Csak adj reményt...
Csak adj reményt,
még szerethessek,
Egy kevés esélyt,
hogy veled lehessek.
Mond miért hagytál
el, hű szerelmesem?
Te voltál nekem az
egyetlen kedvesem!
Hiányod tönkre
teszi az életemet,
Magány nélküled
örökre eltemet,
Szobámban csak áll
a fotel üresen,
A halált vágyom,
engem is vigyen.
Feladtam én már
réges régen mindent,
A boldogságom
tovaszállt már nincsen,
Egyedül magamban
vagyok e világon,
Nincsen már
kedvesem, boldogságom.
Lelkem súgja belül,
ne add fel a reményt soha ,
Vannak csodák, vár
az élet, igaz néha mostoha!
Engedj el múltam!
Könyörgöm! Kell felejtsek!
Majd egyszer jön az
is, ki szólít kedvesemnek!
Csak adj reményt az
én szívembe,
Ha jön majd Ő, had
engedjem be!
Érzést adva
szívembe és a lelkembe,
Hű szerelmet hozva
borús életembe!
Vágytam és vártam
hosszú éveken át,
Nem adtál mást,
mint gyötrő éjszakát.
Magányos éjek a
szívembe fészkeltek,
Minden reggel kín,
csak sírva ébredek!
Felszínen kemény
és céltudatos vagyok,
Nem ismered lelkem,
csak amit mutatok.
Mosolygok a világra,
de csalódtam sokat,
És őrzöm én
belül, a csodás pillanatokat!
Csak úgy feledni
nem szabad, nem lehet,
Csodás napokat,
órákat, a szép perceket!
Áldás e vagy átok?
Szívem majd eldönti,
Tovább tud e lépni
és újra boldogan élni!
Csak adj reményt
nekem, lelkemhez érve,
Lágyan omló
szerelmet, szívemnek kérve!
Szeretetet kapni és
adni, e földi világban,
Óh istenem de
sokat, sokszor hezitáltam!
Budapest. 2020. 04.
02.
Saját szerzemény,
szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm hogy
időt szántál a versemre!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése