Apró kavics
Apró kavics
Apró kavics az
életem,
Oly kicsi ezen a
földön,
Hogy a sors merre
sodor,
Rossz útra visz el
olykor.
Apró kavics közt
keresem,
A boldogságom nem
lelem,
Jöhet vihar
fergeteges eső,
Élet múlik ,
szalad az idő!
Apró kavics vagyok
e földön,
Testbe zárva lelkem
, börtön,
Minden apró lépésem
életem,
Hová sodorsz még
kérdezem!
Mit tehetnék mond
csak sors,
Utamon néha a
bánatom folyt,
Apró kavicsként
sodor az élet,
Néha egy egy mosoly
ami éltet!
Ide oda gurulnak az
apró kavicsok,
A találkozásokból
mindig tanulok!
Ahogy haladunk
tovább a földön,
Elkopik testünk
hegyen s völgyön!
Élete során hány
darabra hullva,
Halad az időnek
fogaskerekével,
Millió szembe
nézett félelemmel!
Apró kavics a
földön minden ember,
Útjuk során mind
elkopik egyszer!
Az idő örökké
halad nem állhat meg,
Apró kavicsok
halnak, és születnek!
Budapest 2019 10.
11.
Saját szerzemény ,
szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az
idődet ha olvastad a versem!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése