törödve mit sem ártatlan szíveddel , szereteteddel , Csak ártanak neked és nem törödve azzal mi lesz veled ! Te meg csak tékozlod a szerelmedet , aki belépve életedbe , Jön és ahogy jött , távozik is ha megkapja amit feladsz érte ! Veszélyes ez a sze

Szerelem volt Valami történt Velem , Nem ? Csak képzelem ? Végig söpörve vén szívemen , Találgatva ez miatt mi legyen ? Jött mint a gyorsvonat sebesen , A szívem közepébe egyenesen ! Aztán mikor célba ért , belém ült , Én meg féltem , a lelkem rémült ! Mit kezdjek én most magammal , Hisz nem akarva , miért kaptam? Nap mint nap nem találom helyem, Csak arra gondolva most mi legyen ? A kedves szétszedte úgy a szívem , Darabokra hullott , most szedegetem . Kellett nekem , a szerelem ? Nem hiszem ! Szerelem volt , de oly fájó és hát kegyetlen ! Nem ilyenről álmodoztam , az életben , Szerelem volt , nincs semmi kétségem . Őrülten vágytam , még ha bántott engem , Féltem , érintése nyomot hagyott bennem ! A hangja mint a méz csengett a fülemben , jól esett Szavaival már jó erősen szétszedett , markolt és fájt , Minden érintése nyomott hagyott a testemen , Lelkemből legbelül kiölve minden szerelmem . De szerelem volt , amíg nem érinthettem , Bár újra

Kapott érzelem ... Sivár szivembe új lakó költözött, Megdermedt lelkem könyörgött , Jeges testemben tűz gyúlt érte , Talán az én magányomnak is vége ? Bátortalanul kostolgatom e dolgokat , Hiszen nem tudom kideríteni az okokat . Egyszer csak jött és nem kérdezte , akarom e , csak ott termett a szìvembe ! Még csak kostolgatom , izlelgetem , A kapott érzésnek vissza integettem . Maga az érzés felkavaró , de nagyon jó , Egyenlőre nem tudni merre , hova való ! Játszom a gondolattal de félek is tőle , Védtelen szívemnek lesz e baja belőle ? Gyarló vagyok , álmokkal , vágyakkal tele , Nem tudni mi lesz majd ennek a kimenetele ? Hol azt érzem kell nekem is a szerelem , Hol meg annyira elkap bizonyos félelem . Merjek e szeretni ? Hisz már nincs sok , az életem alkonyán ! Csak ne érjen sokk ! Gondolkodom , de most képtelen vagyok rá , A gondolataimban

Bűn e ?... Miért fáj ez Nekem ? Ami másnak érzelem ? Miért érzem énekem , Ez lesz a végzetem ! Ami másnak boldogság , Az nekem fáj , kinlódás ! Szép a szerelem , nem nekem , Csak a bánat , mert érzelem ! Nem akarom ezt így érezni , nem akarok többé szenvedni ! Eldobnám de nem tudom , Jön és leigáz az utamon ! Gyötri a szívem , lelkem , Vágyakkal tele a testem ! Tüzes lánzsaként gyilkol , A szívem csak fuldokol ! Könnyíts rajtam , ölelj át ! Vedd karjaidba ezt madárt ! Hisz törött szárnyakkal repülni ? Lehetetlen csak egy ágon ülni . Hiába vártalak , nem jöttél el , Hiába hivlak , nem veszed fel ! Kereslek álmomban , ki tudja , Jöjj aki fájó szívem elrabolta ! Gondolatom nála jár , messze ... Átölelni , szeretni nincs mersze ? Szavak , mik a fülemben csengenek , Az érzések a szivemben rejtőznek ! Ahh nincs esélyem , lehet már feladom , Sikoltanék , de nem segitek magamon ! Bűn e az , ha a madár keresi a

Lopott idő Az idő amit kaptál , csak úgy szalad ,  Véges ! Nem hátra , csak előre halad . Az időd java része , olyanokra megy el , Amit nem szeretsz ,és ne erre telljen el !  Az elfecsérelt idődért cserébe sem kapsz  semmit , még kevés lopott perceket sem ! Csak azokra pazarold az idődet akikben  a szeretet , az önzetlen barátság végtelen !  Bár magad osztod be , nincs időd a szerelmedre , próbálsz innen is onnan is lecsipni , erre legyen . Csak hogy együtt lehessél azzal aki boldoggá tesz , csalódottan tapasztalod , időt többet nem vehetsz!  Versenyfutás az idővel , mert tudjátok az véges ,  nem láthatod előre , hogy lesz , mi lehet véres !  Terveztek , miért van az hogy soha nem jön össze , a lopott idődbe szólnak , valami mindig jön közbe ! Versenyt futhatsz minden nap , de érzed ott belül , nem győzhetsz ebben , nem leszel soha a győztes ! Te mégis lopkodod az időd kitartóan , még remélsz , az életed végig dolgozod , szinte soha nem henyélsz ! Só

Csak ezt az egyet… Tudod milyen az , ha elveszted akit szerettél ? Egyszer csak bele költözik a szivedbe a tél ! Átsirt nappalok és éjszakák kínozzák a lelked , Gyötrő vágyak , azóta mardossák a szívedet ! Nem hallanak , segítségért hiába kiáltasz , Süket fülekre lelsz és üres szívekre találsz ! Csupán magadba , bánatos szívedet hordozod , Egyre csak tellenek az órák , napok , hónapok ! Amikor szeretnél szeretni és viszont azt kapni , Amikor úgy hiányzik az életedből az a valaki ! Aki elrepítene a menyországba is ha kívánnád , És örökre fogná a két kezed ha nagyon akarnád ! A sok csalódás megöli azt is belőled aki vagy , Már nincs úgy bizalom , a szived jéggé fagy ! Talán már nincs is olyan a világon , kit szeretnél , Mert a lelkedbe végleg beköszöntött a jeges tél ! Már túl sok volt a hideg amit kaptál az élettől , Pedig Te hűen odaadtál volna a mindenedből ! Elfogyott a reményed , már nem várod a holnapot , Visszasírod a múltat , mert azt a tiédne

TALÁN EGYSZER … Boldogsággal ha meghinti az életed valaki , Félő kívánság csak , amit csak te találtál ki . Talán egyszer eljön értem is a boldogság , Ha majd rám talál …de ez csak kívánság ! A lelkem bízony szárnyalni fog és táncot jár , Az én szívembe talán újra vissza tér az a nyár ! Amely elment akkor veled , mikor itt hagytál engem ! Azóta búsak a napjaim , az óráim ,ohh vérzik a szívem ! És jött valaki aki próbált szeretni , felvidítani , De lelkem sebei csak nem akartak begyógyulni ! Pedig Ő értem mindent megtett nem is értem , Hogyan is lehet feldolgozni ezt az életben ! Ahogy jött úgy el is távozott , bár sejtettem , A szívem fáj nagyon , ez is kész rejtelem . Akartam is meg nem is , bár még túl korai , A hegek bennem égnek , erősek az idő fogai ! A múlt nem vész el , csak halványúl olykor , De talán egyszer , majd én is leszek boldog ! A szívem sajog és zakatól már rég , vágyódom , De lelkemben it

Az én hajóm is kiköt egyszer , majd megnyugszok , Ha a világ gondjaira mindig kevesebbet gondolok . Eljött az az idő , mikor az Én napom beiktassam , Mikor a létem és gondolataimat én irányíthassam ! Bármerre is jártam e világban , Sok jót nem láttam mostanában , Nagyon felborult e világrend , Nem törödömség most a trend ! Az én hajóm is kiköt majd egyszer , és megállok , Szét nézek a világban újra , szomorú amit látok , Az élet tengerén , a nagy halak maradnak fenn , Akik nem tudnak úszni , a létük sajnos védtelen ! Odáig fajult a világ , hogy a szegénynek , betegnek nincs , semmi segítség , de még alamizsna sem jár így enni sincs ! Az emberi érzés már nem sok embernek adatik , ezt nem tanítják , Csupán nyitott szemmel és füllel kell járnod , bármerre járjál ! Az én hajóm is kiköt majd egyszer , akkor majd kiszállok , Ha megtehetném magammal vinném ezt az egész világot , Egy jobb és élhetőbb világban szállnék c

Honnan is tudhatnád , milyen az a szerelem , Ami csak hív , megbabonáz és aztán leteper ! Mikor vad szenvedélyek a hatalmukba kerítenek , És a pokol tüzes kínja tartja fogságba a testedet ! Amikor Ámor íjának tüzes nyila , Beletrafál és betalálja a szívedet ! Cseppenként mérgezi meg a napjaidat , Hiába érzed szívedben ezt a szerelmet ! Érzed hogy nem teheted , bár mégis megteszed , Végül ez lesz neked , majd a szörnyű végzeted ! Lándzsaként hasítja a kín belülről ketté a testedet , Vulkáni erővel tőr ki belőle a reménytelen szeretet ! Honnan is tudhatnád , milyen az a szerelem , Melyik szerelem pokla , a mennyek oltárán! Meggyalázza , kíntól vonagló testedet és lelkedet! Gyötrően marcangolja darabokra a fájó szívedet ! Hiú reményed , szertefoszlott álmaidban keresed , Nem találod azt úgy sem , ami már régen elveszett ! Gyötrő vallomással hangtalanul az égbe kiáltod , Minden szava , minden tette merő hazugság volt ! Honnan is tudhatnád Te azt , milyen

Add oda a jussom elmegyek én innen, Mondja a fiú az apjának , görcsössen ! Apa a fiára néz , szemével könyörög , Fiam , Te itt vagy itthon itt az otthonod ! Fiú megkapja az apját , add ide a pénzt ! Mit tehet szegény pára , a fiú célt ért ! Köszönés nélkül , úgy viharzott el a fiú , Az agyában apja ellen forrt a bosszú . De hogy miért ? Mi is történt valójában ? Az anya ott fekszik a koporsójában . Több éves hosszú betegség után , Egy szó nélkül , eltávozott egy délután ! A fiú szentül hitte hogy apja miatt történt , Most pedig bosszúból elment töle tüstént ! Mit tehetett volna szegény apa bánatában ? A pohár fenekére nézett egyfolytában ! Évekig egyedűl élt az ember kínzó gyászában , Mig nem egyszer a fia is haza tért lóhalálában , Apa nem kérdett semmit , örült hogy újra , Haza tért egyetlen egy szeretett felnőtt fia . Az apa nem mondta el neki mennyire beteg , Námán tűrte a szívében fájdalmas sebeket , Míg a fiú még min

                       Csodás világ !     Képzeld el , hogy fogom álmodban kezed , szép lassan vezetlek , hunyd be a szemed ! Lassan megyünk én addig elmesélem , hol járunk , mit látunk , mily szépségben ! Az út amin haladunk , tele fákkal , a fák pedig vörös bársony virággal . Egy szikla pereméről ömlik a tóba egy vízesés , mely lágyan mogorva ! De nem heves , nem örülten hömpölyög , csak lassan hullik alá és nem menydörög ! A virágok oly bársonyossak , mint egy piros plüss , halld az erdő szavát , mily derűs , napos idesüss ! Ne félj , fogom kezed , vezetlek , nem érhet baj , minden lépésed kicsi reccsenése , kisebb moraj ! Az erdő és a völgy mintha eggyek lennének , mint mikor az erdőben szerelmeskednének ! Visszhangzik az erdő , kis majmok kacajától , az elefánt léptei mintha főldből tőrnének elő ! Tigrisek , leopárdok elhussannak melletünk , ne félj álmodunk mindketten , csak mennyünk ! Feljebb a madarak csicseregnek , ohhh de szép , itt a fehér sirály s kék l

Néma víztükör Egyedűl állok e sötét viharos ég alatt , Neved kiáltom , várom hogy meghald . Nem azt várom , hogy eljöjjél onnan hozzám , Csak bizonyosságot , hogy gondolsz néha rám ! Tudom a halál nem végső állomás , De van mikor eljön egy egy látomás. Ilyenkor látom hogy ott vagy a csillagok közt, Ragyogó szinekbe burkolózva , a felhők fölött . Tudod hogy mennyire hiányzol , még sem szólsz , Nap mint nap hiába suttogom a neved sok százszor ! Kedvenc kendődet szorongatom csupán , ez maradt már , Tudom , elkell engedjelek ,várnak Istenországában odaát ! Csupán csak annyit kérdeznék hogy , meg vársz e majd , Mire az én utam is véget ér ? Nem lesz mi igazán hajt ? Békésen testem álomba szenderűl , a lelkem hozzád menekűl . De a néma víztükör csendes marad , senki nem válaszol végűl . A kendődet kikapja a szél a kezemből és táncot járva elöttem, Utána nyúlok én , de már nem érem el , messze elszáll tőlem ! Karjaim lehullnak , nincs

A jo , a rossz és a csúf Mese Felnötteknek :) hogy jobban megértsd mit jelent hogy nem a külsőség számit hanem amit a szivedben hordozol ! Lehetsz jo , rossz vagy csuf ...az ember társas lény és szeretetre szuletett erre a világra :) Szereplök : A jo csak nevezzuk igy Egy 190 cm magas 120 kg os ember , csupa izom, hatalmas ereje volt ! ... de a szive arany :) Sok rossz élménnyel a háta mögött inkább a magányt választotta . A rossz Nagyon nem jó érezte magát a börében sok borsot tört az emberek orra alá és sok haragosa lett , igy magányossan koborolt , viszont titokban szeretett énekelni és csodálatos hangja volt , még a nap is szebben sutött ha dalra fakadt a Rossz :) A Csuf Neki egy nagyon nagy szive volt és hatalmas szeretet sugárzott belöle , viszont szégyelt más emberek közt járni a csufsága miatt ,félt hogy gunyolni fogják , igy az erdöben élt és állatok követték a szeretet utjain :) Igy a 3 ember kulön utakon járták a világot , elkerulve messze a