Egyetlen szó...

 

Egyetlen szó...

Egyetlen szó, mit kérek tőled,
Szeress s ölellek ahogy kéred.
Mert amit én kérek, nem teszed,
Eltűnök az életedből, elmegyek!

Egyetlen szó, ami boldoggá tesz,
Ha kimondod azt, hogy szeretsz.
Ha átölelsz és a szemembe nézel,
Boldog vagyok én, ezzel a nővel.

Csak egyetlen szó, ami kell nekem,
Amivel boldoggá teszed, az életem.
Ezért lesznek az éjszakák is szebbek,
És talán legszebbek, a kora reggelek.

Hozzád bújva, úgy aludni el, de szeretek,
Ébredni is veled, álom szépek a reggelek!
Egyetlen szó, mond ki mert arra vágyom,
Szeretlek, a minden vagy ezen a világon!

Mikor napnak vége, eljő majd az este,
Hozzád bújva, a fáradt gőzt kiengedve.
Átölellek, lágyan megsimítom arcodat,
Érzem szeretsz, szebbé tetted napomat!

Egyetlen szó, mivel boldoggá tehetsz,
Mivel szívemhez s lelkemhez érhetsz!
Hiszen már oly sok csalódáson ment át,
Már nem hittem azt, valaha kap szikrát!

De jöttél, és egyetlen szóval le győztél,
Hiányzol, mi rosszabb minden percnél!
Ha nem vagy velem, fáj a sajgó szívem,
Tán életemben ez a legnagyobb vétkem!

Budapest. 2020. 08. 20.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm a versemre szánt idődet!

 

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vajon miért ?

Élet? Éled?

Mint homokszemek...