Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Veszélyes szerelem ! Csak forgolódsz éjszakánként , Nem tudhatod ,ki jön árnyként ! A szíved osztod , mert szeretni akarsz , Téged nem szeret senki , hiába agyalsz ! Aki jön megfogja a lelked , ami téged kerget , Vágyaiddal nem törödve , csak tested kellett ! Minden alkalommal csak a szived sajdul bele , Mikor a hajnal eljön s véget ér az éjszaka vele ! Várod mindig a következőt , talán Ő lesz az igazi , Addig felmorzsolod a szíved , hiszed minden férfi , Mig ki nem ismered , bízol benne hogy az igazi lehet , De ez egy álom Neked , csak kínzod vele a lelkedet ! Az élet nem oly egyszerű mint ahogy ezt képzelted , Tele van , azokkal akik árthatnak a lágy szívednek ! Nem törödve mit sem ártatlan szíveddel , szereteteddel , Csak ártanak neked és nem törödve azzal mi lesz veled ! Te meg csak tékozlod a szerelmedet , aki belépve életedbe , Jön és ahogy jött , távozik is ha megkapja amit feladsz érte ! Veszélyes ez a sze

Szerelem volt Valami történt Velem , Nem ? Csak képzelem ? Végig söpörve vén szívemen , Találgatva ez miatt mi legyen ? Jött mint a gyorsvonat sebesen , A szívem közepébe egyenesen ! Aztán mikor célba ért , belém ült , Én meg féltem , a lelkem rémült ! Mit kezdjek én most magammal , Hisz nem akarva , miért kaptam? Nap mint nap nem találom helyem, Csak arra gondolva most mi legyen ? A kedves szétszedte úgy a szívem , Darabokra hullott , most szedegetem . Kellett nekem , a szerelem ? Nem hiszem ! Szerelem volt , de oly fájó és hát kegyetlen ! Nem ilyenről álmodoztam , az életben , Szerelem volt , nincs semmi kétségem . Őrülten vágytam , még ha bántott engem , Féltem , érintése nyomot hagyott bennem ! A hangja mint a méz csengett a fülemben , jól esett Szavaival már jó erősen szétszedett , markolt és fájt , Minden érintése nyomott hagyott a testemen , Lelkemből legbelül kiölve minden szerelmem . De szerelem volt , amíg nem érinthettem , Bár újra

Kapott érzelem ... Sivár szivembe új lakó költözött, Megdermedt lelkem könyörgött , Jeges testemben tűz gyúlt érte , Talán az én magányomnak is vége ? Bátortalanul kostolgatom e dolgokat , Hiszen nem tudom kideríteni az okokat . Egyszer csak jött és nem kérdezte , akarom e , csak ott termett a szìvembe ! Még csak kostolgatom , izlelgetem , A kapott érzésnek vissza integettem . Maga az érzés felkavaró , de nagyon jó , Egyenlőre nem tudni merre , hova való ! Játszom a gondolattal de félek is tőle , Védtelen szívemnek lesz e baja belőle ? Gyarló vagyok , álmokkal , vágyakkal tele , Nem tudni mi lesz majd ennek a kimenetele ? Hol azt érzem kell nekem is a szerelem , Hol meg annyira elkap bizonyos félelem . Merjek e szeretni ? Hisz már nincs sok , az életem alkonyán ! Csak ne érjen sokk ! Gondolkodom , de most képtelen vagyok rá , A gondolataimban

Bűn e ?... Miért fáj ez Nekem ? Ami másnak érzelem ? Miért érzem énekem , Ez lesz a végzetem ! Ami másnak boldogság , Az nekem fáj , kinlódás ! Szép a szerelem , nem nekem , Csak a bánat , mert érzelem ! Nem akarom ezt így érezni , nem akarok többé szenvedni ! Eldobnám de nem tudom , Jön és leigáz az utamon ! Gyötri a szívem , lelkem , Vágyakkal tele a testem ! Tüzes lánzsaként gyilkol , A szívem csak fuldokol ! Könnyíts rajtam , ölelj át ! Vedd karjaidba ezt madárt ! Hisz törött szárnyakkal repülni ? Lehetetlen csak egy ágon ülni . Hiába vártalak , nem jöttél el , Hiába hivlak , nem veszed fel ! Kereslek álmomban , ki tudja , Jöjj aki fájó szívem elrabolta ! Gondolatom nála jár , messze ... Átölelni , szeretni nincs mersze ? Szavak , mik a fülemben csengenek , Az érzések a szivemben rejtőznek ! Ahh nincs esélyem , lehet már feladom , Sikoltanék , de nem segitek magamon ! Bűn e az , ha a madár keresi a

Lopott idő Az idő amit kaptál , csak úgy szalad ,  Véges ! Nem hátra , csak előre halad . Az időd java része , olyanokra megy el , Amit nem szeretsz ,és ne erre telljen el !  Az elfecsérelt idődért cserébe sem kapsz  semmit , még kevés lopott perceket sem ! Csak azokra pazarold az idődet akikben  a szeretet , az önzetlen barátság végtelen !  Bár magad osztod be , nincs időd a szerelmedre , próbálsz innen is onnan is lecsipni , erre legyen . Csak hogy együtt lehessél azzal aki boldoggá tesz , csalódottan tapasztalod , időt többet nem vehetsz!  Versenyfutás az idővel , mert tudjátok az véges ,  nem láthatod előre , hogy lesz , mi lehet véres !  Terveztek , miért van az hogy soha nem jön össze , a lopott idődbe szólnak , valami mindig jön közbe ! Versenyt futhatsz minden nap , de érzed ott belül , nem győzhetsz ebben , nem leszel soha a győztes ! Te mégis lopkodod az időd kitartóan , még remélsz , az életed végig dolgozod , szinte soha nem henyélsz ! Só

Csak ezt az egyet… Tudod milyen az , ha elveszted akit szerettél ? Egyszer csak bele költözik a szivedbe a tél ! Átsirt nappalok és éjszakák kínozzák a lelked , Gyötrő vágyak , azóta mardossák a szívedet ! Nem hallanak , segítségért hiába kiáltasz , Süket fülekre lelsz és üres szívekre találsz ! Csupán magadba , bánatos szívedet hordozod , Egyre csak tellenek az órák , napok , hónapok ! Amikor szeretnél szeretni és viszont azt kapni , Amikor úgy hiányzik az életedből az a valaki ! Aki elrepítene a menyországba is ha kívánnád , És örökre fogná a két kezed ha nagyon akarnád ! A sok csalódás megöli azt is belőled aki vagy , Már nincs úgy bizalom , a szived jéggé fagy ! Talán már nincs is olyan a világon , kit szeretnél , Mert a lelkedbe végleg beköszöntött a jeges tél ! Már túl sok volt a hideg amit kaptál az élettől , Pedig Te hűen odaadtál volna a mindenedből ! Elfogyott a reményed , már nem várod a holnapot , Visszasírod a múltat , mert azt a tiédne

TALÁN EGYSZER … Boldogsággal ha meghinti az életed valaki , Félő kívánság csak , amit csak te találtál ki . Talán egyszer eljön értem is a boldogság , Ha majd rám talál …de ez csak kívánság ! A lelkem bízony szárnyalni fog és táncot jár , Az én szívembe talán újra vissza tér az a nyár ! Amely elment akkor veled , mikor itt hagytál engem ! Azóta búsak a napjaim , az óráim ,ohh vérzik a szívem ! És jött valaki aki próbált szeretni , felvidítani , De lelkem sebei csak nem akartak begyógyulni ! Pedig Ő értem mindent megtett nem is értem , Hogyan is lehet feldolgozni ezt az életben ! Ahogy jött úgy el is távozott , bár sejtettem , A szívem fáj nagyon , ez is kész rejtelem . Akartam is meg nem is , bár még túl korai , A hegek bennem égnek , erősek az idő fogai ! A múlt nem vész el , csak halványúl olykor , De talán egyszer , majd én is leszek boldog ! A szívem sajog és zakatól már rég , vágyódom , De lelkemben it

Az én hajóm is kiköt egyszer , majd megnyugszok , Ha a világ gondjaira mindig kevesebbet gondolok . Eljött az az idő , mikor az Én napom beiktassam , Mikor a létem és gondolataimat én irányíthassam ! Bármerre is jártam e világban , Sok jót nem láttam mostanában , Nagyon felborult e világrend , Nem törödömség most a trend ! Az én hajóm is kiköt majd egyszer , és megállok , Szét nézek a világban újra , szomorú amit látok , Az élet tengerén , a nagy halak maradnak fenn , Akik nem tudnak úszni , a létük sajnos védtelen ! Odáig fajult a világ , hogy a szegénynek , betegnek nincs , semmi segítség , de még alamizsna sem jár így enni sincs ! Az emberi érzés már nem sok embernek adatik , ezt nem tanítják , Csupán nyitott szemmel és füllel kell járnod , bármerre járjál ! Az én hajóm is kiköt majd egyszer , akkor majd kiszállok , Ha megtehetném magammal vinném ezt az egész világot , Egy jobb és élhetőbb világban szállnék c

Honnan is tudhatnád , milyen az a szerelem , Ami csak hív , megbabonáz és aztán leteper ! Mikor vad szenvedélyek a hatalmukba kerítenek , És a pokol tüzes kínja tartja fogságba a testedet ! Amikor Ámor íjának tüzes nyila , Beletrafál és betalálja a szívedet ! Cseppenként mérgezi meg a napjaidat , Hiába érzed szívedben ezt a szerelmet ! Érzed hogy nem teheted , bár mégis megteszed , Végül ez lesz neked , majd a szörnyű végzeted ! Lándzsaként hasítja a kín belülről ketté a testedet , Vulkáni erővel tőr ki belőle a reménytelen szeretet ! Honnan is tudhatnád , milyen az a szerelem , Melyik szerelem pokla , a mennyek oltárán! Meggyalázza , kíntól vonagló testedet és lelkedet! Gyötrően marcangolja darabokra a fájó szívedet ! Hiú reményed , szertefoszlott álmaidban keresed , Nem találod azt úgy sem , ami már régen elveszett ! Gyötrő vallomással hangtalanul az égbe kiáltod , Minden szava , minden tette merő hazugság volt ! Honnan is tudhatnád Te azt , milyen

Add oda a jussom elmegyek én innen, Mondja a fiú az apjának , görcsössen ! Apa a fiára néz , szemével könyörög , Fiam , Te itt vagy itthon itt az otthonod ! Fiú megkapja az apját , add ide a pénzt ! Mit tehet szegény pára , a fiú célt ért ! Köszönés nélkül , úgy viharzott el a fiú , Az agyában apja ellen forrt a bosszú . De hogy miért ? Mi is történt valójában ? Az anya ott fekszik a koporsójában . Több éves hosszú betegség után , Egy szó nélkül , eltávozott egy délután ! A fiú szentül hitte hogy apja miatt történt , Most pedig bosszúból elment töle tüstént ! Mit tehetett volna szegény apa bánatában ? A pohár fenekére nézett egyfolytában ! Évekig egyedűl élt az ember kínzó gyászában , Mig nem egyszer a fia is haza tért lóhalálában , Apa nem kérdett semmit , örült hogy újra , Haza tért egyetlen egy szeretett felnőtt fia . Az apa nem mondta el neki mennyire beteg , Námán tűrte a szívében fájdalmas sebeket , Míg a fiú még min

                       Csodás világ !     Képzeld el , hogy fogom álmodban kezed , szép lassan vezetlek , hunyd be a szemed ! Lassan megyünk én addig elmesélem , hol járunk , mit látunk , mily szépségben ! Az út amin haladunk , tele fákkal , a fák pedig vörös bársony virággal . Egy szikla pereméről ömlik a tóba egy vízesés , mely lágyan mogorva ! De nem heves , nem örülten hömpölyög , csak lassan hullik alá és nem menydörög ! A virágok oly bársonyossak , mint egy piros plüss , halld az erdő szavát , mily derűs , napos idesüss ! Ne félj , fogom kezed , vezetlek , nem érhet baj , minden lépésed kicsi reccsenése , kisebb moraj ! Az erdő és a völgy mintha eggyek lennének , mint mikor az erdőben szerelmeskednének ! Visszhangzik az erdő , kis majmok kacajától , az elefánt léptei mintha főldből tőrnének elő ! Tigrisek , leopárdok elhussannak melletünk , ne félj álmodunk mindketten , csak mennyünk ! Feljebb a madarak csicseregnek , ohhh de szép , itt a fehér sirály s kék l

Néma víztükör Egyedűl állok e sötét viharos ég alatt , Neved kiáltom , várom hogy meghald . Nem azt várom , hogy eljöjjél onnan hozzám , Csak bizonyosságot , hogy gondolsz néha rám ! Tudom a halál nem végső állomás , De van mikor eljön egy egy látomás. Ilyenkor látom hogy ott vagy a csillagok közt, Ragyogó szinekbe burkolózva , a felhők fölött . Tudod hogy mennyire hiányzol , még sem szólsz , Nap mint nap hiába suttogom a neved sok százszor ! Kedvenc kendődet szorongatom csupán , ez maradt már , Tudom , elkell engedjelek ,várnak Istenországában odaát ! Csupán csak annyit kérdeznék hogy , meg vársz e majd , Mire az én utam is véget ér ? Nem lesz mi igazán hajt ? Békésen testem álomba szenderűl , a lelkem hozzád menekűl . De a néma víztükör csendes marad , senki nem válaszol végűl . A kendődet kikapja a szél a kezemből és táncot járva elöttem, Utána nyúlok én , de már nem érem el , messze elszáll tőlem ! Karjaim lehullnak , nincs

A jo , a rossz és a csúf Mese Felnötteknek :) hogy jobban megértsd mit jelent hogy nem a külsőség számit hanem amit a szivedben hordozol ! Lehetsz jo , rossz vagy csuf ...az ember társas lény és szeretetre szuletett erre a világra :) Szereplök : A jo csak nevezzuk igy Egy 190 cm magas 120 kg os ember , csupa izom, hatalmas ereje volt ! ... de a szive arany :) Sok rossz élménnyel a háta mögött inkább a magányt választotta . A rossz Nagyon nem jó érezte magát a börében sok borsot tört az emberek orra alá és sok haragosa lett , igy magányossan koborolt , viszont titokban szeretett énekelni és csodálatos hangja volt , még a nap is szebben sutött ha dalra fakadt a Rossz :) A Csuf Neki egy nagyon nagy szive volt és hatalmas szeretet sugárzott belöle , viszont szégyelt más emberek közt járni a csufsága miatt ,félt hogy gunyolni fogják , igy az erdöben élt és állatok követték a szeretet utjain :) Igy a 3 ember kulön utakon járták a világot , elkerulve messze a

Hajnali gondolatok <3 Bennem él... Hidd el, az isten bennem él .. Amit so,h se sajnálok én ! Hidd el , isten bennem is él Dönget erre , arra hajlit De célomtol el nem tágit ! Hidd el Hidd el , az isten bennem is él Talán kicsit Tölem is fél... Mint én is félek magamtol Veszélyt érzön vihar tombol . Hidd el Isten ott van veled is , minden testben De nem biztos hogy minden szivben . Sajnos nem egyforma az emberek lénye Hogy mindenkihez egyformán érjen a fénye Hidd el Az isten benned is él És ha ugy tudsz szeretni másokat Ha elturöd némán , csendben a vádakat Az isten kárpotol mindenért Mert csinálj jot s rosszat ö megért ! Hidd el Isten veled van mindig Talán néha érzed a létét, De ha nem is akkor se feledd Ha hivod , ott lesz mindig Veled .. Hidd el A gyermek sziv olyan mint az angyalok Ragyognak és tundököl mint a csillagok . Az ártatlan tekintetuk ugy ragyog Megédesiti a éjszakád ,nappalod . Hidd el Néha sirsz , szomoru vagy Ist

Isteni gondolatok így reggel :) Miért nem tekintesz Ràm , gyarló ember Amikor szüksèg van ès kèrni sem mer ? Szavakból èrtek èn is , ahogy az anya , A Gyermekènek szavait. össze rakja .. Mièrt kinozod a tested , ha ennyire fàj ? A szíved sajog , a lelked ordit , kiiabàl ! Mondd ? S mègsem nem tekintesz Ràm ? Mikor a Tested, lelked is màr halovàny.. Mikor ha jő a reggel ,új remènyekkel , Te bizalmatlan vagy a sajàt hiteddel ! Adtam hogy gondolkozz , èszt a fejedbe. Adtam hogy èlessen làss a szemeddel! Adtam az èjt , hogy Tested nyughasson , Megpihenjen ès új erőre kaphasson... Gyarló ember , mit tehetnèk èrted ? Mikor nem hallom soha a kèrèsed .. Adtam szivet hogy tuddj èrezni , De ne hagyd soha elvèrezni ! őszinte szívvel szeresd azokat , Kiik a bajban egyengetik utadat ! Vagy tàn nem bízol az istenedben ? A földben, napban ,az ègi seregekben ? Mièrt fèltsz ? hogy mutassak Nèked utat A kètely , bizalmatlansàg el nem múlhat ? Mondd ha fàj

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban ? Szalonnát szúrni fagyos ágra , nem vadászni nyúlra fácánra... Koldus kezébe kenyeret nyomni, csábítók között hű maradni... Házad kapuját kitárni,hadd jöjjön hozzád bàrki... Kisgyermek könnyét letörölni, senkivel soha nem pörölni... Dermedt verébért lehajolni porka hóba.... Más baját sosem hozni szöba... Békét , nyugalmat , szépséget akarni... adni...adni...mindig csak adni... Tökéletesre lelni egy madár dalában.... Lehet jónak lenni egy rossz vilàgban.....

Hosszú az út ..... nem látni a végét... Hosszú az út,nem látni a végét.. Talán ha elengedném a szélét... Mi lenne oly gyorsan száguldhatnék, a mélybe le , mint rétisas az ételért ! Ez csak egy gondolat , de mi lenne ha Hisz az életünk , csak egy röpke pillanat . A föld ki szivén hordoz , tán az sem érti , Mi világunk oly szép , azt csak a sziv érzi. Mondjátok , mit ér egy sziv ha elhagyatott , E földön , mint a pusztaság , kietlen lett . Nem fogom fel soha, miért van rossz sors, Mikor történt , a bánat az élettel egybe kellt. Soha nem látom az elöttem kiálltó sereget , Ha az ember gyarló szive megrepedt , Talán lesz majd egy olyan idö, Mikor befoltozzák e sebet . De addig mi lesz itt a néppel ? Mikor tornyosulnak a fellegek ? Ugyan a nagyok a párnás székben, Ezt soha nem tudják meg . Mit éreznek azok itt a földön az elveszett emberek ! Égbe kiállt minden könnyük, Mi szivükből tőr elö ! Halkan sirnak mint ,mint a fákon az esőcseppek mert nem lá

Jéggé vált... Jéggé vált szivek , Közöny de minek ? Köddé vált álmok, Vajon mire vágyok ? Mit hoz a holnap, Ha nincs hova , Semmid nincs , Ami kincs . Életed az utcán , Néznek rád furcsán . Te nem kérsz, Már nem is élsz ! Nincs semmid , se lakásod , Rongyos kabátod ,és barátod ? Az utca törvénye szerint élsz , A haláltól már ugy sem félsz ! Naponta beléd rúgnak , Lakója vagy egy zúgnak, De másod sincs egyéb , Csak szivedben a remény . Bizol a még holnapban , Egy szebben és jobban.. De már titkon tudod , Életed ? Ez a sorsod ! Enberek ,jéggé vált szivek ... Rajtad keresztűl néznek , Régi régi emlékek , A barátok is leléptek ! Pedig neked is van lelked , Szived , ami megsebzett . Neked is épp ugy fáj a múlt, A szemedben a fény rég kihúnyt. Hol van már a régi életed , Amikor meg volt mindened ? Minden odalett , Odaveszett... Régi barátok , messze el kerülnek , Pedig örülnél néha a szelet kenyérnek ! Jéggé vált szivek , már rá

Kék rózsa ! Kedves virágom nekem a kék rózsa , Eszembe jut apu szép szeme róla ! Olykor elmerengek , rágondolok , gyermekkoromra , Fájó szivvel emlékezem mégis a sok szép dologra ! Gyermekként soha nem gondoltam volna arra , Milyen lesz ha ő nem lesz velem többé soha ! Az én Apámnál nem volt jobb a világon , Nem tudtam kislányként , most belátom ! Már rég elment és már többé nincs velem , de néha érzem Őt ...mégis érzékelem ! Velem van jóban és rosszban egyaránt .. még gondolatban is látom a mosolyát ! Sokat segitett másokon az én apám , Szerették is az emberek igazán ! Mindig derüs volt , szivböl nevetett , Imádták is érte , szülők és gyerekek ! Leült ,boldogan mikor játszott a kicsikkel , a nagyoknál nem maradhatott el a futball ! Egy szó mint száz , mindig hiányzik is nagyon , És várom azt a napot mikor találkozunk nagyon !

A viz az nagy úr ! A tenger, olyan mint az ember ! Tajtékzik , csapdos és morajlik ! Dühössen vágtat mindenen át, Ő általa ,miatta dühös a világ !  Ha jókedvü , sütkérez a napon, Csendessen hömpölyög a patakon . Halkan csobog ,suttogja feléd , jöjj csak jöjj ,idd testem nedvét ! Csendessen szeliát a végtelen sikot, akár hegyeknek barlangnak vájt likját ! A viz mondják nagy úr , , Ha dühös be vadúl , Ossza a halált és gátakat törve zúz ! De tud szelid is lenni Ő , A viz az egyetlen éltető . Amit ember nem nélkülözhet , Éhezhet , viz nélkül nem létezhet ! A viz a föld egyik nagy ura , Ahol van a föld paradicsoma ! Vizzel éled az életed , a mindenünk .. A legnagyobb kincs , és ellenségünk !