Kártyavár
Kártyavár
Néha engem is elfog
a félelem,
Mondd kérlek
szeretsz engem?
Mikor belém hasít
néha a kétely,
Nem pont te szíved,
a búvóhely!
Soha nem mondod hogy
szeretsz,
Ha kérdem mindig
csak nevetsz!
Akkor én honnan is
tudhatnám?
De hidd el jólesne
ha halhatnám!
Érzem csak játszol
a szívemmel,
Pedig nekem is öröm
ha érkezel!
A bizonytalanság
mégis megöl,
Hiába a szép
szemed megbűvöl!
A szívem, lelkem
nem érzi már,
Noha forró testem
néha hazavár!
Nincs az a régi tűz
a szemedben,
Nem érzem vágyadat
lelkedben!
Rájöttem velem
csak játszottál,
Egy ideje nagyon
megváltoztál!
Ha te nem is mondod
ki hogy vége,
Én úgy is érzem
már nincs értelme!
Kérlek ezért most
mégis menj el,
Ne játssz többé
sajgó szívemmel!
Vágyok én a
szeretetre de nem így,
Minden találkozás
csak elszomorít!
Felejtsd el ezt a
szívet ő nem játék,
Pedig érzéseim
feléd még őszinték!
De hidd el én nem
fogok belehalni,
Bár nem akarsz, én
fogok szakítani!
És ne mondd hogy én
üldöztelek el,
Mert én szerettelek
fájó szívemmel!
Én nem arra vágyom
amit oda dobtál,
Néha gondolj arra
te tőlem mit kaptál!
Törődést,
aggódást, őszinte szerelmet,
Én nem illettem Tőled soha figyelmet!
Elég volt vége már
szedd a sátorfádat,
Késő bánat
leromboltad a kártyavárat!
Budapest. 2020. 03.
15.
Saját szerzemény,
szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az
idődet ha olvastad a versemet!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése