Emberi mosoly…
Előszó
( Az emberek 60% - a
depressziós, és sokan vannak akiknek a fejében megfordul hogy
véget vessen az életüknek.
Ez a vers azokról szól akik így
távoztak el .
Emlékül a sok ezer öngyilkosnak , akik egyedül
vannak magányosak és elveszettek!
Pedig csak egy mosoly
megmenthette volna őket ! )
Emberi mosoly...
Sokszor érzem úgy
hogy fáradt a lelkem,
Nincs kihez bújnom
nincs hova mennem.
Ki megmutatja nekem
miért érdemes élnem,
Ki akkor és ebben a
létemben itt van velem!
Sokszor érzem azt,
csak csend az én társam,
Magányomban körül
ölel és amire vágytam,
Néha bele nézek a
tükrömbe nem azt látom,
Csak a megtört
embert, elveszett az álmom!
Bár fájón fogadom
aki a tükörben tekint rám,
Lehet így is élni,
de sajnos csak az én hibám,
Szenved a lelkem úgy
fáj ezt érdemeltem ,
Fejemben kavarog a
gondolat el vétettem ?
Néha elfog a
félelem és gyötör a gondolat,
Jobb lenne elmenni ,
jobb lenne a föld alatt,
Nincs a földön aki
fázós lelkem melengetné,
De érzi szívem a
fájdalmat úgy el engedné!
Nincs ki beragyogja
a hétköznapjaimat,
Nincs ki elűzné a
fejemből a gondjaimat,
A sorsom elől hiába
nem menekülhetek,
Elszállt a reményem
már nem küzdhetek!
Sokszor érzem úgy
hiába lettem és éltem,
Pedig fiatalként
soha semmitől se féltem,
Múlnak az évek
egyre gyöngébben létezem,
Pedig gyávaság nem
volt nekem lételemem!
A sorsunk bár isten
keze által írva vagyon,
Én mint halandó,
ezt felülírni nem tudom,
Emberi szót had
halljak veszem a kalapom,
Mert a csend, a
némaság megöl egy napon!
Lassan nagy sóhajjal
indulok a belvárosnak neki,
Szívem,lelkem a
magányt a forgatagba sem feledi,
Megállunk a piros
lámpánál, várunk jó páran a zöldre,
Sok sok ember
szomorú szemeket mereszt a földre .
Gondoltam lesz ami
lesz megyek a metróra lefele,
Eltökéltem
magamat, életem megy de nem jó fele,
Ahogy néztem a
szélsebesen száguldó vonatokat,
Észre vettem a rám
irányuló kíváncsi szempárokat,.
Egy asszony ott volt
a kisgyerekével ,csak toporgott,
Volt a kezébe egy
zacskó ropi a foga alatt ropogott,
Rám nézett a
kisfiú és odaszaladt hozzám és kínált,
De az édesanyjára
néztem aki mosolyogva biztatott.
Én boldogan
mosolyogtam vissza az anyjára,
Fiútól elvettem a
ropit nagyot haraptam rája .
És ma láttam,
éreztem igazi emberi mosolyt ,
Amivel lelkembe tört
utat és szívemig hatolt.
Egy csapásra eltűnt
a halálnak a gondolata,
Amivel jöttem, amit
akartam az alagútban!
Egy emberi mosoly
megváltoztatta életem,
Csupán egy emberi
mosoly tette ezt velem!
Utószó :
Egy emberi mosoly
ami életeket menthet,
Ne sajnáld jót
tesz neked, az embereknek!
Sok ember sokféle,
embereknek van gondja,
De egy mosollyal
életeket menthet, ha akarja!
Budapest. 2019.
szeptember.27.
Saját szerzemény,
szerzői jogok fenntartva !
Köszönöm az
idődet ha olvastad a versem!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése