Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Jaaaaaj! Hol a féééék…   Volt egy városi macska, Meg egy icipici kisegér! Macska cicó úgy megijedt, A személykocsiba libbent! Nagy nehezen beindította, És óvatosan kormányozta, De a kocsi úgy felgyorsult, Kiált a cica a megboldogult! Jaaaaaj! Jaaaaj! Hol a féééék… Előttem egy mély szakadék! Macskák istene tekints le rám, Álljon le ez az ócska verdám! Ha életben hagysz, meghálálom, Minden nap egérebéddel várom, Csak állítsd meg, kicsit élhessek, Minden nap egeret kergethessek! Reszkessetek egérkomák végetek, Csak kerüljek ki élve hát féljetek! Oh macska isten ha kívánhatnék… Jaaaaaj ! Jaaaaaj ! Hol a fééééék… Budapest. 2019. 10.22. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!

Kit csókol a szád?   Egy világ omlott össze bennem, Magányos lett minden percem, Nélküled nem vagyok boldog, Nem úgy mennek már a dolgok! Mindvégig csak áltattál engem, Esténként már egyedül fekszem, Elhagytál egy szó nélkül csendben, Nélküled nagyon magányos lettem! Rád gondolok most is mint sokszor, Kit ölelsz most ? A szád kit csókol ? Éjszakánként kihez bújsz ha fázol? Az én szívem most téged gyászol! Elmentél és itt hagytad a bánatot, Hamar levetted az eltitkolt álarcot, Hazudtál te örökké szeretni fogsz, Most mégis már másnál ragyogsz! Most itt ülök csendben terád gondolva, Nézem a tavat, gombóc van a torkomba, Sírás környékez mert nem vagy velem, Boldogtalanná tetted a boldog életem! Budapest. 2019 . 10. 20. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Az érzés... Az érzés amit adtál nekem feledhetetlen, Felgyújtottad a szikrát nyúzott testemben, Ha nem vagy velem, hiányzol szerelmesen, Lágy ölelésed öröm, repülök a mennyekben! Az érzés amit kaptam tőled éltet és elvarázsol, Minden egyes érzéki csókod veled összeláncol, Az ölelésedben mint egy törött szárnyú kismadár, Szerelmesen boldog szívvel, nálad otthonra talál! Az érzést amit még nem ismertem megmutattad, Hitemet, önbizalmamat szerelmeddel visszaadtad, Oly hosszú kín és boldogtalanság után élni akarok, Világ legszebb érzése, ha szemedben ragyoghatok! Neked én jelentem a mindent és te is én nekem, Szerelmesen suttogom el, te vagy a mindenem! Karodban minden rosszat és fájdalmat feledek, Szerelmesen óvsz mindentől, hogy szeresselek! Érzést amit érzek a szívemben mélyen legbelül, Oly rég nem éreztem, egyedül voltam veszettül, De te megtanítottál újra bízni és szeretni engemet, Átadni szívem a bo

Mit rejt a szemed? Mit rejt a szemed? Terveket, életeket, Nagy szerelmeket, Veszett reményeket? Talán a fájó múltad, Mely blokkolja utad? Nincs már bizalmad, Nagyon rég feladtad! Bár tudnád merre menj, Nincs már célod és terv, Életed is bús, magányos, Elment az összes barátod! A szemed rejti a bánatod, Ö sszes fojtott fájdalmad, Mit el rejtsz a világ elől, Emberből sokszor rossz dől! Könnyeid már rég elapadtak, Nem érted te miért ezt kaptad, De pr ó bálod magadba folytani, Pedig néha szeretnéd elmondani. Nincs senki ki meghallgatna, Az ember néha meghalhatna, Nem figyel rád senki sem már, Azért életed oly nehéz és sivár! Szemed rejti a múltadat, Keserves fájó harcodat, Mit próbálsz elfelejteni, Szemed el nem rejtheti! Budapest. 2019. 10.14. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet, ha olvastad a versemet!

Te csak fogd a kezem... Te csak fogd a kezem, Ne engedd el sohasem, Te vagy nekem legszebb, Veled életem is teljesebb! Látod a tenger oly végtelen, Mint szívemben a szerelem, Amit irántad érzek kedvesem, Kérj bármit tőlem megteszem! Te csak ne engedd el a két kezem, Boldoggá teszed minden percem! Ahogy rád nézek mosolyog a szemed, Bennem élsz a szívemben én tebenned! Nem élhetünk örökké de veled életem teljes, Bármit megteszek érted, csak neked kedves! Örüljünk a mának mert a holnapot még kitudja, Fogd két kezem, légy mindig hozzám simulva! Jöhet ránk ólmos eső vagy akár nagy szélvihar, Az én szerelmem megvéd téged mindig betakar! Együtt lépkedünk kéz a kézben az élet rögös útjain, Játsszuk együtt életünk dallamát a hangszer húrjain! Te csak fogd a kezem , ne engedd el sohasem, Bármi lesz velünk, mi egyek vagyunk az életben, Szeretni, hinni és bízni a másikban egy életen át, Éljük örömmel, tisztán életünk minden pillanatá

Mindenki elhagyott... Mindenki elhagyott, oly magányos vagyok, Lelkem puszta üres, sivárok a gondolatok! Nem tudok már előre nézni, feladtam fájón, Hiába bíztam még sokszor néha oly gyarlón! Utam itt véget ér, tovább menni nem bírok, Üresek az éjszakák és gyötrelmes nappalok, Nem bízom már senkiben hinni sem akarok, Mi értelme életemnek így mindent feladok! Olyan az életem mint ez az út amin elestem, Megfáradt a lelkem is, és összetört a testem. Elfogyott az erőm is már nem bírok felállni, Nem tudom már az utamat sem végigjárni! Nézz le rám oh istenem, vedd el fájó életem, Miért kellene már a földön még szenvednem? Mond istenem, miért hagytál engem magamra, Itt fekszem a sárban szenvedve és elhagyatva! Nem nyújtja kezét már senki engem felsegítsen, Hogy oda bújhatnék hozzá hogy felmelegítsen, Kihűlt a szívem már elfojtottam minden érzésem, Oda lett az életem elveszett az utolsó reményem! Vedd el gyarló életem, testem tovább nem

Apró kavics Apró kavics az életem, Oly kicsi ezen a földön, Hogy a sors merre sodor, Rossz útra visz el olykor. Apró kavics közt keresem, A boldogságom nem lelem, Jöhet vihar fergeteges eső, Élet múlik , szalad az idő! Apró kavics vagyok e földön, Testbe zárva lelkem , börtön, Minden apró lépésem életem, Hová sodorsz még kérdezem! Mit tehetnék mond csak sors, Utamon néha a bánatom folyt, Apró kavicsként sodor az élet, Néha egy egy mosoly ami éltet! Ide oda gurulnak az apró kavicsok, A találkozásokból mindig tanulok! Ahogy haladunk tovább a földön, Elkopik testünk hegyen s völgyön! Apró kis kavics mesélni tudna, Élete során hány darabra hullva, Halad az időnek fogaskerekével, Millió szembe nézett félelemmel! Apró kavics a földön minden ember, Útjuk során mind elkopik egyszer! Az idő örökké halad nem állhat meg, Apró kavicsok halnak, és születnek! Budapest 2019 10. 11.

A hópehely Szürke felhők közül leszállnak, Talpad alatt néha csikordulnak, Fagyos téli napokon csillognak, Hűsen, hófehéren beragyognak. Előre nyújtom kesztyűs kezem, Várom hópehellyel tele legyen, A hófehér testeddel érintkezzen, Nézem a hópelyheket a hidegben. Egy isteni csoda a vakító fehérség, Könnyű és titokzatos, hűs szépség. Mámorító és gyönyörű a határban, Ahogy hófehéren beborítja lágyan. Ahogy hull a hó a pillámra ráesik, Elolvad és víz formájában távozik. Természet csodája, a kis hópelyhek, Tudom nem csak én látom szépnek! Lassan belepi a tájat mindent beborít, Átható csodás fehérségben pompázik, Elfedve minden apróbb száraz faágat, Betakar minden erdőt, mezőt és házat. Hópelyhek védenek a fagyos széltől, Védik az erdőt, fák gyökereit a jégtől, Meleg palástjukkal hópelyhek fednek, Természetnek hűen megkegyelmeznek. Szeretem ha hull a hó, száll a hópehely, Szívesen haza vinném, de van tűzhely, Elolvadna

Engedd hát... Ne félj soha sem az élettől, Boldogság jön majd szívből, Ahogy beengedted az elönt, Engedd el ami majd megölt! Csak engedd beköltözzön, Reggelente rád köszönjön! Érezd egész nap az áldását , Élvezd ki minden jóságát! Tárd szét karodat és engedd, Hogy átjárja gyarló szívedet. Ha mégis elkap a szomorúság, Engedd a napot had süssön rád! Nap fénye átjárja a szívedet, Melege melengeti a lelkedet! Érezd mennyire szép az élet, Boldogságot a naptól kérjed! Költözzön szívedbe a szeretet, A boldogságot ez adja neked! Fénye beléd hinti a szeretetet, Gyógyítja összetört szívedet! Reggelente mindig engedd be őt , Várd úgy mint egy haza érkezőt! Minden nap fesse életedet színesre, Engedd hát boldogságot a szívedbe! Budapest. 2019. szeptember.22. Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva! Köszönöm az idődet ha olvasod a versem!

Szeretni bolondulásig! A szívembe költözött a szerelem, Nincs arra szó annyira szeretem! Imádja lágy ölelésemet,sóhajom, Figyeli minden szavam, óhajom! Napról napra egyre jobban imádom, Soha ne múljon el csak ezt kívánom! Ő nekem a drága kincsem a világon, Éld át szerelmünket had szikrázzon! Nincs napunk ne lenne a másik fontos, Nem vagyok soha mellette magányos! Mikor messze vagyunk olykor néha nap, Minden együtt töltött idő vele ünnepnap! Minden szép napot a szívünkbe vésünk, Hiszen egyek vagyunk egymásért élünk! Együtt nevetünk, ha kell együtt is sírunk, Egy az életünk a jövőnk, közös a sorsunk! Ha mégis bánt az élet, átölel ne féljek, Itt van velem, vigasztal boldog legyek! Erőt meríthetünk egymásból naponta, Ha néha másikat az élet túl le sújtotta! Ha elfárad egyikünk már bízni sem mer, Egymásnak csak kezünket nyújtani kell! Minden nap mi egymás mellett lépkedünk, Szembeszállunk bármivel sohasem félünk! A szemeib

Téli szerelem! Rád gondolok a hidegben ott álltunk, Ölelve egymást a melegre vágytunk! Testünk lelkünk a szerelemtől égett, De elhagytál szívem nagyon vérzett! Melegítsél fel már nagyon fázom, Minden nap kínoz a fájó sóhajom, Habár végképp el hagyott a remény, Szívem fáj érted, de az élet kemény! Talán te is érzed még a szelíd vágyat, Ha rád gondolok ma is el fog a bánat! Elhagytál! És szívtelenül meg is csaltál! Megbocsájtsak? Bár mélyen megmartál! Szívem össze törted egy téli napon, Nincs nyugtom se éjjel se hajnalon! Elvitted tőlem a legszebb álmaimat, Nincs már aki kövesse a vágyaimat! Eljött szívembe a tél hidege a bánat, Némán sikoltó lelkem is belefáradt! Rád gondolok hogy ezt miért tetted, Hiszen úgy szerettél mégis feledted! Fázom, egyre csak fázik fájó lelkem, Belül érzem úgy hogy fagyos lettem! Ma ölelj magadhoz melegítsd testem, Amíg a szerelmemet tisztának érzem! Lehet ha holnap jössz az nekem késő, Amit

A saját kereszted Ember! Ne szólj meg soha senkit, Mindenki cipeli a saját keresztjét, Ne rakd más vállára mi csak a tiéd, Senki se a sajátját nem teszik eléd! Nekem is van és nektek is ott van, Ebben egyben egyedül a harcban! A saját kis keresztem az én terhem, Nem fogja és ne cipelje senki sem! Csak annyit tehetsz a másikért néha, Ha nem gátolod őt de segíted a célba! Hisz nem tudhatod te sem mi a célja, Saját kereszted a tested meddig bírja! Légy megértő mással ha neki nehezebb, Lehet a teste a tiédnél sokkal betegebb! Soha nem tudhatod hol kap el a nyavaja, Lehet pont az segít aki megértésed kapja! Ha neked van még erőd, segíts másokon, Nem tudhatod mi jön majd egy holnapon! Hallgasd meg türelemmel azt ki neked szól, Lehet elesett ember mert szívében gyászol! Ezért légy ember az emberek között, Érezd át ha éppen valaki fel nyögött! Lehet neki elkel a segítséged nem kéri, Mert már sokat csalódott és nem meri! Le

Az élet egy hinta... Az élet egy hinta melyben Te is benne ülsz, Hajtod magad, van lent is, van fel lendülsz, De ebből a hintából nincs mégse kiszállás, Életünk míg véget nem ér, ez nagy utazás! Mikor hintád fent van heppi akkor minden, Varázslatos nyár van a békétlen szívedben, A lelked olyankor szárnyal mint egy madár, Minden megadatik mire régen vágyakoztál! De a hintád van mikor olykor lejjebb kerül, Az életed akkor nehezebb, fogadd el belül, Hintából ne szállj ki, hajtsd még magadat, Van még remény, lesz még neked feladat! Van s lesz ki hátulról kicsit meglök, besegél, Csak ne add fel akkor sem ha hintád le kerül, Hívd őrző angyalodat mert segít majd neked, Minél előbb vissza kapd az elveszett hitedet! Az élet egy hinta mindenkinek ne feledd sose, Az életnek soha nincsen vesztese és győztese, A célállomás mindenkinek ugyan az a végén, Testünk porrá lesz, mi Istenbe haza érkezvén! De előtte a hintánkat míg erőnk engedi haj

Vedd el a fényt! Vedd el a fényt amit isten adott, Boldog lesz tőle minden napod! Kék égben íródik a sorsod ugyan, De isten tudja és irányítja hogyan! Mosolyoddal szebb lesz életed, Másokét is szebbé teremtheted! Ne nézzél hátra ami tegnap fájt, Hagyd el mindenkor az aggályt! Csak előre nézz és mosolyogj, Nem lesz ráncos a homlokod! Vedd el a fényt az istentől való, Legyen életed felfele szárnyaló! Csak a most, a jelen számítson, Rossz a gonosz sose csábítson! Légy mindig jólelkű másokhoz, Legyél hű mindig az álmaidhoz! Vedd el a fényt más dolgod nincs, Istentől való ami másnak is kincs! Mindenkinek van egy saját fénye, Csak van aki nem akar élni vele! Gyere hát és vedd el az isteni fényt, Válassz magadnak járható ösvényt! Azt az utat válaszd ami neked is jó, Ne legyen életed csupán egy illúzió! Az útról ne térj le soha, eltévednél, Ne nézd vissza mit idáig megtettél! Vedd el a fényt megmutatja az utat, Isten se

A sors... A sors mindig fog gondoskodni rólad, Ki lépjen az életedbe így kapcsolódva, Te ha idővel megismered eldöntheted, Kinek kell mennie, ki maradhat veled. Az hogy ki léphet be majd az életedbe, Ki lesz az aki általad lesz megszeretve, Akivel sorsod összefonódik az életben, Te döntöd el, lehetsz boldog érdemben! A sors írva van fent a sors könyvében, De az életedben bár akármi történjen, Tanulj meg szeretni, önfeledten nevetni, Ne kelljen életedbe semmitől szenvedni! A sorsod a tiéd, nem lehet senki másé, Mindenkinek más,te teheted könnyűvé, A sorsod nem kerülheted se el, se meg, De boldog lehetsz ha azt örömmel éled! Sorsod a tiéd, nem élheti más helyetted, A lényeg az, magadat nagyon szeressed. Csak te tudod megadni azt mi jó neked, Éltesd boldogan a lelkedet Ő van veled! Mindig te leszel saját lelked szerelmese, Rajtad áll mennyit kell néha szenvednie, Bármi történjék veled ne hagyd el lelked, Baj ér használjad a

A szakadék Ó kérlek ne szeress engem, Nem akarom, fáj a lelkem! Sokat csalódtam én ma már, Meghúztam hol van a határ! Ennél közelebb nem jöhetsz, Szerelmemért megküzdhetsz! Ígérni sem ígérek semmit sem, Ha tudod hódítsd meg szívem! Nem akarok túl közel kerülni, Semmi kedvem terhet cipelni! Ha olyan leszel akit szerethetek, Majd, csakis úgy bízom benned! Ahhoz nekem kissé több idő kell, Bizonyítod majd szíved tettekkel! Ki tudja mi lakik abban a szívben, Kicsi érzés és ha szeretet nincsen! Nem akarom újra érezni ami fájt, Ez a szív többé soha nem bocsájt! A szakadék választ el minket még, Keress okot rá ha mégis átlépnéd! Lehetsz ki helyet kaphat a szívemben, Láss meg engem a saját könnyeidben! Igazán szenvedsz attól hogy szeretsz, Majd akkor a szakadékon is átjöhetsz! Tudnál szeretni és bízhatok benned, Gondoskodom, hogy itt van helyed! Mellettem, bennem a fájó lelkemben, Összetört, reménnyel teli

Miért sír a föld s miért az ég ? Kőkemény szívek fogadják a földre érkezőt, Elítélik a hajléktalan sorsú embert az éhezőt, Nincs az emberekben jó szándék se megértés, Aki valaha éhezett, ők tudják mi a szenvedés! Elveszett az emberekből az érzés és a szeretet, Tudd hogy szeretni is csak tiszta szívvel lehet! Ki magát nem szereti az a másikat se szeretheti, Ember lelke rideg de csak emberi szív mentheti! Szívekből kihalt a szeretet, a jóság, a kedvesség, Miért sír a föld? Kérditek. Emberi közönyösség! A földet csak ember mentheti meg a szeretetével, Mutasd meg hogy tudsz szeretni még, öleléssel! Amit a földön az életben teszel, azért te felelsz, Ha gyűlölet van szívedben akkor terhet cipelsz, Miért sír az ég? Mert teljes energiád a gyűlöleté, Élnél úgy hogy a szívedet a szeretet melengetné! Irigységed a rossz akarásod a lelkedet öli meg, Testedben valami átalakult ami egy szörnyeteg! Miért sír a föld s miért sír az ég, még

Belém költöztél Belém költöztél a szívembe, a lelkembe, Nem is tudod mennyire vagy te szeretve, Belém költöztél a zsigereimbe, a fejembe, Minden gondolatom te vagy reggel és este! Reggel veled ébredezem, első gondolatom, Ami egész nap elkísér mint egy szép álom, Este te jársz a fejembe, vágyakozva csókját, Hosszú nappalok és éjszakák nézem az órát. Belém költöztél ide legbelül mélyen a szívembe, Kiontott könnycseppek fájón égnek a lelkembe! Magamra hagytál de mégsem vagyok én egyedül, Te velem vagy, mert belém költöztél ide legbelül! Mikor felébredek néha egy egy hűs hajnalon, Érzem hogy fázom de hozzád nem bújhatom, Te belém költöztél rád gondolok ha néha fázom, Belülről melengeted a lelkem és a fázós vágyam ! Szívemben a szunnyadó parázs néha lángra kap, Lelkem is érzi, tudja hogy nagyon messze vagy, De az nem változtatja meg azt hogy bennem élsz, Belém költöztél, naponta vágyom már a reményt! Hűen őrzöm még a csókjaid, gye

Előszó ( Az emberek 60% - a depressziós, és sokan vannak akiknek a fejében megfordul hogy véget vessen az életüknek.  Ez a vers azokról szól akik így távoztak el .  Emlékül a sok ezer öngyilkosnak , akik egyedül vannak magányosak és elveszettek!  Pedig csak egy mosoly megmenthette volna őket ! )  Emberi mosoly... Sokszor érzem úgy hogy fáradt a lelkem, Nincs kihez bújnom nincs hova mennem. Ki megmutatja nekem miért érdemes élnem, Ki akkor és ebben a létemben itt van velem! Sokszor érzem azt, csak csend az én társam, Magányomban körül ölel és amire vágytam, Néha bele nézek a tükrömbe nem azt látom, Csak a megtört embert, elveszett az álmom! Bár fájón fogadom aki a tükörben tekint rám, Lehet így is élni, de sajnos csak az én hibám, Szenved a lelkem úgy fáj ezt érdemeltem , Fejemben kavarog a gondolat el vétettem ? Néha elfog a félelem és gyötör a gondolat, Jobb lenne elmenni , jobb lenne a föld alatt,