Ugye hallod...

Ugye hallod ...

Ugye hallod a fájó lelkem üzenetét?
Mikor túl sok már a hangos beszéd!
Túl messze vagy s mégis oly közel,
Szívembe Neked mindig van hely!

Csak ne néznél olyan vádlón sokszor,
Ha úgy szeretnél akkor jönnél olykor.
De ha te nem akarod éljünk a mának,
Nálam hiába voltak s lesznek vágyak!

Ugye hallod a szívem dobbanását?
Reszketve kéri már méltó jutalmát.
A szív ami csak akkor lesz boldog,
Szeretsz örökké, ha ezt kimondod!

Ugye érzed a szívemnek lüktetését?
Az őrült vágyaim kínzó remegését?
Csak csendben sóhajtva míg létezem,
Idő csak halad s nélküled gyötrelem!

Ugye érzed a testem kínzó vágyait?
Mely gúzsba köt, nem élheti álmait.
Zizegő őszi falevéllel porba hullva,
Soha el nem feledéssel évek múlva.

Ugye hallod a lelkem gyötrő énekét?
Ami hívja halkan dúdolva szerelmét!
A dal mi lelkemben szól, él míg élek,
De az idő gyorsan elszáll attól félek!

Budapest. 2020. 03. 08.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!