A sorsod
A sorsod
Volt idő mikor
buktam nagyot,
Mikor a sors magamra
hagyott.
Újra próbáltam
mégis felállni,
Erős voltam és
jöhetett akármi!
Sors megtanított,
csak idő múlt,
Zsenge erőmből az
élet kifakult.
De a lélek nem
öregszik a testtel,
És ő éltet így
soha nem adom fel!
Lesznek megoldandó
feladatok,
Mit az élet és a
sorsom feladott.
De soha nem állok
meg, küzdök,
Mindig belső
hangomra döntök!
Jöhet rossz vagy
kisérthet az ördög,
Belülről hallom
menj és legyőzöd!
Voltam fent de
voltam én már lent,
Tudom már
mindkettőt, mit jelent!
Nem látja senki,
mennyi vért izzadtál,
Nem látják mennyi
könnyet hullattál.
Nem látták a
küzdelmet, a te harcodat,
Nem nézték, ha
könny áztatta arcodat!
Csak mentél előre
nem volt ki vezetne,
Nem volt az se ki
fáradt kezed felvegye!
Nem jött senki ki
átölel és biztatott volna,
Kinek elmondhatod mi
a szívedet nyomja!
Egyedül harcoltál
minden egyes percedért,
Versenyt futottál
naponta keserű életedért!
Most mikor vissza
nézed életed filmkockáit,
Kicsit büszke vagy
magadra te megcsináltad!
Budapest. 2020. 03.
04.
Saját szerzemény,
szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az
idődet ha olvastad a versemet!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése