Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Kimondani könnyű... Szeretlek, elbűvölt a két szemed, Ajkadra nyomtam a pecsétemet. Halványan látom még szemedet, Rég belül őrzöm az emlékeinket. Kimondani könnyű, szeretlek, Fogadkozni, örökre tiéd leszek. Lehazudni az égről a csillagot, Csodálkozol, hogy ilyen vagyok. Nem ígértem, csak szerettelek, Igaziból boldog voltam veled. Magadat is hazugságba keverted! El játszottad nálam a becsületed! Örökké megbocsájtani sem lehet, Elpattan a húr, elszáll a szeretet! Szertefoszlott álmok és a képzelet, Meg se láttad már hogy szenvedek! Vérző szívvel teszed be az ajtót, Magad mögött hagyva, e harcot. Mit ér a szerelem ha ő nem adja, Csak azt várja, hogy tőled kapja. Mit ér az a szerelem, ha nem érzi, Kimondani könnyű, ha másik kéri! De mennyit ér, az a kimondott szó, Amit nem érez a másik, az a hódító! Szerelmet érezni kell, oly boldogan, Szív mélyéből, a lélekből fakadóan! Kedves hiányától, élte

Tudom fáj … Tudom fáj , Minden búcsúzás. Éjjelente nem alszol, Szíveddel hadakozol. Tudom fáj , Nem kell többé várj! Minden kimondott szó, A szívet a lelket fájdító. Tudom fáj , De fel kell hogy állj! Ha nem igaz szerelem, Nem örök semmi sem. Tudom fáj , Nem voltál őszinte már. Így véget ért egy szép románc, Kicsordult a megtellett pohár. Tudom fáj , Hogy véget ért a nyár, Majd el jön egy újabb szerelem, Aki szeret téged majd kedvesen! Tudom fáj ... Nézz magadba már… Ha megtalálod önmagadat, Megleled a boldogságodat. Tudom fáj… de nagyon… Eleredt könnyeidet hagyom. Sírj csak, könnyebb lesz így neked, Megkönnyebbül szíved és a lelked. Budapest. 2020. 07.02. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva. Köszönöm a verseimre szánt idődet.

  Ha bűn hogy várok rád… Szívem sivár oly bús mint a fűz, Nap ragyoghat, és rám hiába tűz. Ha bűn hogy várok rád, bűnös leszek, Szerelem néha elveszti józan eszemet. Várok egyre csak várok, aprócska álmok, Csalódások, mégis a boldogságra vágyok! Utunk a végtelen, nem akarom én mégsem, Hogy elmerülj velem az ég kékes tükrében. Még ha együtt szárnyalnánk a végtelenben, Örökké tart e, ki mondja meg majd nekem? Élet és a halál néha egy ez a két szó tudom, Hisz élni is lehet úgy ha az életem feladom. Lelkemben élek, és ha bűn hogy várok rád, Elkárhozott lelkemet isten hova rakhatnád? Ember tetteikért felelős nem gondolatokért, Titkos a vágyam de nem kárpótol semmiért. Őrzöm én az álmaimban látott két szempárt, Miközben az idő múlásával a szívem bezárt. De bűn ha várok rád, többé már nem teszem, Szerelem láncát a szívemből is már kivetem. Élek a mának, a jövőt nem kutatom,keresem, Minden ami szép volt és lenne majd feledem.

2.Rész Halálos csend Előző részből: - Menjetek haza , holnap bejöhettek ha mi is felmehetünk Kriszhez. De most senkit nem engednek be hozzá. - szólt vissza Krisz apja. Közben a rendőrség felvette a jegyzőkönyvet és a srácok bementek a kórházba. Romen elmondta amit megtudtak és így kimentek a kórházból és leültek az épület előtt egy téren. Hallgattak magukba roskadva… mindenkin átfutott velük is megtörténhetett volna… Most mi lesz velük… Már eléggé este volt és így a testvérekkel lesétáltak az állomásra hisz Romennek és Briginek haza kellett menniük. Megbeszélték reggel jönnek vissza és bemennek a kórházba együtt, nem hagyják magukra Kriszt a bajban sem. Joy , Noel, Tomy és Stiv magukra maradtak, lassan elindultak haza felé ők is. Nagyon szótlanok voltak és nem volt kedvük most gördeszkázni, így a vállukon vitték hazáig. Még nem tudták hogy ez a nap az egész életüket megváltoztatja és fenekestől felfordítja… FO

Színesre festeném... Színesre festeném... az éltedet és álmodat, Ha isten lennék, ohh Nép.. az Országodat! Síró lelkem könnyein keresztül én látom, Hogy mennyei királyság nem valóságom. Bár tudnék varázsolni boldogságot, s fényt, Csak nézd ha feljön a nap, érzem ezt a kínt! Egymást bántja ember és fia, hangos a kritika, De senki sem próbál változni, fél a nép és fia! Ha éreznéd könnyeim s szívemben a fájdalmam, Ha hallanád néha, a fuldoklóan elcsukló szavam. Átéreznéd a mélyről feltörő lelkem hívó szavát, Szeress ember! Hisz Isten népének akarja javát! Könnyeimen keresztül mosolygok rátok emberek, Nézzétek és érezzétek a fájóan szenvedő lelkemet! Hát ezért születtetek hogy az életben szenvedjetek? Nem ezért kaptatok Istentől kegyelmet és testeteket! Nézd és lásd a napot, egy reggel sem sugárzik haragot, Kedvesen, lágyan érinti tested, fényével szebb a napod! Mindenkire egyformán süt, nem bíráskodik csak ragyog,

Veszett világ Van úgy, elgondolkodom, Ezen a veszett világomon. Ember nem akar határokat, Mégis hoznak szabályokat! Nagyok fent, bársonyszékben, Tizenkét ágú ostor a kezükben. Vígan legeltetik e birka nyájat, Míg subájuk gyarapodik százat! Azért van birka, ki próbál kitörni, Visszafogják, nem hagyják szökni! Mindenki menekülne, e országból, Senki sem marad csak jószántából! Hé! Hé ti nagyok! Lesznek itt bajok! Mikor majd nem kér e nép, tolvajok! Ti mindent elvettetek, de egyet nem, Ember lelke ami az övé, az egyetlen! De ez pont elég, zsarnokok és végetek, Ébredezik a magyar, nincs reményetek. Mert lassan helyére kerül az íre a pont! Nem lesz menekvésetek, jó lesz, mond? Vissza követelve országunkat, jogainkat, Rendbe tesszük majd, a maradt sorainkat. Benneteket pedig kiűzni ebből a világból, Megbánva azt is, hogy kibújtál anyádból! Nincs már esély, az ördögnek adtad lelked, Már hiába mind

A halál árnyékában 10. Befejező rész Előzmény : - Isten meddig éljek a halál árnyékában ??? - fohászkodott Krisztin… - Akkor nem tudott végezni velem, most sem fog mert megfogom védeni magamat !!!- hangosan gondolkodott a lány... - Holnap elmondom Roger-nek amit tudok róla. De reggel szólok Kreppnek hogy hívja ide be a kórházba. Remélem minél hamarabb elkapják ezt a mocskot és többé nem kell rettegni tőle … Szegény Gina is mit szenvedhetett … és már már elsírta magát .. de eszébe jutott babát vár és most erősnek kell lennie. A tét a saját és a gyermeke élete. Folytatás: Krisztin reggel mikor felébredt, felhívta Rogert és mondta Neki hogy szeretne vele beszélni négyszemközt. Megállapodtak hogy 10 óra felé be megy Roger hozzá . A reggeli vizitkor még Krepp is meglátogatta. - Jó reggelt Krisztin. Hogy érzi magát ? - kérdezte Krepp. - Jól köszönöm szépen , sokkal jobban. Szóltam Roger őrmesternek hogy beszélni s