Csillag M. Gyöngyi verses oldala

A halál árnyékában 2 Rész Az előző részből… Krisztin félve lépett ki a házból, de a férfit nem látta sehol. Többször is vissza nézett nem e követi .. de nem látta így nyugodtan lépkedett már a metró állomás felé. Kihúzta magát és elővette újra a magabiztos pózát. Nem sejtve hogy a férfi az éjjel a szemközti házban ….. A folytatás : Billy a sorozat gyilkos megölt a szemközti házban egy idős házaspárt és most onnan figyelte a lány minden lépését, ezzel veszélybe került Gina a lány barátnője is, mivel a gyilkos felfedezte hogy a lány nem egyedül lakik a lakásban … Ezzel a tervet változtatott Billy és aprólékosan kezdte kidolgozni hogy férkőzzön a lány közelébe. Ideje volt rá hisz amíg nem keresik az idős házaspárt addig meghúzhatta magát abban a lakásban. Krisztin beért a munkahelyére és annyira sietett Ginához majdnem feldöntötte a főnökét, aki menni készült le épp hozzájuk a laborba. - Hova hova ilyen sietősen ki

Törött szárnyú angyal Annyira óvtalak, téged féltettelek, Engem küldtek, hogy vezesselek! Te nem hallgattál rám, érzem hiába, Én meg beleestem már a csapdádba! Kedves voltál, tőrbe csaltál,végem, Megbuktam mint angyal,már régen! A végzetem eljött, beléd szerettem, Angyal szárnyam, az én keresztem! Tudtam hogy nem lehet, mégis ez lett, Létem nem lett más mint számkivetett! Kitagadott az istenem a mennyekből, Most szívem fáj és vérzik a sebekből! Törött szárnyú angyal lettem miattad, Játszottál velem a szívemet becsaptad! Azt hittem jó ember vagy de tévedtem, Hiába kértem istent, tudom vétkeztem! Nem szabadott volna beléd szeretnem, Tudom isten, érzem, az én szégyenem! Bukott angyal lettem, és a fájó szívemet, Nem tudom hova rejtsem, bánat eltemet! Uram gyógyítsd meg törött szárnyaimat, Azt mondta nem lehet, éljem vágyaimat! Megérintett az emberi érzés egyszer már, Szerelem íze a mennyekből kizárás

A pillanat Konok és makrancos ember vagyok, Nem kérek a világtól, én csak adok! Nem kérek mást, csak egy pillanatot, Mi nekem, szívemben, örömet adott! Csak egy mosolyt mást nem kérek én, Szeretetemért bárhol a világ peremén! Mert önzetlen szeretni soha nem vétek, Világban is, bármely országában éltek! Mert itt, most fontos a nagy világban, Mikor mennyi bánat és fájdalom van! Összefogni, összehozni azt a sok embert, Hogy megtaláljuk a vírusra az ellenszert! Most van szükség arra, hogy szeressél, Hogy vidáman, egészségesen nevessél! Ne teperjen le a félelmetes Koronavírus, Ne legyen életünk egy bazi nagycirkusz! Nehéz most Neked, karantén sem könnyű, De jobb lesz mint a halál, mert az szörnyű! De semmi pánik, van mindig egy pillanat, Mi boldogságod vissza adja egy perc alatt! Ne tégy mást csak szépre gondolj és jóra, Menj gondolatban, vagy álmodban a tóra! Sétálj a partján, vagy légy szabad madár, Lásd meg, érezd a pillana

Kártyavár Néha engem is elfog a félelem, Mondd kérlek szeretsz engem? Mikor belém hasít néha a kétely, Nem pont te szíved, a búvóhely! Soha nem mondod hogy szeretsz, Ha kérdem mindig csak nevetsz! Akkor én honnan is tudhatnám? De hidd el jólesne ha halhatnám! Érzem csak játszol a szívemmel, Pedig nekem is öröm ha érkezel! A bizonytalanság mégis megöl, Hiába a szép szemed megbűvöl! A szívem, lelkem nem érzi már, Noha forró testem néha hazavár! Nincs az a régi tűz a szemedben, Nem érzem vágyadat lelkedben! Rájöttem velem csak játszottál, Egy ideje nagyon megváltoztál! Ha te nem is mondod ki hogy vége, Én úgy is érzem már nincs értelme! Kérlek ezért most mégis menj el, Ne játssz többé sajgó szívemmel! Vágyok én a szeretetre de nem így, Minden találkozás csak elszomorít! Felejtsd el ezt a szívet ő nem játék, Pedig érzéseim feléd még őszinték! De hidd el én nem fogok belehalni, Bár nem akar

A halál árnyékában 1 Rész Krisztin a szüleinek egy szem lányaként látta meg a napvilágot Virginia állam egyik vidéki kisvárosában . Mikor Krisztin letette a tanulmányait, az apjától kapott egy városi kis garzonlakást. Hogy ne legyen egyedül, egyik legjobb barátnőjével Gina-val együtt költöztek vidékről fel. Együtt mentek állásinterjúra is, így egyikük éjjel a másikuk nappal dolgozott. Nagyon jól el voltak egymással és hétvégenként pedig eljártak bulizgatni. A két lányt erős barátság fűzte össze mert már gyerekkoruktól mindig együtt voltak, ezért elválaszthatatlanok lettek felnőttként is. Krisztin és Gina egy multicégnél kaptak szerződést a Favoritban, mivel vegyész mérnökként diplomázott mindkét lány… A cég kifejlesztett egy olyan szert a két lány tudásával ami a testépítőknek az izmait növeli. De potencia növelőként is alkalmazhatják majd. Egyenlőre még titokban tartották a kísérleteket, de már a sorozat gyártáson dolgoztak és f

Kárhozott a lélek Kis szobámban ülök és gondolkodom, Miként vessem ágyam hol ér hajnalom. Toll és papír mindig kéznél az ölemben, Körvonal rajzolódik bennem a fejemben. Az első sorokat leírom, az a gondolatom, Hogyan jön össze egy vers ebből nagyon! A fejemben a gondolatom össze kuszáltan, Amit írok az benne van lelkem bugyrában! Hát ítt vagyok én, csak néha elgondolkodom, Hogy leírhatom e én is minden gondolatom?? Mert fáj a szívem, emberek mindenhol félnek, Gúnyt űz velünk az ördög, elkárhozott a lélek! Ma már nem számít az ember, sem a becsület, Hiába adta Jézus az életét, oda a hit, a feszület! Még ha csak pogányok lennénk, de bűn nélkül... Az ember tettében most már a lelke is elsötétül! Ki? Kifogja azt mondani most már elég legyen, Ki fogja vezetni az embert, ím' már felébredjen? Látod ez nagyobb harc, mintha fegyverrel ölnél, Ember az ember ellen harcol csendben, döntsél! Nem, nem az ember hal bele, ne gond

Ugye hallod ... Ugye hallod a fájó lelkem üzenetét? Mikor túl sok már a hangos beszéd! Túl messze vagy s mégis oly közel, Szívembe Neked mindig van hely! Csak ne néznél olyan vádlón sokszor, Ha úgy szeretnél akkor jönnél olykor. De ha te nem akarod éljünk a mának, Nálam hiába voltak s lesznek vágyak! Ugye hallod a szívem dobbanását? Reszketve kéri már méltó jutalmát. A szív ami csak akkor lesz boldog, Szeretsz örökké, ha ezt kimondod! Ugye érzed a szívemnek lüktetését? Az őrült vágyaim kínzó remegését? Csak csendben sóhajtva míg létezem, Idő csak halad s nélküled gyötrelem! Ugye érzed a testem kínzó vágyait? Mely gúzsba köt, nem élheti álmait. Zizegő őszi falevéllel porba hullva, Soha el nem feledéssel évek múlva. Ugye hallod a lelkem gyötrő énekét? Ami hívja halkan dúdolva szerelmét! A dal mi lelkemben szól, él míg élek, De az idő gyorsan elszáll attól félek! Budapest. 2020. 03. 08. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet ha

A sorsod Volt idő mikor buktam nagyot, Mikor a sors magamra hagyott. Újra próbáltam mégis felállni, Erős voltam és jöhetett akármi! Sors megtanított, csak idő múlt, Zsenge erőmből az élet kifakult. De a lélek nem öregszik a testtel, És ő éltet így soha nem adom fel! Lesznek megoldandó feladatok, Mit az élet és a sorsom feladott. De soha nem állok meg, küzdök, Mindig belső hangomra döntök! Jöhet rossz vagy kisérthet az ördög, Belülről hallom menj és legyőzöd! Voltam fent de voltam én már lent, Tudom már mindkettőt, mit jelent! Nem látja senki, mennyi vért izzadtál, Nem látják mennyi könnyet hullattál. Nem látták a küzdelmet, a te harcodat, Nem nézték, ha könny áztatta arcodat! Csak mentél előre nem volt ki vezetne, Nem volt az se ki fáradt kezed felvegye! Nem jött senki ki átölel és biztatott volna, Kinek elmondhatod mi a szívedet nyomja! Egyedül harcoltál minden egyes percedért, Verseny

Két karodba zárva... Két karodba zárva veled, Amíg el nem jő a kikelet. Minden csókkal vágyunk, Beteljesedjen az álmunk! Csak öleljél át jó szorosan, Nem lesz bajunk kócosan, Gyorsan elrepül tova az idő, Szívünkből szerelem tőr elő. Két karodba zárva szeretlek, Imádom ha ölelsz ha érezlek. Mosolyod felmelegíti lelkem, Boldog veled minden percem! Kétely ne mérgezze lelkedet, Senki nem veheti át helyedet! Hűen szeretetben ölelj mindig, Éljünk boldogan veled a sírig! Budapest . 2020. 03. 01. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!

Csak egy dal… Csak egy kedves kis dal volt, Dal mi nekünk, rólunk szólt. Míg a boldogságunk tartott, Dalunk másképp hangzott! Az élet adta rája a szöveget, Szívünk adta alá az ütemet. Neked csak egy dalt jelentett, Nekem pedig szép szerelmet! Elhagytál a dalunk átíródott, Dal szövege is megváltozott. Ritmusa és üteme más lett, Régebben szépen csengett! Most sír a dal és a szívem, Nem sejtettem, nem hittem. Oh vérző szívvel éneklem, Jobb az érzést eltemetnem! Egy dalt jelentett csak neked, Az én fájó szívemben lüktet! Egyre csak hallom belülről, Hogy sír a dal a lelkemből! Egyedül dalolom bús dalom, Többé nem számít hajnalom. Nem ölel két karod éjjelente, Érzésem a szívem eltemette! Többé nem várlak már téged, Nem voltam én elég jó néked! Elengedlek hát menjél tovább, Csak e lépésedet el ne hibázd! Csak egy dal maradt énnekem, Halkan még dúdolva lélegzem. Emléked a szívemben

Reménytelen szerelem... Mikor reménytelenül szereted, De Őt nem érdekli a te szíved! Naponta kínozza fájó lelkedet, Mikor látod elsuhan melletted! Suliba kegyetlen mégis a menő, Gyűjti a trófeákat ő nagymenő! Te meg reménytelenül szereted, Tudod csak illúziódat kergeted! Mindenki másnak csak bókolgat, Csak másnak szerelmet osztogat. Nem nyugszik és nem csillapszik, Mégis akarsz nála lenni a sokadik! Téged észre sem vesz pedig imádod, Csapongó, mégis szerelmét kívánod! Addig jár a korsó a kútra míg elbukja, Belefut ő is egyszer és majd megtudja! Nem volt szerelmes talán még sohase, Azt sem tudod még, szeretni képes e! Te mégis reménytelenül bele szerettél, Kínzott szíved csak egyre bízik, remél! Aztán eljött a nap, sulinak vége szakadt, A reményed és a hited szerte foszlottak! Diák szerelmet nem feledi soha senki se, De te nagyon eltemetted oda le a mélybe! Évek teltek, mire kicsit boldogabb le

Mond hol lakik a szeretet? Mond hol lakik a szeretet? Teszed fel sután kérdésed. Nyílik a szád és mondanád, Szívben tán, így folytatnád. De rájössz, hogy még sem, A szeretetet csak ott érzem. Akkor mégis hát hol lakik? Hát a lelkedben, ott alszik!! Amikor kell előjön és árad, Ő el nem hagy és nem fárad. Mindig készen áll új erővel, A csodás szíved melegével! Mi a szeretet? Nem foghatod, Nem veheted, nem is láthatod! Érezheted! De lám nem betűzik, De vele mégis adhatsz valamit! Érzést ami szebb minden szónál, Édesebb is minden forró csóknál! Szeretet mivel embert körül öleled, Abban csupa jót, boldogságot leled! Hát szeress hisz így lesz teljes élted, Ne gyűlölj senkit és világod féltsed! Ha szeretsz minden jobb lesz hidd el, A világ telve lesz szeretettel és hittel! Budapest. 2020. 02. 26. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet ha elolvastad a versemet !

Erős leszek többé nem szeretlek, Ne hazudj többé fájó szívemnek! Már elég volt e teher lelkemnek, Tetteid eleget aláztak, sebeztek! Te elmentél napokra szavak nélkül, Mentél megcsaltál sokszor hűtlenül! Mit gondoltál mi lesz ennek a vége? Hogy mindig is neked el lesz nézve? Nem! Nem! De most ömlött ki az a pohár, Hogy azt kapd tőlem is ami neked megjár! Összeraktam a holmijaidat fogd és menj, Nem akarok mást, vitázni sincs kedvem! Tudom egyszer majd én is porrá leszek, De nem engedem bántani sajgó lelkemet! Hogy a gyötört szívemet boldognak tudjam, Szívem ajtaját előtted be kell hogy csukjam! Menj és vissza se nézz már nem akarom, Elszállt a lehetőség és nincs több alkalom! Adtam én már Neked oly sok bocsánatot, De te mindig megmérgezted a pillanatot! Légy boldog az életben de már nem velem, No több hazugság, neked az volt kényelem! Elválnak az útjaink, te arra én meg emerre, Már nem vethetsz semmit sem a

Tudom hogy vársz a híd túlsó felén, Fel csillant néha a halvány remény! Többször vélem sejtetőn látni téged, Mikor mereven nézed a messzeséget! Tudom hogy vársz, hisz úgy szerettél, Mikor aludtál is csak engem kerestél! Mikor hűvös éjszakákon az ablakban, Vártál vagy dideregtél a vaskapuban! Ma már csak emlék vagy semmi több, De sírig hordozlak, míg leszáll a köd! Én meg egy törött szárnyú madár csak, Ki már nem számolja a zord napokat! Látom hogy vársz a híd túlsó felén, Nyújtanám a két kezem, még feléd! De valami nem hagyja hogy elérjelek, Így velem maradnak a sajgó emlékek! Lassan felszáll a hídról is a nagy köd, Eltűnik a fátyol, a szememről el űzöd! Tisztán látok im' de te sehol sem jársz, Mosolyod is kicsit jött s tovább szállt! Jönnek újra csak a szürke hétköznapok, Levelet se üzenetet tőled nem kaphatok! Hiszen a fellegekben nincs pergament, Nincsen tinta sem, ahol a lét végtelen! D

Mikor elfogytak a szavak... Mikor elfogytak a szavak, Gondolataid is már vadak, Csak nézel eléd és hallgatsz. Mennél már mégis maradsz! Nem is tudod mi tart vissza, De a levét csak lelked issza. Nem vagy már boldog érzed, Mégis ha ránézel tudod véged! Valami megszakadt te benned, Hajt az eszed is el kell menned! De a szíved nem engedi mégsem, Emléked fogva tart, jó volt régen! Nem érted mi történik veletek, Nincs kedved mászni hegyeket! Kihűlt a nagy szerelmetek lángja, Hogy lehet, csak a te szíved bánja? Beszélnél róla, de nem tudod hogy, Naponta csak ezen jár a gondolatod. Érzed hogy valami van a levegőben, Mennél már, vissza nézel elmenőben. Ránézel és egy könnycsepp elindul, Látod hogy arcára fagyott a mosoly. Most ha még szólna, kérne, maradj! Még talán nem késő, mindent feladj! De Ő némán áll magába roskadtan, És már nem bízol úgy a holnapban. Látod most már, így hiába minden, K