Talán egyszer...




TALÁN EGYSZER …

Boldogsággal ha meghinti az életed valaki ,
Félő kívánság csak , amit csak te találtál ki .
Talán egyszer eljön értem is a boldogság ,
Ha majd rám talál …de ez csak kívánság !

A lelkem bízony szárnyalni fog és táncot jár ,
Az én szívembe talán újra vissza tér az a nyár !
Amely elment akkor veled , mikor itt hagytál engem !
Azóta búsak a napjaim , az óráim ,ohh vérzik a szívem !

És jött valaki aki próbált szeretni , felvidítani ,
De lelkem sebei csak nem akartak begyógyulni !
Pedig Ő értem mindent megtett nem is értem ,
Hogyan is lehet feldolgozni ezt az életben !

Ahogy jött úgy el is távozott , bár sejtettem ,
A szívem fáj nagyon , ez is kész rejtelem .
Akartam is meg nem is , bár még túl korai ,
A hegek bennem égnek , erősek az idő fogai !

A múlt nem vész el , csak halványúl olykor ,
De talán egyszer , majd én is leszek boldog !
A szívem sajog és zakatól már rég , vágyódom ,
De lelkemben itt lappang az örökös fájdalom !

Talán egyszer majd eljön értem is a boldogság ,
Messze repíti a bánatom és elhozza a ragyogást !
Talán egyszer meglelem azt aki megfogja két kezem ,
Elrepít oda , hol eljön majd a nyár , lesz majd szerelem !

Testünk , lelkünk a mennyben összefonodva táncot jár ,
Minden napra majd sok vidámság és boldogság vár !
Talán egyszer … majd egyszer … én is felsóhajthatok ,
Lesz ki átölel majd egy napon , meg vigasztalódhatok !

Vágyak és álmok azok , amelyek naponta kisértenek ,
Bárcsak egyszerübbek lennének a sorsok és életek !
Istenem , felkiálltok : élek e még ? Hiszen érzek ,
Szeretve lenni és szeretni , fájó szívemből vérzek !

Naponta megkínoz az élet súlya , múlnak el az évek ,
Álmodom néha , úgy fáj ! de már semmit nem érzek !
Néha elkisér egy egy gondolat , de a szívem nehéz ,
Talán egyszer eljön majd értem olyan , aki megért !

Talán egyszer az életben lesz ki kárpótól mindenért ,
Elfeledhetem lelkem búját és bánatát ami eddig ért !
A remény egy új élet hajnalán , mely fényt áraszt ,
a lelkemben , a szívem megnyílik mint egy virág !


Talán mégegyszer , még , élhetnék újra boldogan ,
És kitárulkozna az egész világ , az én sorsomban !
Vágyak és álmok melyek zaklatott szivemben égnek ,
A sebek beforrnak , alig várom vége legyen e télnek !

Csak vérző szívemmel nem tudok mit kezdeni ,
A múlt halvány , de nem lehet csak elfelejteni !
Egyszer még , ó én istenem , szórj rám még fényt ,
Még egyszer én is kérhetek , még élni szeretnék !

2019 05. 25. Budapest

Saját szerzemény . Szerzői jogok fenntartva !
Osztható eredeti állapotában .
Köszönöm az idődet ha elolvasod !

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon miért ?

Élet? Éled?

Mint homokszemek...