A boldogság kapujában … ( Love Story )
A boldogság kapujában …
( Love Story )
Egy nap megláttam ŐT , és nem hagyott belül egy gondolat,
Elhessegettem , nem akartam , hisz lelkem mint a patyolat!
Túl egy szakításon , nem akartam hogy valaki így lásson,
Jobbnak láttam halkan eliszkolni , mert nem erre vágyom!
Nagyon nehéz feldolgoznom a múltat , a szerelmet elengednem,
De csalódtam benne , nincs mit tennem , Ő volt az egyetlenem!
De a múltat nem akarom , el kell hogy felejtsem , csak kínoz már,
Még most is érzem a forró csókját , de nem akarok emlékezni Rá!
Aztán teltek a napok , szép csendben , és így megfeledkeztem,
A barátnőkkel a presszóban , Ő és ÉN össze ütköztünk ketten!
Meglepetten láttuk ekkora véletlen úgy hozta újra találkoztunk,
Ő is én is elmosolyodtam , eszembe jutott utóbb h” araszoltam.
Egymástól elnézést kérve , megkérdezte leülünk e egy kávéra?
Leültünk egy asztalhoz és jól megnézett , megkérdezte.. kávét?
Bólintottam , de szólni nem bírtam , csak ráharaptam a számra,
Ideges voltam , volt benne valami ami … a szívemet megfogta!
Megkérdezte , nem lenne e kellemetlen ha udvarolna nekem,
Miből gondolta hogy én egyedül tengetem az én fájó életem?
Rábólintottam újra , magam sem tudom miért , de hangtalan,
Jól megnéztem amíg félre nézett ,szégyelltem előtte magam!
Jóképű , csinos , elnézve magas , széles vállakkal , sportos srác,
Szóval Ő volt akit láttam és megtetszett , tetszett a dolog , bár…
Még friss sebeket hordtam a szívem legmélyén , de valahogy…
Úgy éreztem Ő más , talán kicsit ne aggódjak , lehet bárhogy!
Szóval a beszélgetésünk végén , megegyeztünk egy randevúban,
Most lesz nagy utazása , ha minden jól megy pár nap , és itt van!
Megkérdezte haza kísérhet e , mit tehettem tetszett belementem!
Ahogy magához húzott ahogy csókolt éreztem most van végem!
Aztán azzal búcsúzkodtunk , hogy találkozunk pár nap múlva,
Nehezen ment el a pár nap , bár nagyon vártam leteljen végre,
És eljött a mi napunk , kapkodás mit húzzak fel , és ruha csere,
De azért megtaláltam az igazit ami aránylag nekem is tetszett!
Igy aztán a srác beállított értem időben , elindultunk a randira,
Egy kis vendéglő volt az úti cél , oda igyekeztünk egy partira,
Csak ámultam bámultam a sok csillogó ruhákon , csodaszép!
Tánc után kimentünk a teraszra , ahova világított a holdfény!
Csodálatos este volt , a srác haza kísért és mondta majd jön!
Szép a reggel nagyon kellemesen és boldogan ébredtem fől,
Sejtelmesen jó volt a kedvem , semmi sem ronthatta el,
Nem gondoltam hogy ilyen jól érzem magam valakivel!
Igy eltelt egy hónap , majd még kettő , nagyon élveztem vele,
Egyszer csak beállított és nevet , úgy hogy igen ki volt öltözve,
Kérdeztem hova megyünk , de sejtelmesen mosolygott előre!
Mondta , ezt meglepetésnek szánja , így nem lesz titok belőle!
Kiszálltunk a kocsiból előtte bekötötte a szemem , és vezetett,
Majd megölt a kíváncsiság de a kendőt levenni nem lehetett!
Aztán kiszabadította a szememet , és mit látok egy nagy kaput!
Tele volt virágokkal , egy álomszép , még annál is szebb kaput!
Én így ismertem meg a boldogság kapuját , letérdelt a srác elém,
Majd a háta mögött volt a keze és oda nyújtott egy dobozt felém!
Légy a feleségem drága egyetlenem , mondta és nézett rám kérdőn,
Így lehettem boldog egész életemre a csodás Boldogság kapujában!
Amikor megfogta a kezem és az újjamra húzta a szerelmem a gyűrűt,
Akkor történt az meg akiben régebben csalódtam elengedtem a kezét,
Abban a percben hullott le a láncom , ami összekötött vele , vége lett,
Most jöttem rá hogy az életemet , nélküle élnem csak boldogabb lehet!
Új életem , csodás boldogságom itt a Boldogság kapujában rám talált ,
Gyönyörű életünk lett , így boldogan élveztük minden percét és napját,
Két csodaszép gyerekünk született , és éltünk szeretetben , boldogan ,
Amíg a halál el nem választ bennünket majd békében és nyugodtan !
Budapest . 2019 . Július . 20 .
Saját szerzemény . Minden jog fenntartva !
Köszönöm a versemre szánt idődet !
Egy nap megláttam ŐT , és nem hagyott belül egy gondolat,
Elhessegettem , nem akartam , hisz lelkem mint a patyolat!
Túl egy szakításon , nem akartam hogy valaki így lásson,
Jobbnak láttam halkan eliszkolni , mert nem erre vágyom!
Nagyon nehéz feldolgoznom a múltat , a szerelmet elengednem,
De csalódtam benne , nincs mit tennem , Ő volt az egyetlenem!
De a múltat nem akarom , el kell hogy felejtsem , csak kínoz már,
Még most is érzem a forró csókját , de nem akarok emlékezni Rá!
Aztán teltek a napok , szép csendben , és így megfeledkeztem,
A barátnőkkel a presszóban , Ő és ÉN össze ütköztünk ketten!
Meglepetten láttuk ekkora véletlen úgy hozta újra találkoztunk,
Ő is én is elmosolyodtam , eszembe jutott utóbb h” araszoltam.
Egymástól elnézést kérve , megkérdezte leülünk e egy kávéra?
Leültünk egy asztalhoz és jól megnézett , megkérdezte.. kávét?
Bólintottam , de szólni nem bírtam , csak ráharaptam a számra,
Ideges voltam , volt benne valami ami … a szívemet megfogta!
Megkérdezte , nem lenne e kellemetlen ha udvarolna nekem,
Miből gondolta hogy én egyedül tengetem az én fájó életem?
Rábólintottam újra , magam sem tudom miért , de hangtalan,
Jól megnéztem amíg félre nézett ,szégyelltem előtte magam!
Jóképű , csinos , elnézve magas , széles vállakkal , sportos srác,
Szóval Ő volt akit láttam és megtetszett , tetszett a dolog , bár…
Még friss sebeket hordtam a szívem legmélyén , de valahogy…
Úgy éreztem Ő más , talán kicsit ne aggódjak , lehet bárhogy!
Szóval a beszélgetésünk végén , megegyeztünk egy randevúban,
Most lesz nagy utazása , ha minden jól megy pár nap , és itt van!
Megkérdezte haza kísérhet e , mit tehettem tetszett belementem!
Ahogy magához húzott ahogy csókolt éreztem most van végem!
Aztán azzal búcsúzkodtunk , hogy találkozunk pár nap múlva,
Nehezen ment el a pár nap , bár nagyon vártam leteljen végre,
És eljött a mi napunk , kapkodás mit húzzak fel , és ruha csere,
De azért megtaláltam az igazit ami aránylag nekem is tetszett!
Igy aztán a srác beállított értem időben , elindultunk a randira,
Egy kis vendéglő volt az úti cél , oda igyekeztünk egy partira,
Csak ámultam bámultam a sok csillogó ruhákon , csodaszép!
Tánc után kimentünk a teraszra , ahova világított a holdfény!
Csodálatos este volt , a srác haza kísért és mondta majd jön!
Szép a reggel nagyon kellemesen és boldogan ébredtem fől,
Sejtelmesen jó volt a kedvem , semmi sem ronthatta el,
Nem gondoltam hogy ilyen jól érzem magam valakivel!
Igy eltelt egy hónap , majd még kettő , nagyon élveztem vele,
Egyszer csak beállított és nevet , úgy hogy igen ki volt öltözve,
Kérdeztem hova megyünk , de sejtelmesen mosolygott előre!
Mondta , ezt meglepetésnek szánja , így nem lesz titok belőle!
Kiszálltunk a kocsiból előtte bekötötte a szemem , és vezetett,
Majd megölt a kíváncsiság de a kendőt levenni nem lehetett!
Aztán kiszabadította a szememet , és mit látok egy nagy kaput!
Tele volt virágokkal , egy álomszép , még annál is szebb kaput!
Én így ismertem meg a boldogság kapuját , letérdelt a srác elém,
Majd a háta mögött volt a keze és oda nyújtott egy dobozt felém!
Légy a feleségem drága egyetlenem , mondta és nézett rám kérdőn,
Így lehettem boldog egész életemre a csodás Boldogság kapujában!
Amikor megfogta a kezem és az újjamra húzta a szerelmem a gyűrűt,
Akkor történt az meg akiben régebben csalódtam elengedtem a kezét,
Abban a percben hullott le a láncom , ami összekötött vele , vége lett,
Most jöttem rá hogy az életemet , nélküle élnem csak boldogabb lehet!
Új életem , csodás boldogságom itt a Boldogság kapujában rám talált ,
Gyönyörű életünk lett , így boldogan élveztük minden percét és napját,
Két csodaszép gyerekünk született , és éltünk szeretetben , boldogan ,
Amíg a halál el nem választ bennünket majd békében és nyugodtan !
Budapest . 2019 . Július . 20 .
Saját szerzemény . Minden jog fenntartva !
Köszönöm a versemre szánt idődet !
Megjegyzések
Megjegyzés küldése