Csillag M. Gyöngyi verses oldala

Téli szerelem! Rád gondolok a hidegben ott álltunk, Ölelve egymást a melegre vágytunk! Testünk lelkünk a szerelemtől égett, De elhagytál szívem nagyon vérzett! Melegítsél fel már nagyon fázom, Minden nap kínoz a fájó sóhajom, Habár végképp el hagyott a remény, Szívem fáj érted, de az élet kemény! Talán te is érzed még a szelíd vágyat, Ha rád gondolok ma is el fog a bánat! Elhagytál! És szívtelenül meg is csaltál! Megbocsájtsak? Bár mélyen megmartál! Szívem össze törted egy téli napon, Nincs nyugtom se éjjel se hajnalon! Elvitted tőlem a legszebb álmaimat, Nincs már aki kövesse a vágyaimat! Eljött szívembe a tél hidege a bánat, Némán sikoltó lelkem is belefáradt! Rád gondolok hogy ezt miért tetted, Hiszen úgy szerettél mégis feledted! Fázom, egyre csak fázik fájó lelkem, Belül érzem úgy hogy fagyos lettem! Ma ölelj magadhoz melegítsd testem, Amíg a szerelmemet tisztának érzem! Lehet ha holnap jössz az nekem késő, Amit

A saját kereszted Ember! Ne szólj meg soha senkit, Mindenki cipeli a saját keresztjét, Ne rakd más vállára mi csak a tiéd, Senki se a sajátját nem teszik eléd! Nekem is van és nektek is ott van, Ebben egyben egyedül a harcban! A saját kis keresztem az én terhem, Nem fogja és ne cipelje senki sem! Csak annyit tehetsz a másikért néha, Ha nem gátolod őt de segíted a célba! Hisz nem tudhatod te sem mi a célja, Saját kereszted a tested meddig bírja! Légy megértő mással ha neki nehezebb, Lehet a teste a tiédnél sokkal betegebb! Soha nem tudhatod hol kap el a nyavaja, Lehet pont az segít aki megértésed kapja! Ha neked van még erőd, segíts másokon, Nem tudhatod mi jön majd egy holnapon! Hallgasd meg türelemmel azt ki neked szól, Lehet elesett ember mert szívében gyászol! Ezért légy ember az emberek között, Érezd át ha éppen valaki fel nyögött! Lehet neki elkel a segítséged nem kéri, Mert már sokat csalódott és nem meri! Le

Az élet egy hinta... Az élet egy hinta melyben Te is benne ülsz, Hajtod magad, van lent is, van fel lendülsz, De ebből a hintából nincs mégse kiszállás, Életünk míg véget nem ér, ez nagy utazás! Mikor hintád fent van heppi akkor minden, Varázslatos nyár van a békétlen szívedben, A lelked olyankor szárnyal mint egy madár, Minden megadatik mire régen vágyakoztál! De a hintád van mikor olykor lejjebb kerül, Az életed akkor nehezebb, fogadd el belül, Hintából ne szállj ki, hajtsd még magadat, Van még remény, lesz még neked feladat! Van s lesz ki hátulról kicsit meglök, besegél, Csak ne add fel akkor sem ha hintád le kerül, Hívd őrző angyalodat mert segít majd neked, Minél előbb vissza kapd az elveszett hitedet! Az élet egy hinta mindenkinek ne feledd sose, Az életnek soha nincsen vesztese és győztese, A célállomás mindenkinek ugyan az a végén, Testünk porrá lesz, mi Istenbe haza érkezvén! De előtte a hintánkat míg erőnk engedi haj

Vedd el a fényt! Vedd el a fényt amit isten adott, Boldog lesz tőle minden napod! Kék égben íródik a sorsod ugyan, De isten tudja és irányítja hogyan! Mosolyoddal szebb lesz életed, Másokét is szebbé teremtheted! Ne nézzél hátra ami tegnap fájt, Hagyd el mindenkor az aggályt! Csak előre nézz és mosolyogj, Nem lesz ráncos a homlokod! Vedd el a fényt az istentől való, Legyen életed felfele szárnyaló! Csak a most, a jelen számítson, Rossz a gonosz sose csábítson! Légy mindig jólelkű másokhoz, Legyél hű mindig az álmaidhoz! Vedd el a fényt más dolgod nincs, Istentől való ami másnak is kincs! Mindenkinek van egy saját fénye, Csak van aki nem akar élni vele! Gyere hát és vedd el az isteni fényt, Válassz magadnak járható ösvényt! Azt az utat válaszd ami neked is jó, Ne legyen életed csupán egy illúzió! Az útról ne térj le soha, eltévednél, Ne nézd vissza mit idáig megtettél! Vedd el a fényt megmutatja az utat, Isten se

A sors... A sors mindig fog gondoskodni rólad, Ki lépjen az életedbe így kapcsolódva, Te ha idővel megismered eldöntheted, Kinek kell mennie, ki maradhat veled. Az hogy ki léphet be majd az életedbe, Ki lesz az aki általad lesz megszeretve, Akivel sorsod összefonódik az életben, Te döntöd el, lehetsz boldog érdemben! A sors írva van fent a sors könyvében, De az életedben bár akármi történjen, Tanulj meg szeretni, önfeledten nevetni, Ne kelljen életedbe semmitől szenvedni! A sorsod a tiéd, nem lehet senki másé, Mindenkinek más,te teheted könnyűvé, A sorsod nem kerülheted se el, se meg, De boldog lehetsz ha azt örömmel éled! Sorsod a tiéd, nem élheti más helyetted, A lényeg az, magadat nagyon szeressed. Csak te tudod megadni azt mi jó neked, Éltesd boldogan a lelkedet Ő van veled! Mindig te leszel saját lelked szerelmese, Rajtad áll mennyit kell néha szenvednie, Bármi történjék veled ne hagyd el lelked, Baj ér használjad a

A szakadék Ó kérlek ne szeress engem, Nem akarom, fáj a lelkem! Sokat csalódtam én ma már, Meghúztam hol van a határ! Ennél közelebb nem jöhetsz, Szerelmemért megküzdhetsz! Ígérni sem ígérek semmit sem, Ha tudod hódítsd meg szívem! Nem akarok túl közel kerülni, Semmi kedvem terhet cipelni! Ha olyan leszel akit szerethetek, Majd, csakis úgy bízom benned! Ahhoz nekem kissé több idő kell, Bizonyítod majd szíved tettekkel! Ki tudja mi lakik abban a szívben, Kicsi érzés és ha szeretet nincsen! Nem akarom újra érezni ami fájt, Ez a szív többé soha nem bocsájt! A szakadék választ el minket még, Keress okot rá ha mégis átlépnéd! Lehetsz ki helyet kaphat a szívemben, Láss meg engem a saját könnyeidben! Igazán szenvedsz attól hogy szeretsz, Majd akkor a szakadékon is átjöhetsz! Tudnál szeretni és bízhatok benned, Gondoskodom, hogy itt van helyed! Mellettem, bennem a fájó lelkemben, Összetört, reménnyel teli

Miért sír a föld s miért az ég ? Kőkemény szívek fogadják a földre érkezőt, Elítélik a hajléktalan sorsú embert az éhezőt, Nincs az emberekben jó szándék se megértés, Aki valaha éhezett, ők tudják mi a szenvedés! Elveszett az emberekből az érzés és a szeretet, Tudd hogy szeretni is csak tiszta szívvel lehet! Ki magát nem szereti az a másikat se szeretheti, Ember lelke rideg de csak emberi szív mentheti! Szívekből kihalt a szeretet, a jóság, a kedvesség, Miért sír a föld? Kérditek. Emberi közönyösség! A földet csak ember mentheti meg a szeretetével, Mutasd meg hogy tudsz szeretni még, öleléssel! Amit a földön az életben teszel, azért te felelsz, Ha gyűlölet van szívedben akkor terhet cipelsz, Miért sír az ég? Mert teljes energiád a gyűlöleté, Élnél úgy hogy a szívedet a szeretet melengetné! Irigységed a rossz akarásod a lelkedet öli meg, Testedben valami átalakult ami egy szörnyeteg! Miért sír a föld s miért sír az ég, még

Belém költöztél Belém költöztél a szívembe, a lelkembe, Nem is tudod mennyire vagy te szeretve, Belém költöztél a zsigereimbe, a fejembe, Minden gondolatom te vagy reggel és este! Reggel veled ébredezem, első gondolatom, Ami egész nap elkísér mint egy szép álom, Este te jársz a fejembe, vágyakozva csókját, Hosszú nappalok és éjszakák nézem az órát. Belém költöztél ide legbelül mélyen a szívembe, Kiontott könnycseppek fájón égnek a lelkembe! Magamra hagytál de mégsem vagyok én egyedül, Te velem vagy, mert belém költöztél ide legbelül! Mikor felébredek néha egy egy hűs hajnalon, Érzem hogy fázom de hozzád nem bújhatom, Te belém költöztél rád gondolok ha néha fázom, Belülről melengeted a lelkem és a fázós vágyam ! Szívemben a szunnyadó parázs néha lángra kap, Lelkem is érzi, tudja hogy nagyon messze vagy, De az nem változtatja meg azt hogy bennem élsz, Belém költöztél, naponta vágyom már a reményt! Hűen őrzöm még a csókjaid, gye

Előszó ( Az emberek 60% - a depressziós, és sokan vannak akiknek a fejében megfordul hogy véget vessen az életüknek.  Ez a vers azokról szól akik így távoztak el .  Emlékül a sok ezer öngyilkosnak , akik egyedül vannak magányosak és elveszettek!  Pedig csak egy mosoly megmenthette volna őket ! )  Emberi mosoly... Sokszor érzem úgy hogy fáradt a lelkem, Nincs kihez bújnom nincs hova mennem. Ki megmutatja nekem miért érdemes élnem, Ki akkor és ebben a létemben itt van velem! Sokszor érzem azt, csak csend az én társam, Magányomban körül ölel és amire vágytam, Néha bele nézek a tükrömbe nem azt látom, Csak a megtört embert, elveszett az álmom! Bár fájón fogadom aki a tükörben tekint rám, Lehet így is élni, de sajnos csak az én hibám, Szenved a lelkem úgy fáj ezt érdemeltem , Fejemben kavarog a gondolat el vétettem ? Néha elfog a félelem és gyötör a gondolat, Jobb lenne elmenni , jobb lenne a föld alatt,

Eldobott életek... Mond mit vétettem én ellenetek? Miért gonoszak egyes emberek? Szeretgetnek míg kicsi vagyok, Aztán kidobnak mint a rongyot! Az utcán kóborolok és befogadnak, Aztán ha megszokom el zavarnak, Kicsi vagyok magányos nem kellek, Így koszosan, büdösen már senkinek! Egy egy hajléktalan vet kis kenyeret, Akinek nincs jobban sajnál elhiszed? Gyötrő lelkemmel bujkálok bokrokba, Van ki meglát sokszor nagyon otromba! Halljátok emberek nekem is van lelkem! Ha bántanak ugyan úgy sajog a szívem! Bár nem tudok beszélni úgy ahogyan ti, De van kutya beszéd akkor ha van pajti! Aki rám talál és megszeret haza visznek, Abban az emberben bízom és neki hiszek! Őrzöm és védem a családját meg a házát, Örökre szívembe fogadom érzem a hálát! Ha üt és vernek akkor nagyon félek tőle, Át se érzi mekkora kín mit sem törődve! A sebet kívül hordom de belülről öl meg, Van az emberek közt aki egy szörnyeteg! Van ki készakarva kínozza

Ha lehull majd... Én nem bízok többé benned, Látom csak a szépet tetetted. Eltűnsz szó nélkül kis időkre, Ígérted nem hagysz el sohase! Többé már nem hiszek neked, Látod mit tettél? Ez a veszted! Nem kell már hogy velem légy, Most jöttél, jobb ha el is mégy! Már tisztán látok hazudhatsz is, Nem hiszek, hazudhatsz bármit! Alattomosan játszottál kihasználtál, Noha tudtad hogy ez mennyire fáj! Menj el és többé ne is nézz vissza, Ne félj lesz ki az ajtót rám nyissa! Lesz aki csak magamért fog szeretni, Nem kell neki semmit se bizonyítani! Eljön majd meglásd, az a nap is hamar, Jön valaki megfog, érzelmileg felkavar! Akkor majd megtudod te is milyen kín az, Ha szíved lelked az Ő szerelmére szomjaz! Faképnél hagy, és csak kihasználja szíved, Hiába gondolod azt is, hogy ő csak a tied! Majd játszik a szíveddel, de megérdemled, Mást én is úgy gondolom, nem illetsz meg! Kölcsön kenyér vissza jár a tulajdonosnak, Magad alkott

Sokszor gondoltam rá Sokszor gondoltam rá hogy már feladom, Úgy érzem isten se figyel rám és fájlalom, Sokszor kellett s kell még irányt váltanom, Néha eltértem utamról sok volt a kudarcom. Mindennek ellenére visszatértem utamra, Tovább mentem és felkészültem a harcra, Megtanultam mely hidakon kell átmennem, Mely hidakat kell magam mögött felégetnem. Sokszor gondoltam rá miért ver az isten, Rossz élet hamar rájöttem olyan nincsen. Tudtam nem élhetem másképp az életem. Sorsnak más célja van, leckéiből okultam. Sokszor gondoltam rá meddig mehet így, Az élet sok mindenre képes de megtanít. Néha van hogy elgyengülök és feladnám, Lelkem nem hagy, meg győz lassacskán. Sokszor gondoltam rá ha ő nem is lenne, Életem nagyon magányos, szomorú lenne, Lelkem nem hagy el engem, bízik bennem, Ha már senki, de ő velem van nem ellenem. Rossz döntés amit egykoron meghoztam, De tanultam belőle és lassan de felfogtam, Próbálok úgy élni lelkem

A kis tó partján… Eltűnődöm néha az élet apró csodáin, Nézem a kacsákat eme kis tó partjain, Mind egy kicsi lélek ami bennük van, Vígan úszkálnak ebben a kicsi tóban. Apró csőrükkel eleség után kutatnak, Majd tollászkodnak miután jól laktak, Boldogan éldegélve a tavacska partján, Ha jő az ősz akkor indulnak lassacskán. Elrepülnek meleget keresvén más tájra, Ha érzik jő a tavasz lesz ki őt hazavárja, Hazatérnek majd boldogan tavasz napján, Várni fogom én is őket itt a kis tó partján. Budapest . Szeptember . 18 . Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva ! Köszönöm az idődet ha olvasod a verseim !

Nyisd meg a videót a zenéhez :) És élvezd csodaszép ! Szeress addig ... Szeress addig míg élet van a testünkben, Ölelj át és lépkedjünk ketten az életben , Mert most van itt amíg tehetjük a földön, Odaát már nem lehet itt van test kölcsön! Ezt a ruhát ha levetjük ezt vissza nem adják, Késő bánat lenne ha utána mégis megbánnád, Szeress itt ameddig csak a földön lélegzünk, Most még amíg élünk itt a földön létezünk! Odaát nem érzed a testem mely csak rád vár, Nem érzed majd a szívem heves dobbanását, Míg testünk a ruhánk itt a földön ebben élünk, Kár lenne a sok szép pillanatért ha elveszítjük! Most add meg testednek azt a földi boldogságot, Mert a te lelkednek is ugyanúgy szól a dallamod! Testben amiben a lelked él, boldogságra vágyik, Szerelemről álmodik ami a szívünkben virágzik! Ha elmegyünk a földről én akkor is imádlak, De átölelni immár csak lelkemmel tudnálak, Nem érzed odaát többé a testem forróságát, És nem fogod érezni

Egy arctalan senki! Ha padlón vagy, annál lejjebb már nincsen, Sok arctalan próbál még lejjebb tolni innen, De nem vállalják fel kik és miért ellenségeid, Hisz nem bántottál életedben sem soha senkit! De ezek az arc nélküliek próbálnak épp neked, Keresztbe tenni még üresebb legyen a zsebed, Mikor megmagyarázzák neked túl hülye vagy, Aha segítségül hívod akkor meg cserbenhagy! Arc nélkülieknek! Tudnak szeretni? Érzésük? Szarban vagy, azon van akkor is széttépjük, Nah ilyen egy arc nélküli akinek neve Senki, Érzés nincs benne, nem is volt egy cseppnyi! Ezt a fajta kétlábút kerüld el ha teheted még, Megkeseríti, lehetetlenné teszi mások életét, Próbál rajtuk keresztül gázolni,felkapaszkodni, Tisztában van vele csak nem is meri bevallani! Az se tántorítja vissza hogy bajban vagy, De soha segítséget ő tőle nem is várhatsz, Inkább beléd törli lábát, ott hagyva mocskát, Te meg tűrj, nyelj érezd az ördögnek poklát! Nem érdekli a le

A csábító Látom csak kacérkodik velem, Pedig én őt őszintén szeretem, Mit tegyek , hogyan szeressem, Komolyan vegye a szerelmem!? Minden porcikáját imádom neki, Mégis másik férfi kell aki trendi! Én már nem vagyok elég jó neki, Más férfi kegyeit óhajtja elnyerni! Flörtöl velem, ez már nem szerelem, Érzem, csak nagyon sajog a szívem! Látom én hamis most már a mosolya, Talán azt hiszi szívemet is birtokolja? Nem és nem! Szűnj meg fájó szerelem! Érzéseim gyötört szívemből is kivetem! Oh uram mily átokkal sújtottál engem, Uram a szerelem el vakította a szemem! Már látok és látom, miért tetted velem? Nekem is van szívem, van érző lelkem! Téged az boldogít, ha szenvedést látod? Szépségeddel bolondítod meg a világot? Oh uram, küldj rám ezer csúnya átkot, Hol van a szemem, ki adta a vakságot? Most már látom, de már túl késő nekem, Már belestem a csapdájába szerelmesen! Budapest . 2019 . szeptember . 08 .

Repíts el ! Úgy szerettelek mielőtt elmentél, Szeretve kérlek téged én, repíts el! Nélküled nem élet az élet már nem, Nem maradt utánad más emlékem! Csillag lettél, én soha nem feledlek, Amíg érzek el nem múló szerelmet, Még most is úgy gondolok rád édes, Mintha velem élnél,csillag és fényes! Elrabolt tőlem az élet, egyet kérek, Gyere haljunk együtt repíts el lélek, De egyedül nekem ez nem jó élet, Nem akarok én már élni nélküled! Még most is kínoz a testem, akarlak, Vágyom az ölelésedre, visszakaplak? De nem felelsz már soha többé nekem, Repíts el, nélküled az életem gyötrelem! Budapest . 2019 . szeptember 08 . Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva ! Köszönöm az idődet ha olvastad a versem !

Vajon hol vagy ? Nem látlak, vajon hol vagy? Nem érzem a gondolataidat! Magamra hagytál elmentél, A szívembe költözött a tél! Vajon hol vagy? Nem is hallak, Fülembe súgott szép szavaidat, El kell felednem örökre téged, Mert hiába is ha tőlem kérted! Nem tudlak sohasem elfeledni, Kit fogok ezután majd szeretni? Gyötör egy fájó gondolat mégis, Régen mondtad, szeretlek én is! Hazudtál nekem ezt nem feledem, Szívemet is sajnálom ezt tehetem, Végtelen fájdalom lakozik bennem, Még sem tudom neked mit vétettem! Vajon hol vagy? Merre felé járhatsz? Mit fogsz még adni a fájó világnak? Csapongó vagy, nem szerettél senkit, Kis idő múlva elhagysz te mindenkit! Veled bűn az élet , mégis szerettelek, Ma néha emlékezem, soha se feledlek, Bár tudom szívtipró vagy, de hiányzol, Ha kérnéd, elmennék veled a világból! Kalitkába zárt madár lettem szerelmesen, Fogja lettem a szemednek a nevetésednek! Szabadulnék már én, de rég nem is tu

Kamasz szerelem Az ablakon guruló esőcseppek , Melyek eltüntetik a könnyeimet, Ne lássa senki a gyengeségemet, Lassan dolgozom fel emlékeimet! Talán egyszer majd én is felnevetek, Ez nem mérgezi tovább a lelkemet! Tudom, bánatom nem veheti át senki, De mégis kell tanulnom újra szeretni! Gyerekként ért el ez a fájó szerelem, Tudom már igazán én vagyok éretlen, Hidd el én is tudtam volna adni neked, Igazi szerelmet ha tőlem te is ezt kéred! Azt mondtad gyerek vagyok én hozzád, De tudd meg évekig fogok én várni rád, Lehet hogy felnőttek is tudnak szeretni, Kamasz szerelmet, soha se lehet feledni! Budapest . 2019 . szeptember . 08 . Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva ! Köszönöm az idődet hogy olvastál!

Pipacsok közt… Zaklatott a lelkem , Nyugalmat keresem, Elhagyott a kedvesem, Megcsalt, szenvedem! Pipacsok közt járok, Nyugalmat várok, Szeretem a virágot, Boldogságra vágyok! Bennük van minden, A világban nincsen, Szeretet, gyöngédség, Kedvesség, békesség. Zaklatott a szívem, Dolgokra rájöttem, Addig volt neki jó, Újdonság kapható! Könnyedén el dobott, Mint az ócska rongyot, De tudd meg kedvesem, Mégsem én vesztettem! Jönnél te majd hozzám, Akkor már késő komám! Amit adtam nem sajnálom, Amit én kaptam fáj nagyon! De majd egyszer megtudod, Milyen emberek a hazugok! Mert hazudtál , nem szerettél, Kérdeztelek másról beszéltél! Pipacsok közt járok, Csöndben hezitálok, Majd egyszer tudom, Én is megnyugszom! Azért is ég veled kedves, Szemem tőled se nedves, A pipacsok földjén úgy érzem, Tovább kell mennem s élnem! Budapest. 2019 . szeptember . 18 . Saját szerzemény, szerzői jogok fenntar