Csillag M. Gyöngyi verses oldala

A halál árnyékában 4 Rész Előzmény: Mialatt Krisztinék várakoztak a műtőben Gina életéért küzdöttek újra… Közben a kórházban Ginának rohama volt. Leállt a szíve újra, inkubálni kellett, sokáig küzdöttek mire vissza tudták hozni, de sajnos a keringése összeomlott …. Próbálták a dialízist mert a veséje is feladta…. Folytatás: De azt már nem bírta ki és újra leállt a szíve. Délelőtt 9,40 perckor beállt a halál Ginánál. Az orvosok tehetetlenül álltak még mindig az ágya fölött. Tűzesetről hozták be a lányt, égési nyomok nélkül, a tüdejében pedig nagy mennyiségű vízzel… itt valami nem stimmel.. többen is így gondolták. De sajnos az igazat már soha nem tudhatják meg, a lány meghalt. A boncolás majd talán sok mindenre választ ad…. - Van egy olyan sejtésem hogy a lány bűncselekmény áldozata!- mondta a többieknek. - A rendőrségre írok egy jelentést és ismeretlen tettes ellen feljelentést teszünk. A boncolás után többet fogunk

Csak adj reményt, még szerethessek, Egy kevés esélyt, hogy veled lehessek. Mond miért hagytál el, hű szerelmesem? Te voltál nekem az egyetlen kedvesem! Hiányod tönkre teszi az életemet, Magány nélküled örökre eltemet, Szobámban csak áll a fotel üresen, A halált vágyom, engem is vigyen. Feladtam én már réges régen mindent, A boldogságom tovaszállt már nincsen, Egyedül magamban vagyok e világon, Nincsen már kedvesem, boldogságom. Lelkem súgja belül, ne add fel a reményt soha , Vannak csodák, vár az élet, igaz néha mostoha! Engedj el múltam! Könyörgöm! Kell felejtsek! Majd egyszer jön az is, ki szólít kedvesemnek! Csak adj reményt az én szívembe, Ha jön majd Ő, had engedjem be! Érzést adva szívembe és a lelkembe, Hű szerelmet hozva borús életembe! Vágytam és vártam hosszú éveken át, Nem adtál mást, mint gyötrő éjszakát. Magányos éjek a szívembe fészkeltek, Minden reggel kín, csak sírva ébred

Szerelem Édes mikor gondolok rád, Mert utazom majd hozzád. Fájó lelkem elrepül beléd, Álmomban én intek feléd. Hiányodba kicsit bele halok, Nélküled üresek a nappalok! Mosolyod amitől megveszek, Két szemed amiben elveszek! Él belül valami ami a tiéd már, Szívem az ami várja haza találj. Testem és lelkemben úgy érzem, Benned és bennem él az érzelem! Szerelmetes szívem karodba zárod, Vele édes boldoggá teszed e virágot. Neked mindig kinyílik ez a kis virág, De tudjad, elhervadhat ha elhagynád! Gondozd hát mindennap szerelmesen, Szólj hozzá, érintsed lágyan kedvesen! Halmozd el jóval, halmozd szépséggel, Szerelmes szívem válaszol készséggel! Fogd meg két kezem, egy úton járunk, Te is és én is egy boldogságra vágyunk! Nézz rám és óvj engem meg kedvesem, Érezd szívem dobbanását szerelmesen! Budapest. 2020. 03. 28. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az időt amit a verseimre

A halál árnyékában 3 Rész Előzőrészből… Lefőtt a tea és csészében magával vitte a lány a fürdőbe a teát és levette a fehérneműit és belefeküdt a kádba. Majd kortyolt a teába és elnyújtózott a fürdővízben. A lány lehunyta szemét annyira jól esett neki a jó meleg víz, ekkor kilépett a férfi az ajtó mögül oda lépett a kád mellé nesztelen és lenyomta a lányt a víz alá…. Akinek még ideje sem volt hogy védekezzen... Folytatás: Ahogy fogyott a lánynak a levegője, úgy ernyedt el a kapálózása és a teste kezdett lejjebb csúszni a kádban… Ekkor hirtelen kopogás hallatszott ,és lárma kint az utcáról. Megint dörömbölt valaki az ajtón. - Hölgyem jöjjön ki mert kigyulladt az egyik épület , ki kell üríteni az apartmant , már úton vannak a tűzoltók is. Billy kiszólt - A hölgy alszik még…. mindjárt felébresztem! - kiáltott ki az ajtón… erre a férfi elment a többi lakónak is szóljon . Billi kirántotta a lányt a hajánál fogfa a kádból és bevitte a szo

Csalódtam benned... Én azért még gondolok rád, Téged már nem hajt a vágy! Néha bízom h' szeretsz még, De van amikor elkap a félsz. Mond édes szeretsz e úgy? Vagy az már eltűnt, elmúlt? Gondolsz e még féltőn rám? Vagy csak, ha jön egy villám? Inkább ne mond, már nem fáj, Tudom, hisz régen elhagytál! Elmentél és soha nem jöttél, Vártalak, de mégse kerestél! Igen bánkódtam, annak vége, S ne gondoljad, talán mégse! Minden nap kisebb remény, Hiába bánkódsz nincs esély! Pedig bíztam benned, hát fáj, Menj, ne mondj semmit már ! Hátha neked így jó legyen így, Milyen igaz,senkiben ne bízz! Fájni fog a holnap is, de élek, Jövőt még nem tudom, félek! Szívemet az idő begyógyítja, Feledi azt, ki szívem eldobta! Csalódtam benned, fáj nagyon, De tán vissza kapod egy napon! Így majd eszedbe is fogok jutni, Milyen fájdalmat tudtál okozni! Budapest. 2020. 03. 25. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm a versemre szánt idődet

Nyisd meg a videót a zenei  élmény eléréséhez! Magányomban Egyedül alszom el és ébredem, Élek mindig a mának védtelen, Néha könny csordul arcomon, Életem előre mégse láthatom. Végtelennek tűnő nap és az éj, Keresem a holnapom de miért? Ha nincs mellettem az a valaki, Akit tiszta szívből kell szeretni! Mélyről fakadnak a fájó sóhajok, Ébredéskor se tudom hol vagyok! Éjjelente álmodom és összekuszál, A hajnali ködben lelkem hazatalál! Elgyötörnek a gondolatok ami fáj, Nincs megállás, idő halad muszáj! Csak kedves mosoly hiányzik már, Míg élek remélek valaki talán vár! Ha felhők közül mikor kibújik a nap, Megfognám ha tudnám, szép pillanat! Beragyogja fakó arcom, megsimogat, Lágyan átkarol, belém hatol s hívogat! Áttetsző felhő párnákra hajtani fejemet, Elfeledni minden előjött fájó perceket! Élet taposó malmát feladni lehet vétek, Már régen a földön nem boldogan élek! Hol van

Ölelj még… Néha mikor fázik a lelkem, Azt kívánom öleljél engem! Szoríts magadhoz és érezzem, Szíved dobbanását a testemen. Mikor csak ölelésre vágyom, Húzz magadhoz édes lágyan. Két ölelő karodban elpihenni, Imádok meleg kebleden lenni! Mikor félek ölelj még szorosan, Én testemmel simulok boldogan! Éreznem kell hogy féltesz engem, Óvni fogod mindig testem lelkem! Ölelj akkor is mikor boldog vagyok, Szeretek kapni apró gyöngéd csókot! Szerelmed oly édes mint az erdei méz, Elolvadok ha szemed a szemembe néz! Mikor testem megkívánja ölelj még, Érezzem ölelésedben a szenvedélyt! Szerelmed tűzében izzik már testem, Akkor is ölelj még egyre hevesebben! Akarom hogy szerelmesen ölelj még, Boldogságban szerelemben éljünk rég! Míg a halál el nem választ így szeressél, A szerelmedben hozzám hűséges legyél! Budapest.2020. 03. 22. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet h

Altass el kérlek... Jöjj édes altass el kérlek, Oly nehezen alszom el! Két karod rajtam érzem, Lehunyom már szemem. Mikor egyedül fekszem, Álmaimban őt sem lelem! Jöjj édes altass el kérlek, Mert hamar eljő a kikelet! Ha nem vagy mellettem, Félve bajod ne eshessen! Gondolatom mely nálad jár, Óh szívemből csak haza vár! Jöjj édes altass el kérlek, Hiányzol megölelnélek! Nagyon nehéz nélküled, ÉS nincs hír sem felőled! Hiú remény éltet engem, Vágyom itt legyél velem! A szerelmes szívedben létezni, Altass el csendben kedvesem! Mikor oly nehezen alszom el, Hiányzik aki, csak rám figyel. Jó lenne pihenni két karodban Altass el kérlek az álmaimban! Budapest. 2020. 03. 22. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet ha olvastad a versem !

A halál árnyékában 2 Rész Az előző részből… Krisztin félve lépett ki a házból, de a férfit nem látta sehol. Többször is vissza nézett nem e követi .. de nem látta így nyugodtan lépkedett már a metró állomás felé. Kihúzta magát és elővette újra a magabiztos pózát. Nem sejtve hogy a férfi az éjjel a szemközti házban ….. A folytatás : Billy a sorozat gyilkos megölt a szemközti házban egy idős házaspárt és most onnan figyelte a lány minden lépését, ezzel veszélybe került Gina a lány barátnője is, mivel a gyilkos felfedezte hogy a lány nem egyedül lakik a lakásban … Ezzel a tervet változtatott Billy és aprólékosan kezdte kidolgozni hogy férkőzzön a lány közelébe. Ideje volt rá hisz amíg nem keresik az idős házaspárt addig meghúzhatta magát abban a lakásban. Krisztin beért a munkahelyére és annyira sietett Ginához majdnem feldöntötte a főnökét, aki menni készült le épp hozzájuk a laborba. - Hova hova ilyen sietősen ki

Törött szárnyú angyal Annyira óvtalak, téged féltettelek, Engem küldtek, hogy vezesselek! Te nem hallgattál rám, érzem hiába, Én meg beleestem már a csapdádba! Kedves voltál, tőrbe csaltál,végem, Megbuktam mint angyal,már régen! A végzetem eljött, beléd szerettem, Angyal szárnyam, az én keresztem! Tudtam hogy nem lehet, mégis ez lett, Létem nem lett más mint számkivetett! Kitagadott az istenem a mennyekből, Most szívem fáj és vérzik a sebekből! Törött szárnyú angyal lettem miattad, Játszottál velem a szívemet becsaptad! Azt hittem jó ember vagy de tévedtem, Hiába kértem istent, tudom vétkeztem! Nem szabadott volna beléd szeretnem, Tudom isten, érzem, az én szégyenem! Bukott angyal lettem, és a fájó szívemet, Nem tudom hova rejtsem, bánat eltemet! Uram gyógyítsd meg törött szárnyaimat, Azt mondta nem lehet, éljem vágyaimat! Megérintett az emberi érzés egyszer már, Szerelem íze a mennyekből kizárás

A pillanat Konok és makrancos ember vagyok, Nem kérek a világtól, én csak adok! Nem kérek mást, csak egy pillanatot, Mi nekem, szívemben, örömet adott! Csak egy mosolyt mást nem kérek én, Szeretetemért bárhol a világ peremén! Mert önzetlen szeretni soha nem vétek, Világban is, bármely országában éltek! Mert itt, most fontos a nagy világban, Mikor mennyi bánat és fájdalom van! Összefogni, összehozni azt a sok embert, Hogy megtaláljuk a vírusra az ellenszert! Most van szükség arra, hogy szeressél, Hogy vidáman, egészségesen nevessél! Ne teperjen le a félelmetes Koronavírus, Ne legyen életünk egy bazi nagycirkusz! Nehéz most Neked, karantén sem könnyű, De jobb lesz mint a halál, mert az szörnyű! De semmi pánik, van mindig egy pillanat, Mi boldogságod vissza adja egy perc alatt! Ne tégy mást csak szépre gondolj és jóra, Menj gondolatban, vagy álmodban a tóra! Sétálj a partján, vagy légy szabad madár, Lásd meg, érezd a pillana

Kártyavár Néha engem is elfog a félelem, Mondd kérlek szeretsz engem? Mikor belém hasít néha a kétely, Nem pont te szíved, a búvóhely! Soha nem mondod hogy szeretsz, Ha kérdem mindig csak nevetsz! Akkor én honnan is tudhatnám? De hidd el jólesne ha halhatnám! Érzem csak játszol a szívemmel, Pedig nekem is öröm ha érkezel! A bizonytalanság mégis megöl, Hiába a szép szemed megbűvöl! A szívem, lelkem nem érzi már, Noha forró testem néha hazavár! Nincs az a régi tűz a szemedben, Nem érzem vágyadat lelkedben! Rájöttem velem csak játszottál, Egy ideje nagyon megváltoztál! Ha te nem is mondod ki hogy vége, Én úgy is érzem már nincs értelme! Kérlek ezért most mégis menj el, Ne játssz többé sajgó szívemmel! Vágyok én a szeretetre de nem így, Minden találkozás csak elszomorít! Felejtsd el ezt a szívet ő nem játék, Pedig érzéseim feléd még őszinték! De hidd el én nem fogok belehalni, Bár nem akar