Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Meg kell tanítani … Meddig képes elmenni az ember ? Hiába van szíve tele szeretettel ! Örülnek más lelke fájdalmának , Nem törődve azzal kinek mi fájhat ! Mennyit tűrhet el egy ember ? Mikor a napi léte a porban hever ? Dolgozhat látástól vakulásig, Miközben más cicomázik ? Hol vannak azok az álmok ? Amit gyerekként álmodok ? A boldog család példakép. Eltűnt már nagyon rég ! Más világot élünk és félünk, Pedig most sem henyélünk ! Húzzuk az igát míg élünk , Hogy jobb lesz csak remélünk ! Mikor kikerülsz a suliból Azt hiszed jobb lesz egyből ! Magad ura leszel ,és felnőtt , Döntéseket hozhatsz fejből ! Nem fog irányítani senki ! Nincs több dorgálás , bünti ! Végre vége az sulinak is jupii Mehetek végre én is dolgozni ! Nem gondolkodsz , csak annak örülsz Hogy felnőttél és dönthetsz egyedül ! Aztán ahogy száll az idő, múlnak az évek , Vissza sírod a sulit a boldog gyermek évet ! Míg gyerek voltál a világ rózsaszínű volt , Mert a szülőd , neked

 Kutyaszív Mikor eljött a hajnal , és vérző szívvel , fejjel támolygott ki az odújából , Hatalmas fájdalom amit belül érzett , az eltompult testi kínjai között . A bánat mit magában hordozott évek alatt , amit a gazdájától kaphatott … Gyötrő emlékek öntötték el kitikkadt kis testét -lelkét , túl soká nem bírja már , Hogy mi lesz holnap... nem tudni , de már már látja vélni  a halált Beleborzong , mit vétett mégis a gazdának , hogy ezt érdemelte ... Verték és kínozták majdnem halálra , épp hogy megúszta élve … Nem látott szegény más kiutat , mint hogy menekülőre fogja … Mialatt kóborolt éhen -szomjan az erdőben ,sírást hallani vélt … De így leszakított fülével nagyon halkan jutott el a hang hozzá.. Aztán egyre közelebb ért a hanghoz , és már látta honnan jön , Egy kicsi bokor alól , halk nyöszörgés hallatszott , hát benézett ki ő . Rémült szemeket látott , és furcsán eltorzult kis pofát , így ment tovább , Mikor oda ért és ránézett látta hogy ez egy kis kölyök eb, a

Még egy utolsó pillantás…. Sápadt a holdfény ami fentről ragyog ránk , Farkas ordító hideg van , vacognak a fák ! A madarak is elmentek délre messze messze már , Csend van és béke , kietlen ,üres az egész határ . Az én szívem is üres lett akkor , mikor elmentél , Már nem érzem a hideget ,ami sűvit mint a szél ! Bele mar az arcomba , hideg hatol minden csontomba , Én csak megyek előre , hiába vagy tél olyan goromba ! Vánszorgok , és egyre céltalan , szívem mily' fagyos , Hallok kis dübörgést , elmegy mellettem egy fapados . Hosszasan nézem , amíg el nem tünik a leszálló ködben , Távolodik a hangja , mégis megzavart a merengésemben ! Eljöttem otthonról , mert szeretnék én is szeretve lenni , Már kész vagyok a természet lágy ölében megpihenni . A föld anya óvatosan rám borítja hótakaróját , elringat , Csendben dúdolva a szél is eljött , lágyan meg círógat . A fák és a csupasz ágak suttognak félve körülöttem , Mi lesz veled asszony ? Megfagy ! Hallom mögöttem

Némán egyedül... Némán egyedül járok a hideg sírok körül , Fel - fel jönnek a képek a fejemben belül . Mennyi - mennyi szerettem pihen itt ... A jó isten nem nézett senkit , csak vitt ! Nincs nékem már senkim , akit így szerethettem , Nincs jó apám mellettem , a párom is eltemettem Egyedül járok , ohh ezen a földön most már , Szívem sajog , a lelkem sír nincs ki hazavár Némán egyedül Járok már a temetőbe , Fájó lelkem burkolom az emlékeimbe . Számomra megszűnt a boldogság létezni , Nincs már senkim , csak Rátok emlékezni Hiszem a mennyországban nem fáj semmi , Hiszem hogy így is boldogan fogtok létezni , Talán nem is sokára , egyszer véget ér az én utam , Találkozunk ott fent akkor nevetünk felszabadultan ! Saját szerzemény . 2019 Január 11. Szerzői jogok fenntartva .

Emlékezünk ... Mennyi ? Mennyi idő kell ahhoz hogy csituljon a gyász ? Évek telnek el nélkülük , a szívben nem halkul ez a láz ! Mennyi mennyi közös szép emlék tartja fogva fájó lelkeket , Fájdalmasan kiállt fel szívünk , az ember semmit nem tehet ! Élünk addig forognak e filmtekercsek , Mely színesé teszi az elmúló életeket , Néha eltávozik egy egy szereplő a filmekből , Kik maradtak , erőt meríthetnek az emlékekből ! A föld meg csak forog , úgy jön el mindig egy új nap , Hálával tartozunk azoknak kik színessé tették a múltat ! Most már nélkülük járjuk az utunkat , és rajtunk múlhat , Milyen színes lesz a saját filmtekercsünk ,az utókornak ! Igen ! A gyász nehéz dolog nagyon , az idő tán' homályosít , De feledni nem lehet , hisz életünk egy darabkája veszett itt , Azért örüljünk annak , hogy azok a szép emlékek maradtak Velünk , Életükben boldogságot , szeretetet , sok szépet hagytak itt , Nekünk ! A földi lét nem örökre szól , annak kín aki itt ragad !

Mondd, sírnak ott e az angyalok ... ( Emlék vers , Köves Pál emlékére ) Egy sóhajtás ami még belefér , Egy pillantás , ami rég elkísér , A szavak , amelyek bennem égnek , A neved kiáltom tova a szélnek ! Bárcsak itt lennél még most is velem , Hiába mondom , de nehéz a szívem ! Bárcsak hallanád halk sóhajom , Eljutna hozzád minden óhajom ! Mondd, sírnak e ott fent az angyalok ? Hisz angyal is valakit egykor itt hagyott ! Mondd ha nem bírom , eljössz e értem ? Mikor már elfogy az utolsó reményem ! Nem kérnék én mást , csak légy velem itt , Mert az élet könyörtelen és a halál elvitt! Bárcsak még egyszer láthatnálak , Elmondhatnám , mennyire imádlak ! Itt állok most szótlan és némán , Sose éreztem magam ilyen árván ! Nem maradt más csak egy sírhalom , És a döbbenet , a magányos sóhajom ! Talán egyszer majd veled ott fent , Találkozunk ha én is ott leszek ! Addig se potyogtasd a könnyeid értem , Nagyon szerettelek és hiányzol nekem ! De Te ne sírj , ha sze

Hogy boldog lehess... Ha egyszer nem áltatnád magad És elfogadnád azt amit az élet ad , Láss , vedd észre a lehetőséged , Könnyebbé teszed vele az életed . Tanulj abból amit hibát elkövettél , Mert mindig jobban  elérhető a cél , Mindig csak egyet tűzz ki magad elé , Könnyebb legyen menni a cél felé . Biztos lesznek eléd gördülő akadályok , De hogy célba érj nem szabad megállnod ! De akkor arról az Útról ne térj le , Hisz ez a Te életed , ezt Te éled le ! Hogy boldog lehess éld az álmaid , Csak a Te szíved ismeri a vágyaid ! Tudom , nem lesz könnyű elindulni rajta , De könnyebb lesz ha a szíved is akarja ! Ehhez nem kell semmi mást megtenned , Mint megtalálni a lépcsőt és felmenned ! Ne csüggedj akkor sem ha elfárad a lábad , Haladj lépésben akkor is eléred a vágyad . Soha ne csüggedj ha elsőre nem sikerül , Még akkor se ha életed borul fenekestől , A célod mindig a szemed előtt lebegjen , Így elérheted amit kitűztél az életedben ! Higgy magadba és tarts

Emlékül egy kedves Pipacsnak ...   Kövek közt nött egy élet sarja , Meddig él ? Amig isten akarja ! Mikor a kora esti lepel betakarja , És felébreszti a hajnal harmatja ! Éjjel össze csukódik a virágja , Mikor süt a nap , akkor kinyitja . Még sem magányos ez a kisvirág Tudja jól , hogy övé az egész világ . Boldogan mosolyog a mindennapokra , Hisz rá is mint mindenre ,ragyog a sugara ! Büszkén emelt fővel ide oda hajlong , Szellővel táncol a kiszáradt kő placcon ! Ohh honnan az erő e csöpp virágba ? Milyen pici és vékony vézna a szára ! ,,,Az Istentől kaptam az életem , A földanyában gyökerezem . ''' Búgja a kisviràg csendesen , Én még mindig őt figyelem ! Káprázat és minő csodás, A kővek kőzt élő kisvirág ! Ahogy perzselte a tűző nap ... Mint később elmentem felé... De már csak a szár éldegélt... Kis szirmait elhordta a szél ! Hanjga ma is fülembe cseng , Azt ma is tisztán hallom még . Szeretettel beszél és vidáman , Noha tudta , pá

A magányos farkas legendája Az erdő sűrűjében élsz csendben a bokrok alatt kínlódsz , szenvedsz érzed belül már rég magányosan jársz -kelsz , Mindenki elkerül s az élet is elhagy , nem akar HÍM és csak magad vagy. Pedig tudnád úúúgy szeretni és vele hálni , és tudod azt is , hogy történhetne bármi ! Nem vagy nagy és erős , nem vagy bátor, hisz lány farkas vagy , így bánatoskodól ! A falka is kitagadott , a szüleid is megölték ... Egyedül maradtál kölyök korodtól , már rég ! Ha kimész vadászni mert éhes vagy a rejtekedből , A falkával is harcolnod kell , mert az életedre tőr ! Érzed nem akarsz már harcolni sem , éveken keresztül , nincs barátod akiben bízhatsz , nincs aki téged megtűr ! Pedig hiányzik az hogy családod legyen , az anyai ösztön ... belül kínoz évek óta , a vágyad nem csitul , majd” megöl ! Egyre éhesebb vagy , szeretetre vágyol ott belül , a szeretet éhséged , bánatod a szemeden is kiül . Izzik benned valami , amit nem ismersz , csak érzed ... Ú

A tél varázsa... Örülj a mának , dicsőisd a holnapot ha ezt teszed , biztos lesz jó napod ! Láss és gyönyörködj a szépben , Nézd mily csoda van az égben ! Pompázik a napsugár , táncol a szél, Arcodba néha fájon , csipőssen ér. De évszakok változnak , ilyen a tél , Csak annak mutassa arcát így, aki fél ! Ne félj a téltől , lágyan a hó betakar , Óv a széltől , és csodálatos az avar ! Minden évszaknak ,van szépsége , Bár minden télnek van rémsége ! Csak a szépet nézd és azt ami megkap benne... Gyönyörű a kék égbolt még szebb a naplemente, Mikor havas a táj , csupa fehér minden , Körbe jár a szemed ily csoda máskor nincsen ! Mikor hull a hó , tartsd ki kezed,érintése lágy , Csak ilyenkor érezheted , mikor elkap a vágy , Hogy simogasd és megfoghasd a hópelyheket , Mert a föld forog,a tél a vég és tavasz a kezdet ! Aki szereti ,hogy fehér minden, a télnek van varázsa , Mikor nagy pelyhekben hullik a hó a faágra és imádja ! Csillogása elkiséri és várja

Ez a kis föld .... -A föld mindig kerek , mondják az emberek . Mit szeretnek benned ? hát leirom Nektek ! -A fák , a virág és lombok , Mely szirmokat bontott, A látványa egy gyönyör , mely a szépségnél elötőr, -A csodálatos réti virág , mely kibontja szirmát , a hegyek vonalát , mely a sikot szeli át , -A tavak és folyók zaját, mely a csendet töri át . miért is imádom e földet ? mindnyájan itt születtünk , -Ez a kis föld mi kis hazánk ! -Vannak csodáink , mig élünk talán úgy is addig remélünk. Hogy nem sokára szebb lesz és sokkal jobb az életünk ! -Ez a föld miértünk szenved , sokszor letörölt könnyeket, ontottak már ezért a kis földért , sokan kérdezték hogy ugyan miért ! -Láss ember ! És lásd amit látni kell ! A fény és az éj váltakozni mer ! Tégy igy ! Változtasd életed , Kelj boldogan , amig lehet ! -Tedd el a kést , dobd el fegyvered ! Egy az életed , s halálod is egy lehet . Szeresd a szépet , örizd az emléket , adj mosolyt , ételt , i

A kővé vált világ ... Én is ! Én is hadd sirjam el egyszer mi bánt ! Kihalt a jóság és a szeretet , kővé vált a világ ! A nap sem úgy süt le ránk , mint sok évvel ezelött , Ő is szégyenli magát , univerzum , és isten előtt ! A szél is másként fúj , nem lágy nem csitúl , Orkán szerü és élessen hideg legbelül ! A madár is félve ugrál az ágon , és nem vidúl , Csak bánatossan bújik össze és nem mozdúl ! A tücsök hangját sem hallani már reggelente , hiába hallgatózok , nem hallani sem reggel sem este ! Séta közben leülök egy padra , néha meg meg állok , csendessen és szomorúan figyelem e világot ... Jönnek -mennek az emberek gyorsan sietve , Arcukra rá van irva a közöny bélyege ! Nem látok mosolyt ,nem hallok kacajt, Csak szemükbe nézve csak látom a bajt ! Elsiet elöttem valaki , kutyáját sétáltatva, Szegény pára ! Feszül a póráz a gazdája rángatja ! Siet mindenki az ideje kiszámolva , Pénz ,pénz!Különben a lakása kipakolva ! Hé emberek ! Álljatok meg !

Sűvöltő szél ... Honnan tudhatnám, kiben mi lakik? Honnan sejthetném, mikor csinálok bakit ? Hiába mondod , hogy jó emberismerö vagy , Ott , hol gyermek éhezik, a Te szived is nagy ! Honnan tudhatnám én, hogy hamis az ember ? Ha látom valaki a saját mocskában hever ! Honnan sejthetném , hogy épp bántani fognak? És egy szava sem igaz a könyörgö szónak ! Hiába mondod ezerszer , hisz sűvöltő szél a lelkem! A bajt,a gonoszságot elöre nem látom, nem sejtem ! Én aki ember vagyok, az emberek között maradok, A szeretetem szorom és elvetem mint drága magot ! Mondd ! Honnan tudhatnám, hogy kiben mi lakik? Ha szivemben megsajnálom azt a Valakit ! Sűvöltő szél ! Szólj ! Addj hát tanácsot Nekem , Talán zárjam be a szivem vagy keményitsem ? Ohh Uram , vezess az úton és fogd a kezem, Tudod ha nem érezlek, nélküled nem létezem ! Mutasd az utat, merre kell hogy menjek, Ne higgyek mindent el , az álszent embereknek ! Tudom , mondod: öreg pap is holtig tanul ! Mikor a

Összetört sziv..... Aki ismer engem , az szerethet, utálhat , De annyit mondok , nem gyalázhat ! Aki ismer engem, tudja ki vagyok , Kivulröl nem, de lelkem ragyog ! Nem vagyok hazug és nem álszent, Azt már nem ! De szent sem ! Hibázok , igen isten sem vagyok Embernek születtem , és az is maradok ! De nem tűröm a lelkemet bántsák , Mert az az emyém , akár hogy is fájlajják ! Fáj minden szó amit füleim hallanak , Amit szabad szátok rám zúditanak ! Lehet engem bántani,igaz nagyon fáj, Olyankor a hajam is égnek áll ! Ha néha hibázok ? Miért nektek nincs ? A barát akkor is barát , mert drága kincs ! De itt a földön már az sem számit ? Ha baj van , mindenki másra hárit !? A szivem húllik darabokra szét , Éjjelente szedegetem össze már rég ... Amint reggelig összerakom újra, Jön valaki és nappal ismét szétszórja ! Kezdhetem elölről újból összerakni, Hogy nappal széttörje megint valaki !

Szeretni jöttünk ... "Szeretni jöttünk széles e világra. Keresni másban énünk jobb felét. Örömöt lelni, napról napra várva, a belső hangot, a misztikus zenét. Mert a magánynak kongó kapujából, az élet ösvénye másfelé vezet, tárd ki szíved, mely börtönödhöz láncol, s örülj a mának, amíg csak lehet. Nyisd ki szemed, és a lelkedben érezd, ami ma gond, az mind megoldható. Álmodni merj! És sohase fékezd! Amit csak elképzelsz, valóra váltható. Szellemedet, ha lehet csillapítsd le, Érzéseid vezessék léptedet. Szeretetet, mit mástól kapsz fogadd be, s hidd, amit akarsz el is érheted. Érezni fogod, megnő a világod. Szépség és jóság mind tiéd lehet. Becsülj meg minden szerető barátot, s teljessé válik ettől életed."

A SIRÁLYOK ÉNEKE ITT AZ ESTE,A SIRALYOK SZALLNAK AZ EGEN, ATSZELIK A MINDENSEGET... JATSZANAK A SZELLEL; A NAPPAL NEM TORODVE...MENNYIRE EGET! A SZABADSAG EGY ERZES... AMI CSAK ADDIG KELL ... AMIG FEL NEM ELED' EGY SZERELMES SOHAJ , AZ ESZAKABAN , EGY KIALLTAS ... EGY KERES ...EGY SOHAJ ... SOHA NE ENGEDJ EL !!! (MONDOD) AKAR MIT HOZ A SORS ... DE HA UGY ERZED MENNED KELL... HAT SZOLJ ES EN , HA SZIVEM SZAKAD IS MEG , HAT ... DE MIERT IS ENGEDLEK EL ??? A LELKEM SZIVEM SAJDUL BELE ... TE AZ ENYEM EN A TIED VAGYOK ES AZ EGESZ VILAG .... DE NEKED MEGIS MENNED KELL... BUS SZIVEM KIALLT A SIRALYOK HANGJABAN , DALABAN : MIERT ? MIERT HAGYTAL EL ? ES EGY UJ NAP , AZTAN UJRA ITT AZ ESTE ... A SIRALYOK SZALLNAK .... A VIZ TUKREBEN A NALLEMENTE . JATSZIK A VIZTUKOR S A MADARAK AZ EGEN NEKEM DALOLNAK... A FAK A PARTON CSAK NEKEM SUSOGNAK: ELMENT A KEDVESE A SZIVENEK EGYIK FELE...!!! FELNEZEK AZ EGRE ... A SIRALYOK JATSZANAK A SZELLEL ,ES KIALLTJAK AZ EGBE : JOJJ VIS

A karácsonyi szeretet ... Már díszben áll az Ország fája , karácsonyi készülődés már javába . Izgalomban vannak kicsik , nagyok , kíváncsian várják mik az ajándékok . Gazdagéknál ez sem okoz nagy gondot , hiszen minden egyes napjuk megoldott . A szegényeknél bizony rossz a helyzet , minden nap a falat kenyér vészhelyzet ! Pedig ők is nagyszerű emberek , az életben különbséget képeznek . Tennének ők magukért de nem lehet , sajnos vidéken nagyon rossz a helyzet . Ha látsz , ismersz ilyen családokat , és a szíveden viseled is a sorsukat . Akkor gyere velünk , mert itt van a helyed , a csoportba , úgy mint a testvéri szeretet . Egymáson és egymásnak segíteni emberek , oly rövid az élet nagyon és kell a szeretet ! A szegény gyerekek ne más ablakán , csodálják a feldíszített karácsonyfát ! Nekik is legyen meghitt ünnep ez a kettő nap , mert egy évben karácsony csak egyszer van . Ha ott segítesz ahol nagyon el kel a segítség , meglátod a jó isten sem nyújtja üres

Nem mondtam ezerszer …. A Húsvét és a Karácsony nekem nem a legszebbeket hozta , Fájdalom, szenvedés minden év ami apám halálát okozta . Az ég aki elvette Öt aki a mindenem volt , itt lebeg feledtem , A napjaim számolva vannak , de míg élek Őt nem feledem . Hosszú évek teltek , mióta elhagytad jó apám e földi létet , Az évek alatt a fájdalmam nem csitul , nem fakul emléked ! Az én apámnál , tán nem is volt jobb ember ezen a világon , A szívem amit Kanizsán hagytam ott hervad azon a síron ! A szemében a huncut mosoly még most is látom tisztán , A szíve tele volt szeretettel ,még a bántást is tűrte némán . Aki ismerte tudja ki és mi veszett el mióta többé nincsen , Az Édesapám volt nekem az egyetlen féltett kincsem ! Talán ha én is oda jutok , talán láthatom még egyszer , A reményem , hitem őrzöm , ami soha nem veszhet el ! Talán láthatom még egyszer a szemét a huncut mosolyát , Talán még egyszer hallhatom a hangját és önfeledt kacaját ! Fáj hogy elment és az a l

Vajon miért ? Hogy lehetnek ennyire gonoszak az emberek ? Akármeddig éljek ezt soha nem értem meg ! Hova lett az emberből a jóság és szeretet ? Miért nem lehet szépen élni egymás mellett ? Vajon miért van ennyi gonoszság úton útfélen ? Jót nem tudok adni , legalább nem ártok senkinek ! Kavalkád a fejem ,már nem tudok gondolkodni , Miért van az , hogy a rossztól nem lehet szabadulni ?! Bár merre megy az ember mindig lesz valaki aki utál ! Tégy jót lám, megölik a lelked , mindenfélét kitalál ! Csak hogy ne már jól érezd magad , hosszú évek alatt, Hiába teszed amit a sziv követel , a bosszúság marad ! Háborog a lelkem ! Vajon az ember miért szivtelen ! Föl nem foghatom soha , mi vezeti azt aki csak ilyen ! Sok év tapasztalata , de ezekre a lelkemnek sincs szava ! Bár azt sem értem, akkor ezeknek hol van az hogy haza ! Mikor a haza mindenek felett , de az is elfelejtetett ! Dúl a háború a lelkemben ! Lehet valaki ily lelketlen ? Csalódnom kell azokban akik egykor

Egy életed van ... Azt hogy van e a földön jóság és szeretet , Mikor nincstelen vagy , akkor tudod meg ! Az őszinte ember megtalál , ahol segiteni kell. Ha nincs semmid , csak szeress a sziveddel ! Lehet ...Te is csak kis porszem vagy a világban , De egy madár a harkály is tehet csodát a fában ! Te is tehetsz csodát , ha van szived ,a hazádban , Ha csak kis porszem is vagy eme nagy világban ! Tégy jót , hisz az embereknek szükségük van Rád ! Hisz éjjel-nappal dolgozik e nép , hajtják az igát ! A család már nem ismeri egymást , idegen a szülő , A munka munkát ér , a gyerek pedig csak egyre nő ! Gyerekek , kulcsosok ,elveszti a gyerek a gyermekkorát , Hisz nincs senki ki meghallgassa olykor baját ,gondját ! Gürcöl az ember évekig , a gyerekét az utca neveli , A fiatal ezt még felnőtt korban sem tudja kiheverni ! Szivtelen és szeretet nélküli világ van , de Te nyújtsad kezed , Legyenek érzéseid és a szivedben legyen hatalmas szeretet ! Kellesz a hazádnak , a v

Szeresd… Szeresd a földet , és az emberiséget , Ahogyan a nap körülölel téged ! Mert minden nap kimutatott szeretet , Megszépiti a napodat , életedet 🙂   Ha látsz szomorú embert , Ki szivében nagyon elesett, Öleld át karoddal és lelkeddel, Hisz minden embert szeretni kell ! A világodból ne engedd soha sem , hogy ki fogyjon az öröm és a szeretet , hisz ez ad erőt összefogja az embereket, Naponta hitet ,bátorságot mindenkinek ! Ha talán félsz kimutatni amit érzel, Gondold el hány ember él vérző szivvel ! Ne sajnáld mástól , ami neked is kincs , Mert eme világra, a szivünk a kilincs ! Ami azt az ajtót nyitja , ahol a boldogság , Ott a fegyverek elhallgatnak s szép a világ, Mikor tavasszal nyilik az illatos virág , A nap sugara is szebben tekint reánk ! Talán ha minden ember megtanulna szeretni, Akkor a bánatot , haragot ellehetne feledni ! Hiszen a nap sem kel fel haraggal reggelente , Mindenkinek egyformán csodás a naplemente ! És mikor tavasszal ünnep

Csillagok … Ha én nékem szólnának a csillagok , hogy már a héten úgyis meghalok , Lehet gyorsan rendezkednék , vagy előtte egy nagyot pihennék 😀   De nem ! Nem vesztegetném ezt az időt sem ! Útra kelnék , hisz a világban már nincs helyem ! Felkeresném azokat kik nagyon fontosak Nekem , Mert nélkülük amúgy is sivár ,üres volt az életem! Nem várnám a halált , csak néznék előre , nem akarnám , de akkor sem félek tőle ! Ezt a kis időt akkor is mosolyogva töltöm le , Jöhet bármi , de nem hátrálok meg előle ! Jókedvűen vigan élném le utolsó napjaim , de nem teregetném ki senkinek lapjaim ! Utaznék a világban míg eltelik az utolsó óra , Ne virágot , kacajt hozzatok utolsó utamra ! Hittem , reméltem s a célomat elértem , Kicsit jobbá lett a világ körülöttem 🙂 A mosolyt ,örömet hálásan köszöntem , Hisz e földre szeretetet adni jöttem ❤   És ne sirjatok ,ha én már nem leszek , Mert a csillagok között majd figyellek ! Vigyázok majd rád mint őrző angyalod , Én a

Vajon miért ? Hogy lehetnek ennyire gonoszak az emberek ? Akármeddig éljek ezt soha nem értem meg ! Hova lett az emberből a jóság és szeretet ? Miért nem lehet szépen élni egymás mellett ? Vajon miért van ennyi gonoszság úton útfélen ? Jót nem tudok adni , legalább nem ártok senkinek ! Kavalkád a fejem ,már nem tudok gondolkodni , Miért van az , hogy a rossztól nem lehet szabadulni ?! Bár merre megy az ember mindig lesz valaki aki utál ! Tégy jót lám, megölik a lelked , mindenfélét kitalál ! Csak hogy ne már jól érezd magad , hosszú évek alatt, Hiába teszed amit a sziv követel , a bosszúság marad ! Háborog a lelkem ! Vajon az ember miért szivtelen ! Föl nem foghatom soha , mi vezeti azt aki csak ilyen ! Sok év tapasztalata , de ezekre a lelkemnek sincs szava ! Bár azt sem értem, akkor ezeknek hol van az hogy haza ! Mikor a haza mindenek felett , de az is elfelejtetett ! Dúl a háború a lelkemben ! Lehet valaki ily lelketlen ? Csalódnom kell azokban akik egykor

Szeressétek egymást ..... Szeretetben élni , mikor cudar a világ Elhessegetni , másnak búját baját . Szeressétek egymást emberek , Ki tudja , hogy mi lesz , és meddig lehet ! E betyár világban , örüljetek neki Van olyan aki szeret segíteni ! A tisztelet is csak annak ki jár Aki segített már szívvel , ma már ! Ne azon versenyezzetek kinek van igaza Azon harcoljatok , kinek lesz az asztalon kaja :) Szerintem itt mindenki egyet akar , Egy céllal jöttünk s mindenki agyal .. Hogy tudjunk segíteni úgy a tagokon , Mikor tényleg szükség van ama napokon , Ne bántsátok egymást kedvesek , Hisz az élet igy is egyre nehezebb ! Saját vers :) Köszönöm ha olvastad és megosztod <3   http://boldogsagprogram.hu/gooddeedi…/8067/image_590x442.jpg

Valami bánt … Óh istenem , az én érzékeny szívem , Bár nem látom , még is könnyezem , Valami bánt , s úgy fáj itt legbelül , A testi fájdalom , mellette eltörpül !  Kínokként élek minden szócsatát , Nem értem az emberek bánatát ! Mi abban a jó , ha másnak rosszabb lesz ? Hát nem jobb az egyetértés és a szeretet ? Százszor, ezerszer mondom neked ….Hidd el ! Nem jobb a békesség ? Ne érd be kevesebbel ! Mire jó bántani a másikat , még ha nem is kedves , Ez a szópárbaj is csak egyre jó , a szem tőle nedves 😞 Megbántjuk , a lelkét sebezzük az illetlen szavakkal, Isten adott fejedbe észt hogy gondolkodj az agyaddal ! Mire jó ez ? Megbántani másokat , lelkükbe gázolni , Aztán mit sem törődve azzal hogy lelkét ki fogja ápolni? Legyen már végre békesség és szeretet e földön ! Ne kapzsiság , álszentség , bánat, és lelki börtön ! Jöjjön el a jól megérdemelt isten országa tényleg ! Ez a nép már annyit szenvedett , igazán és végleg ! Összefogással megannyi szépet csel

Álmodj... Mikor eljön az éjjel , már nem nézel széjjel. Nem látod a napot , csak a pillanatot . A sötét beborit mindent , Eltakarja a lekedet . Csak Te tudod mi bánt, Ha nem hiú ábránd ! Álmodni oly jó és szép , De már nem álmodsz rég . Elmúltak a gyermek évek, Már látod mily nehéz az élet . Probálsz sikoltani hogy meghalljanak , De nem jön ki a hang , igy néma marad a segélykiáltás , semmi más , Nem is érzékelsz talán már ! Várod a holnapot , talán sikerül, valamit álmodnod , kiderül .. De mikor álomra hajtod a fejed , Érzed hogy ugyan az lesz veled . Ma már mindenki elkerül , nem szeretnek , érzed belül. Ha honvágyad van , elnyomod , Mély a fájdalom, a sóhajod ! Tudod hogy álmodni jó , De kár is mert tékozló. A mának éljél ne az illúziónak , Szeresd az embert és a jókat , Mert hiába álmodsz ami szép , Mikor nem azt játsza a lét ! Hiába álmodsz , mikor az oly jó , Mikor az ember ,oly gyarló ! Álmodni lehet , de nem érdemes , Mert megcsal é

Ébredés … Minden nap azon fohászkodom, Kitartson az erőm ezen a napon . Újabb és újabb feladatok várnak , Mert szüksége van rám a világnak ! Ha majd egyszer megpihenek , Elutazik a lelkem végleg Tőletek ! De addig is, míg vagyok Veletek , Élvezzétek ki a hű szeretetemet 🙂   A múltban , jelenben és a jövőben, Egyre többen lesznek szegénységben ! Itt vagyok veled és fogd a kezem , A segítséget szívemből teszem ! Bízz , de ne élj vissza a helyzettel , Ezt az egyet soha nem viselem el ! Mindenkinek ezt kéne tenni , Nyitott szívvel járni és kelni ! A világunkat csak mi tudjuk jobbá tenni, Azzal hogy a másikra is oda kell figyelni! Ha fáj a lelke , át kell ölelni , megnyugtatni , Ha szíve vérzik , ne restelld Őt meghallgatni ! Emberek vagyunk szívvel és lélekkel , Legyen minden napod telve szeretettel ! Átvészelni mégis mennyivel jobb a rosszat , Úgy hogy a másik veled van jóban rosszban ! Míg sokan mondják ,ááá... temessük el a múltat ! De hogyan ?! Rége