Csillag M . Gyöngyi 2 verses blogja

Csillag M . Gyöngyi 2 verses Blog

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon miért ?

Kép
Vajon miért ? Hogy lehetnek ennyire gonoszak az emberek ? Akármeddig éljek ezt soha nem értem meg ! Hova lett az emberből a jóság és szeretet ? Miért nem lehet szépen élni egymás mellett ? Vajon miért van ennyi gonoszság úton útfélen ? Jót nem tudok adni , legalább nem ártok senkinek ! Kavalkád a fejem ,már nem tudok gondolkodni , Miért van az , hogy a rossztól nem lehet szabadulni ?! Bár merre megy az ember mindig lesz valaki aki utál ! Tégy jót lám, megölik a lelked , mindenfélét kitalál ! Csak hogy ne már jól érezd magad , hosszú évek alatt, Hiába teszed amit a sziv követel , a bosszúság marad ! Háborog a lelkem ! Vajon az ember miért szivtelen ! Föl nem foghatom soha , mi vezeti azt aki csak ilyen ! Sok év tapasztalata , de ezekre a lelkemnek sincs szava ! Bár azt sem értem, akkor ezeknek hol van az hogy haza ! Mikor a haza mindenek felett , de az is elfelejtetett ! Dúl a háború a lelkemben ! Lehet valaki ily lelketlen ? Csalódnom kell azokban akik egykor
További információk

Élet? Éled?

Kép
  Élet? Éled? Mikor próbára tesz az élet, De tudod jól, nem te kéred, Életed igaz csak tiéd lehet, De a karma elégtételt vehet. Sokszor hezitálok mi lenne néha, Nem itt, nem ide születtem volna. Vajon milyen? Más ember lennék e? Vajon mely világnak lennék vendége? Gondolatom néha túl messze jár, Következő életembe vajon ki vár. Lesz e majd odaát valaki talán, Aki boldoggá tesz az élet tornácán. Lesz e ki szeret majd s nem bánt, Mert a múlt elmúlt de nagyon fájt. Vajon jön majd egy szép korszak, Búcsút mondhatok e gondoknak. Merhet e álmodni az ember még, Hiszen olyan ez a világ mint a jég. Az emberek álarc mögé bújnak, Ott hol érnek ott döfnek szúrnak. Sokszor nézek az égre kérdezem, Miért élek én vajon miért létezem. Ki és miért akarta így az életem Hisz hajnalokon egyedül ébredem. Vajon találok e értelmet holnapra Ne számítsak jóra csak rosszabbra Vajon mikor próbára tesz az élet Lesz e még valami valak
További információk

Mint homokszemek...

Kép
Mint homokszemek... Mint homokszemek a vízparton, Végtelennek tűnő hosszú utakon. Viharban tépázva minden szemét, Ki e világban nem találja a helyét. Egy homokszem nem több vagyok, E nagy világban nyomot se hagyok. Elfúj a vihar, a szív már csak remél, Hogy valaha, és valamikor célt is ér. Eső áztatja szemcséimet, a nap égeti, Mégis ragaszkodik életéhez, kell neki. Pedig a sors tépázza, dobálja ide oda, Sokszor érzi magát szívében taposva. De nem adja fel, ha a szél fel is kapja, Hisz jóságát, a szeretetét ingyen adja. Nem fél bízni és remélni, ha fúj a szél, Tudja ő hiába vihar, akkor is partot ér! Sokszor kiszárad, mint sivatag a naptól, Életéért mégis küzd, s keményen harcol. Jöhet vihar, eső vagy akár száraz nappal, Nem hagyja magát s harcol akár viharral. Eső áztatja a parton, s elmossa a szemeit, Arra várva mikor, ki fogadja be a kegyeit. Ha egy csiszolatlan gyémántra bukkan, Ö
További információk