Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Egy apró könnycsepp… Érzem a fájó perceket, Meg a hulló könnyeket. El nem tűnő álmokban, Szívem bús, romokban! Hideget érzek belül már, Sohasem leszünk mi pár. A szemem ég a könnytől, Nem látod a közönyödtől. Én szerettelek, hogy miért? Szív tudja csak, okát miért. De a szíved kősziklaként, Érző szívemre sose tekint. Csalódás annak fáj jobban, Kinek szíve áll lángokban. Elmúlik majd ez is egyszer, Tán egy apró könnycseppel. Már nem számít mit akartál, Még az se hogy csak áltattál. Végeredmény a lényeg most, A szívem lett újra magányos. A fájó múltat hátra hagyom, S meglelem a boldogságom! Elfeledtem minden csókodat, Rátalálok mit az élet tartogat! Igaz nagyot estem de felállok, Büszkén élem a nagy világot! Egy apró könnycsepp legurul, Egyszer ez a seb is begyógyul! Élj boldogan, semmit se bánok, Én senkit soha meg nem bántok. Majd te is rájössz talán egyszer, Nem lehetsz örö

Előző részből: - Engedj el te mocsok, ne szorongassál! Elakarok menni innen! Engedj el ez fáj! Azt hiszed ha van pénzed mindent megkapsz? A gyilkosnál se vagy különb … - üvöltött még jobban Krisztin George-ra. Ekkor George adott neki egy pofont hogy lenyugtassa a lányt! Ami kicsit nagynak sikeredett, mert Krisztin elesett és pont az asztal sarkának esett neki! Ahogy földre zuhant úgy is maradt ott… és nem mozdult… Folytatás: Roger őrmester magához hívatta az egyik nyomozóját. - Figyelj Réy! - kezdte az őrmester. - Be kellene kísérned Krisztin Parker-t. Leone majd adja a címet mert a főnökénél tartózkodik a hölgy. - Mikor menjek ki főnök? - kérdezte Leone Roger- nek. - Megyek a főnökségre és beszerzem a kíséreti engedélyeket és mehettek is. - - felállt Roger és kiviharzott a szobából. Fél óra nem telt bele és már lobogtatta a papírt! - Na srácok ideje indulnotok, ha kell erővel hozzátok be mert az idézésre sem jelent meg Krisztin Parker!

Csak vágyakozom… Világomban szépre és a jóra, Legyen e földön béke s móka! Legyen étele, itala a népnek, Éhezőknek és a szegénynek! Legyen egészséges ez a nép mára, Mindenkinek legyen meg a vágya! Kerüljön innen messzire ez a vírus, Minden csobogó érben legyen virtus! A bánatot soha ne ismerje meg senki, De mostan érezd mit kell ahhoz tenni! Nem elég csupán vágyni és álmodozni, Úgy kell okosan és jól is gondolkodni! Csak vágyakozom, hogy megérti a nép, Mindenki gondolkozzon most másképp! Vész helyzet van, de ezt is megoldjuk mi, Hiszen magyarok összefogunk, aki ezt érzi! Fájdalmas akik már elmentek, a szív vérzik, De nincs idő sírni, ezért is tovább kell lépni! Akik maradtunk csak mi tudunk összefogni, A hazánkat, életünket ideje már helyrehozni! Budapest. 2020. 04. 13. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm a versemre szánt idődet!

A halál árnyékában 5. Rész előző részből: George oda ült a háta mögé és simogatta a vállát, hátát, próbált megnyugvást adni a lánynak. Hiszen imádta és neki Ő kellett akiért tűzbe ment volna … ezt az énjét viszont nem ismerte a lánynak . Úgy gondolta ha kicsit huncutkodik vele talán előhozza újra belőle azt akit imád. Ahogy simogatta a lány hátát, hihetetlen lassan elindult a lefelé a keze és becsúsztatta alul a pólója alá majd végig simított a hasán és egyenesen a melléig merészkedett. Majd érezte a lány kissé kapkodva veszi a levegőt…. A folytatás... Ekkor megsimogatta a mellét és ráhajolt a lányra, majd a pólóján keresztül gyengéden ráharapott a meredező mellbimbójára. A lány felnyögött és felé fordult. Félig nyílt ajka hívogatóan csalta magához George ajkát. A srác lehajolt lassan a lány testére és érezte a forróságát ezért rácsókolt Krisztin ajkára. De George felakart ülni nem akarta kihasználni a lány gyengeségét… akko

A halál árnyékában 4 Rész Előzmény: Mialatt Krisztinék várakoztak a műtőben Gina életéért küzdöttek újra… Közben a kórházban Ginának rohama volt. Leállt a szíve újra, inkubálni kellett, sokáig küzdöttek mire vissza tudták hozni, de sajnos a keringése összeomlott …. Próbálták a dialízist mert a veséje is feladta…. Folytatás: De azt már nem bírta ki és újra leállt a szíve. Délelőtt 9,40 perckor beállt a halál Ginánál. Az orvosok tehetetlenül álltak még mindig az ágya fölött. Tűzesetről hozták be a lányt, égési nyomok nélkül, a tüdejében pedig nagy mennyiségű vízzel… itt valami nem stimmel.. többen is így gondolták. De sajnos az igazat már soha nem tudhatják meg, a lány meghalt. A boncolás majd talán sok mindenre választ ad…. - Van egy olyan sejtésem hogy a lány bűncselekmény áldozata!- mondta a többieknek. - A rendőrségre írok egy jelentést és ismeretlen tettes ellen feljelentést teszünk. A boncolás után többet fogunk

Csak adj reményt, még szerethessek, Egy kevés esélyt, hogy veled lehessek. Mond miért hagytál el, hű szerelmesem? Te voltál nekem az egyetlen kedvesem! Hiányod tönkre teszi az életemet, Magány nélküled örökre eltemet, Szobámban csak áll a fotel üresen, A halált vágyom, engem is vigyen. Feladtam én már réges régen mindent, A boldogságom tovaszállt már nincsen, Egyedül magamban vagyok e világon, Nincsen már kedvesem, boldogságom. Lelkem súgja belül, ne add fel a reményt soha , Vannak csodák, vár az élet, igaz néha mostoha! Engedj el múltam! Könyörgöm! Kell felejtsek! Majd egyszer jön az is, ki szólít kedvesemnek! Csak adj reményt az én szívembe, Ha jön majd Ő, had engedjem be! Érzést adva szívembe és a lelkembe, Hű szerelmet hozva borús életembe! Vágytam és vártam hosszú éveken át, Nem adtál mást, mint gyötrő éjszakát. Magányos éjek a szívembe fészkeltek, Minden reggel kín, csak sírva ébred

Szerelem Édes mikor gondolok rád, Mert utazom majd hozzád. Fájó lelkem elrepül beléd, Álmomban én intek feléd. Hiányodba kicsit bele halok, Nélküled üresek a nappalok! Mosolyod amitől megveszek, Két szemed amiben elveszek! Él belül valami ami a tiéd már, Szívem az ami várja haza találj. Testem és lelkemben úgy érzem, Benned és bennem él az érzelem! Szerelmetes szívem karodba zárod, Vele édes boldoggá teszed e virágot. Neked mindig kinyílik ez a kis virág, De tudjad, elhervadhat ha elhagynád! Gondozd hát mindennap szerelmesen, Szólj hozzá, érintsed lágyan kedvesen! Halmozd el jóval, halmozd szépséggel, Szerelmes szívem válaszol készséggel! Fogd meg két kezem, egy úton járunk, Te is és én is egy boldogságra vágyunk! Nézz rám és óvj engem meg kedvesem, Érezd szívem dobbanását szerelmesen! Budapest. 2020. 03. 28. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az időt amit a verseimre

A halál árnyékában 3 Rész Előzőrészből… Lefőtt a tea és csészében magával vitte a lány a fürdőbe a teát és levette a fehérneműit és belefeküdt a kádba. Majd kortyolt a teába és elnyújtózott a fürdővízben. A lány lehunyta szemét annyira jól esett neki a jó meleg víz, ekkor kilépett a férfi az ajtó mögül oda lépett a kád mellé nesztelen és lenyomta a lányt a víz alá…. Akinek még ideje sem volt hogy védekezzen... Folytatás: Ahogy fogyott a lánynak a levegője, úgy ernyedt el a kapálózása és a teste kezdett lejjebb csúszni a kádban… Ekkor hirtelen kopogás hallatszott ,és lárma kint az utcáról. Megint dörömbölt valaki az ajtón. - Hölgyem jöjjön ki mert kigyulladt az egyik épület , ki kell üríteni az apartmant , már úton vannak a tűzoltók is. Billy kiszólt - A hölgy alszik még…. mindjárt felébresztem! - kiáltott ki az ajtón… erre a férfi elment a többi lakónak is szóljon . Billi kirántotta a lányt a hajánál fogfa a kádból és bevitte a szo

Csalódtam benned... Én azért még gondolok rád, Téged már nem hajt a vágy! Néha bízom h' szeretsz még, De van amikor elkap a félsz. Mond édes szeretsz e úgy? Vagy az már eltűnt, elmúlt? Gondolsz e még féltőn rám? Vagy csak, ha jön egy villám? Inkább ne mond, már nem fáj, Tudom, hisz régen elhagytál! Elmentél és soha nem jöttél, Vártalak, de mégse kerestél! Igen bánkódtam, annak vége, S ne gondoljad, talán mégse! Minden nap kisebb remény, Hiába bánkódsz nincs esély! Pedig bíztam benned, hát fáj, Menj, ne mondj semmit már ! Hátha neked így jó legyen így, Milyen igaz,senkiben ne bízz! Fájni fog a holnap is, de élek, Jövőt még nem tudom, félek! Szívemet az idő begyógyítja, Feledi azt, ki szívem eldobta! Csalódtam benned, fáj nagyon, De tán vissza kapod egy napon! Így majd eszedbe is fogok jutni, Milyen fájdalmat tudtál okozni! Budapest. 2020. 03. 25. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm a versemre szánt idődet

Nyisd meg a videót a zenei  élmény eléréséhez! Magányomban Egyedül alszom el és ébredem, Élek mindig a mának védtelen, Néha könny csordul arcomon, Életem előre mégse láthatom. Végtelennek tűnő nap és az éj, Keresem a holnapom de miért? Ha nincs mellettem az a valaki, Akit tiszta szívből kell szeretni! Mélyről fakadnak a fájó sóhajok, Ébredéskor se tudom hol vagyok! Éjjelente álmodom és összekuszál, A hajnali ködben lelkem hazatalál! Elgyötörnek a gondolatok ami fáj, Nincs megállás, idő halad muszáj! Csak kedves mosoly hiányzik már, Míg élek remélek valaki talán vár! Ha felhők közül mikor kibújik a nap, Megfognám ha tudnám, szép pillanat! Beragyogja fakó arcom, megsimogat, Lágyan átkarol, belém hatol s hívogat! Áttetsző felhő párnákra hajtani fejemet, Elfeledni minden előjött fájó perceket! Élet taposó malmát feladni lehet vétek, Már régen a földön nem boldogan élek! Hol van