Csak ezt az egyet…




Csak ezt az egyet…




Tudod milyen az , ha elveszted akit szerettél ?
Egyszer csak bele költözik a szivedbe a tél !
Átsirt nappalok és éjszakák kínozzák a lelked ,
Gyötrő vágyak , azóta mardossák a szívedet !


Nem hallanak , segítségért hiába kiáltasz ,
Süket fülekre lelsz és üres szívekre találsz !
Csupán magadba , bánatos szívedet hordozod ,
Egyre csak tellenek az órák , napok , hónapok !

Amikor szeretnél szeretni és viszont azt kapni ,
Amikor úgy hiányzik az életedből az a valaki !
Aki elrepítene a menyországba is ha kívánnád ,
És örökre fogná a két kezed ha nagyon akarnád !

A sok csalódás megöli azt is belőled aki vagy ,
Már nincs úgy bizalom , a szived jéggé fagy !
Talán már nincs is olyan a világon , kit szeretnél ,
Mert a lelkedbe végleg beköszöntött a jeges tél !

Már túl sok volt a hideg amit kaptál az élettől ,
Pedig Te hűen odaadtál volna a mindenedből !
Elfogyott a reményed , már nem várod a holnapot ,
Visszasírod a múltat , mert azt a tiédnek tudhatod !

Régi emlékek újra feltőrnek a szivedben belül ,
Szeretnél kiálltani a fájdalomtól bús szívedből !
Miért veled történik , sikoltanál , de nem lehet ,
Istenem , add meg nekem …. csak ezt az egyet ,

  A szerelmet !


2019. 06. 03.
Saját vers . Szerzői jogok fenntartva .
Minden változtatás nélkül osztható
Köszönöm az idődet , ha elolvastad !

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon miért ?

Egy elkésett randevú

Azt hittem más lesz…