Tékozló fiú

Add oda a jussom elmegyek én innen,

Mondja a fiú az apjának , görcsössen !

Apa a fiára néz , szemével könyörög ,

Fiam , Te itt vagy itthon itt az otthonod !

Fiú megkapja az apját , add ide a pénzt !

Mit tehet szegény pára , a fiú célt ért !

Köszönés nélkül , úgy viharzott el a fiú ,

Az agyában apja ellen forrt a bosszú .

De hogy miért ? Mi is történt valójában ?

Az anya ott fekszik a koporsójában .

Több éves hosszú betegség után ,

Egy szó nélkül , eltávozott egy délután !

A fiú szentül hitte hogy apja miatt történt ,

Most pedig bosszúból elment töle tüstént !

Mit tehetett volna szegény apa bánatában ?

A pohár fenekére nézett egyfolytában !

Évekig egyedűl élt az ember kínzó gyászában ,

Mig nem egyszer a fia is haza tért lóhalálában ,

Apa nem kérdett semmit , örült hogy újra ,

Haza tért egyetlen egy szeretett felnőtt fia .

Az apa nem mondta el neki mennyire beteg ,

Námán tűrte a szívében fájdalmas sebeket ,

Míg a fiú még mindig gyűlölte az apját ,

Hosszú évek sem csititották a haragját !

Teltek múltak a napok , hetek , hónapok ,

míg az apa egyszer csak szélütést kapott ,

Hosszú időbe telt , míg a fiú meglátogatta ,

Bement utána a halálos ágya elé , meglátta ,

Hosszú évek míg nem volt az apjával ,

A gyász mély nyomott rakott az arcára ,

Olyan kicsinek , elesettnek látta az apját

Megesett a szive a fiúnak , látva az arcát .

Az orvostól megtudta , haldoklik az apja ,

Eljött érte a vég , a harcot már rég feladta ,

Ahogy nézte , meglátta rajta a jegyürűjét ,

Még mindig viselte , rádöbbent , te jóég !

Abban a pillanatban a fiú agyába robbant ,

Az a nap mikor meghalt az anyja , elrohant

Magára hagyta az apját a mély gyászában ,

Miért nem tudott maradni apja házában !

Látta apja mélyen ülő fájdalmas kék szemeit ,

Amit az elmúlló hosszú évek sem enyhitették ,

A gyászt amit oly sokáig nem tudott elfeledni ,

Az asszonya halála a szívét lelkét is mérgezi .

Ahogy nézte az apját , a fejében egy felismeréssel ,

A sulyos vádjaival , hogy az anyja miatta ment el !

Most értette meg a fiú , hogy fájdalmában

érezte ezt , bünbakot kereste egyfolytában !

Sajnos az idő kerekét nem tudja vissza forgatni ,

De megtud e ezek után az apja neki bocsátani ?

Könnyezve fogta a fiú meg gyenge gyűrűs kezét ,

Ránézett apjára , aki sírt , hogy tékozló fia hazatért .

Szemében a fájdalom eltünni látszott ,

Megbocsájtottak , feladták a harcot ,

Békésen szenderűlt örök álomba az apja ,

A fiú keze a kezén , sokáig pihent rajta !

A fiú szivéből is elszállt a harag ,

Megváltozott élete egy perc alatt ,

A temetőben a közös sirjuk előtt állva ,

A tékozló fiú érezte hogy most lett árva !

Szolgáljon ez a vers tanúságul mindenkinek ,

Hogy mily törékeny , és múllékony egy élet !

A kimondott szavaknak , mekkora erejük van ,

A soha ki nem mutatott szeretet , pótolhatatlan !

2019 05.13. Budapest

Saját vers ! Minden jog fenntartva .

Köszönöm ha elolvastad és megosztod !