Tudom hogy vársz…
Tudom hogy vársz a
híd túlsó felén,
Fel csillant néha a
halvány remény!
Többször vélem
sejtetőn látni téged,
Mikor mereven nézed
a messzeséget!
Tudom hogy vársz,
hisz úgy szerettél,
Mikor aludtál is
csak engem kerestél!
Mikor hűvös
éjszakákon az ablakban,
Vártál vagy
dideregtél a vaskapuban!
Ma már csak emlék
vagy semmi több,
De sírig hordozlak,
míg leszáll a köd!
Én meg egy törött
szárnyú madár csak,
Ki már nem számolja
a zord napokat!
Látom hogy vársz a
híd túlsó felén,
Nyújtanám a két
kezem, még feléd!
De valami nem hagyja
hogy elérjelek,
Így velem maradnak
a sajgó emlékek!
Eltűnik a fátyol,
a szememről el űzöd!
Tisztán látok im'
de te sehol sem jársz,
Mosolyod is kicsit
jött s tovább szállt!
Jönnek újra csak a
szürke hétköznapok,
Levelet se üzenetet
tőled nem kaphatok!
Hiszen a fellegekben
nincs pergament,
Nincsen tinta sem,
ahol a lét végtelen!
De én tudom hogy
vársz a híd túloldalán,
Nem kell hozzá sem
tinta sem pergamen!
Mert lélek ki abban
lakozott kit szerettem,
Szabadon szárnyal
felettem a végtelenben!
Budapest. 2020. 02.
10.
Saját szerzemény ,
szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az
idődet ha olvasod a versemet!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése