Szép Zala…
Szép Zala…
Szép Zala,
elhagytam otthonom,
Máshol lakom, élek
s dolgozom!
Hiányzik a friss
illatú erdő, a fák,
Néha oly nagy és
zord ez a világ!
Hegy ahol néha
megpihenhettem,
Dolgoztam is sokat,
de szerettem!
Szabadság érzése
néha felkavaró,
Honnan tudhatná,
egy városlakó!
De én onnan eredtem
kis faluból,
Igen, ez a vers most
énrólam szól.
Rettenetes otthonról
távol lenni,
Más városban, más
helyen élni!
Én szívem ezért
csak haza húz,
Hiába az élet
kicsit bonyolult!
Igaz ugyan nem ott
születtem,
Míg ott éltem,
megszerettem!
Igaz az is én
Pesten születtem,
A szívemben már
Zalai lettem!
Hiányzol szép
Zalai természet,
Csak ott látni azt
a szépséget!
Hegyek, völgyek,
kis dombok,
Fűzfák,fenyők,
akácfa lombok!
Mindig vártuk
Zalának tavaszát,
Imádom ezeknek a
fáknak illatát!
Igen Zalában
laktam, éldegéltem,
Nem bánom, nem is
szégyenlem!
És nem! Nem tetszik
távol lennem,
Mert vágyódás
mindig él bennem!
Talán az ég
egyszer még haza vezet,
Szeretem a tájat a
Zalai csendéletet,
Nem ott születtem,
de ő az otthonom,
Míg e szív él
mindig haza vágyódom!
Budapest. 2019. 11.
03.
Saját szerzemény,
szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az
idődet ha olvastad a versemet!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése