Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Egy éjszaka volt... Csak egy éjszaka volt , Mosolygott rám a hold. Fellibbent sárgás fátyla, Fényével jött szobámba. Nem vágytunk mi másra, Az ölelésre senki ne lássa, Égjünk a kéj forró tűzében, Egyesülve gyönyör bűnében! Csak egy éjszaka volt, elmúlt, Az is mi kettőnk közt elindult. Szerettük egymást tüzesen, Mi lecsitult a szenvedélyben. Csak egy érintés volt csupán, Vágyainkat éltük, nincs aztán. Többé nem láthatlak én téged, Jött a hajnal elvitt tőlem végleg. Most úgy fáj, bolond a szívem, Kell a csókod szerelmes lettem. De tudom nincs többé az a hold, Elmentél, csak egy éjszaka volt.. Budapest. 2020. 07. 17. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva ! Köszönöm a versemre szánt idődet .

Ne gondold azt... Ne gondold azt, hogy vége mindennek, Szürke hétköznapok s gondok lesznek. Vásárba vitted bánatos szíved s lelked, Ezért elvitte, minden maradék kedved! Változnak a hónapok, változnak az idők, Hiába, nem te írod meg a sorsod a jövőd. Mind mi fontos volt elszállt, tova libbent. Felejtsd a múltadat, a rosszat és mindent! Mit a ma, szépet adott őrizd meg örökre, Meríts erőt a mából és építkezzél belőle. Mert lehet vidáman, boldogan élni akkor, Ha csak a jót és a szépet idézed fel olykor. Ne gondold azt, másnak könnyebb minden, Sok embernek ereje, se bátorsága nincsen! De ha van kitartásod és hited a reményben, Örökké boldog leszel, mindennek fejében! Ne gondold azt, hogy most tovább nincsen, Álmodd meg életed, a szíved erőt merítsen. Mert igazán csak, a jó szívével lát az ember, Az igazi boldogság, mindenki előtt ott hever! Ne gondold neked, másénál sokkal rosszabb, Lehet az élete a szarságaival jóv

3.Rész A szeretet ereje Előzmény: Nagy izgalomban mentek be a fiúhoz! Mindjárt mutatták is neki a betűket és mondták neki hogy ÁBC sorrendben mutatják rakja ki biccentésekkel amit mondani szeretne, így tudnának beszélgetni is! Boldog volt Krisz és elhúzta a száját mosolyra , végre a barátai rájöttek egy jó megoldásra! Látták a többiek hogy Krisznek is tetszik a dolog, így neki álltak a betűket sorban felmutatni. Aztán olvasták ki mit íratott le Krisz az összerakott ÁBC - ből. - Halálos csend! - ezt a két szó t rakták ki a srácok amit Krisz biccentéseivel jelzett, hogy rakják a táblára. Folytatás: A srácok össze néztek és egyszerre mondták ki. - Krisz nem hall semmit !!! Noel és Brigi kiszaladtak gyorsan egy orvosért. Ezt el kell mondaniuk valakinek és látniuk kell hogy itt mi a probléma! Talán tudnak segíteni Krisz-en. A fiú kezelő orvosának rögtön telefonáltak mikor Noel mutatta a táblát a nővérnek. Nem so

Ennek a képnek története van … de ez csak egy a sok közül … Egy vak koldus üldögél a téren a kis táblájával, amelyre az van írva, hogy “Vak vagyok, kérem segítsenek!” . A járókelők szó nélkül mennek el mellette, és alig akad aki támogatná őt. Majd arra jár egy fiatal nő, aki szó nélkül átírja a tábla szövegét . Ezután az emberek sorra adják az aprót a vak bácsinak. Amikor újból megjelenik a lány, a koldus megkérdezi tőle, hogy mit írt a táblájára. A válasz: “Ugyanazt, csak más szavakkal. Ez egy gyönyörű nap, de én mégsem láthatom. ” Ha majd eljön a Nép ideje…   Bárcsak éreznétek, azt amit én érzek, A fájdalmat, amik szívemben égnek! Túl jutottunk szenvedésen, harcokon, De ez még sem elég a felsőbb oldalon! Nyúzzák a népet itt - ott ahol lehet, Inkább jobban növelik a terheket! Mit akartok a néppel zsarnokok?? És még a tisztességről papoltok?! Már oda lett a hit és a becsület!? Már porba döntöttétek e népet! Még most

Ami elmúlt... Tudod már késő, ami elmúlt, Vissza sírni kár, már lezárult. Engedd el, és ne te vessz el, A múlttal a fájó emlékeddel! Ami egykor szép volt, fáj még, De meg marad úgy, mit emlék! Most még nehéz, de lesz jobb, Ne add fel életed, csak álmodd! Lesz majd egy új nap, könnyebb, Felszáradjon a lehullott könnyed. Hogy mosolyodtól, barátok jönnek, Szívedben meg majd rózsák nőnek! Hidd el szép az élet, de sok az álnok, Ne csak élj hanem éld meg az álmod! Létezz és élj így leszel boldog és látod, Örülj az életednek, élvezd a napvilágot! Madarak éneke vidítson fel reggelente, Boldogság járjon át ha kelsz ébredezve! A napod indítsad derűvel mert élni szép, Fejedben legyen ez minden szép emlék! Az estéd se a búról s magányról szóljon, Gondold át mi történt veled jó, e napon. Tedd a lelked rendbe, ma is légy boldog, Örömmel végezd el a napi apró dolgod. Nem kell hogy a múlton hezitálj s búsulj,

Kimondani könnyű... Szeretlek, elbűvölt a két szemed, Ajkadra nyomtam a pecsétemet. Halványan látom még szemedet, Rég belül őrzöm az emlékeinket. Kimondani könnyű, szeretlek, Fogadkozni, örökre tiéd leszek. Lehazudni az égről a csillagot, Csodálkozol, hogy ilyen vagyok. Nem ígértem, csak szerettelek, Igaziból boldog voltam veled. Magadat is hazugságba keverted! El játszottad nálam a becsületed! Örökké megbocsájtani sem lehet, Elpattan a húr, elszáll a szeretet! Szertefoszlott álmok és a képzelet, Meg se láttad már hogy szenvedek! Vérző szívvel teszed be az ajtót, Magad mögött hagyva, e harcot. Mit ér a szerelem ha ő nem adja, Csak azt várja, hogy tőled kapja. Mit ér az a szerelem, ha nem érzi, Kimondani könnyű, ha másik kéri! De mennyit ér, az a kimondott szó, Amit nem érez a másik, az a hódító! Szerelmet érezni kell, oly boldogan, Szív mélyéből, a lélekből fakadóan! Kedves hiányától, élte

Tudom fáj … Tudom fáj , Minden búcsúzás. Éjjelente nem alszol, Szíveddel hadakozol. Tudom fáj , Nem kell többé várj! Minden kimondott szó, A szívet a lelket fájdító. Tudom fáj , De fel kell hogy állj! Ha nem igaz szerelem, Nem örök semmi sem. Tudom fáj , Nem voltál őszinte már. Így véget ért egy szép románc, Kicsordult a megtellett pohár. Tudom fáj , Hogy véget ért a nyár, Majd el jön egy újabb szerelem, Aki szeret téged majd kedvesen! Tudom fáj ... Nézz magadba már… Ha megtalálod önmagadat, Megleled a boldogságodat. Tudom fáj… de nagyon… Eleredt könnyeidet hagyom. Sírj csak, könnyebb lesz így neked, Megkönnyebbül szíved és a lelked. Budapest. 2020. 07.02. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva. Köszönöm a verseimre szánt idődet.

  Ha bűn hogy várok rád… Szívem sivár oly bús mint a fűz, Nap ragyoghat, és rám hiába tűz. Ha bűn hogy várok rád, bűnös leszek, Szerelem néha elveszti józan eszemet. Várok egyre csak várok, aprócska álmok, Csalódások, mégis a boldogságra vágyok! Utunk a végtelen, nem akarom én mégsem, Hogy elmerülj velem az ég kékes tükrében. Még ha együtt szárnyalnánk a végtelenben, Örökké tart e, ki mondja meg majd nekem? Élet és a halál néha egy ez a két szó tudom, Hisz élni is lehet úgy ha az életem feladom. Lelkemben élek, és ha bűn hogy várok rád, Elkárhozott lelkemet isten hova rakhatnád? Ember tetteikért felelős nem gondolatokért, Titkos a vágyam de nem kárpótol semmiért. Őrzöm én az álmaimban látott két szempárt, Miközben az idő múlásával a szívem bezárt. De bűn ha várok rád, többé már nem teszem, Szerelem láncát a szívemből is már kivetem. Élek a mának, a jövőt nem kutatom,keresem, Minden ami szép volt és lenne majd feledem.

2.Rész Halálos csend Előző részből: - Menjetek haza , holnap bejöhettek ha mi is felmehetünk Kriszhez. De most senkit nem engednek be hozzá. - szólt vissza Krisz apja. Közben a rendőrség felvette a jegyzőkönyvet és a srácok bementek a kórházba. Romen elmondta amit megtudtak és így kimentek a kórházból és leültek az épület előtt egy téren. Hallgattak magukba roskadva… mindenkin átfutott velük is megtörténhetett volna… Most mi lesz velük… Már eléggé este volt és így a testvérekkel lesétáltak az állomásra hisz Romennek és Briginek haza kellett menniük. Megbeszélték reggel jönnek vissza és bemennek a kórházba együtt, nem hagyják magukra Kriszt a bajban sem. Joy , Noel, Tomy és Stiv magukra maradtak, lassan elindultak haza felé ők is. Nagyon szótlanok voltak és nem volt kedvük most gördeszkázni, így a vállukon vitték hazáig. Még nem tudták hogy ez a nap az egész életüket megváltoztatja és fenekestől felfordítja… FO

Színesre festeném... Színesre festeném... az éltedet és álmodat, Ha isten lennék, ohh Nép.. az Országodat! Síró lelkem könnyein keresztül én látom, Hogy mennyei királyság nem valóságom. Bár tudnék varázsolni boldogságot, s fényt, Csak nézd ha feljön a nap, érzem ezt a kínt! Egymást bántja ember és fia, hangos a kritika, De senki sem próbál változni, fél a nép és fia! Ha éreznéd könnyeim s szívemben a fájdalmam, Ha hallanád néha, a fuldoklóan elcsukló szavam. Átéreznéd a mélyről feltörő lelkem hívó szavát, Szeress ember! Hisz Isten népének akarja javát! Könnyeimen keresztül mosolygok rátok emberek, Nézzétek és érezzétek a fájóan szenvedő lelkemet! Hát ezért születtetek hogy az életben szenvedjetek? Nem ezért kaptatok Istentől kegyelmet és testeteket! Nézd és lásd a napot, egy reggel sem sugárzik haragot, Kedvesen, lágyan érinti tested, fényével szebb a napod! Mindenkire egyformán süt, nem bíráskodik csak ragyog,

Veszett világ Van úgy, elgondolkodom, Ezen a veszett világomon. Ember nem akar határokat, Mégis hoznak szabályokat! Nagyok fent, bársonyszékben, Tizenkét ágú ostor a kezükben. Vígan legeltetik e birka nyájat, Míg subájuk gyarapodik százat! Azért van birka, ki próbál kitörni, Visszafogják, nem hagyják szökni! Mindenki menekülne, e országból, Senki sem marad csak jószántából! Hé! Hé ti nagyok! Lesznek itt bajok! Mikor majd nem kér e nép, tolvajok! Ti mindent elvettetek, de egyet nem, Ember lelke ami az övé, az egyetlen! De ez pont elég, zsarnokok és végetek, Ébredezik a magyar, nincs reményetek. Mert lassan helyére kerül az íre a pont! Nem lesz menekvésetek, jó lesz, mond? Vissza követelve országunkat, jogainkat, Rendbe tesszük majd, a maradt sorainkat. Benneteket pedig kiűzni ebből a világból, Megbánva azt is, hogy kibújtál anyádból! Nincs már esély, az ördögnek adtad lelked, Már hiába mind