Nem akarom...
Nem akarom...
Nem akarom hogy sírni láss,
Nem te vagy benne a hibás!
Alvatlan éjszakák, hosszú napok,
Már oly régóta kedvetlen vagyok.
Engem senki és te se sajnálj.
Eltökélt hosszú a küzdelmem,
Miben lassan elfogy a türelem.
Hogy lásd nekem milyen nehéz.
Nem tudom hol lelem holnapom,
Nekem kell segítenem magamon.
Nem akarok soha sírni a válladon.
De néha jól jön egy kedves szó,
Csak ne legyen nagyon megható.
Egyes emberek gyengévé vállnak.
De én érzem itt is ott is vagyok,
Nem akarom de nyomot hagyok.
Nem árulja el saját kis gondom.
Nem kell hát mindenkinek tudni,
Hogy nehéz idővel versenyt futni.
Nem te és nem a világ a hibás.
Én nem találtam rá az utamra,
Nem készültem fel a kudarcra.
S néha ritkán de olykor elviselsz.
A holnap is talán könnyebb lesz,
Nem akarom de mégis megértesz.
Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm a versemre fordított idődet , további jó szórakozást a blogomba.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése