Egy napon...

Távolban tüzes vérvörös az ég alja,

Gondolatban végig megyek én rajta.

Élet kezdete és vége ott van a határ,

Tudom egy napon engem visszavár!

Mikor szelíden ölel át a mindenség,

Minden baj, gond már az semmiség!

Megszűnik a fájdalmam itt legbelül,

Megnyugszom egy napon legvégül!

Az élet túl drága, és ezt más is lássa,

Sok embernek ezért nincsen élettársa.

Egyedül bolyonganak a föld felszínén,

Magányban haladnak az élet ösvényén!

Mindenki keres a földön valamit, valakit,

Kergeti az ember itt csak álmait, vágyait.

Valakinek sikerül, van ki nem találja meg,

Van aki boldog, van aki szívében ott a heg!

Egy napon minden fájdalomtól szabadulsz,

De addig élj, az élettől mindent megtanulsz!

Ne felejts el szeretni, mert az élet csak így jó,

Ne bánts másokat, de azért ne is légy gyarló!

Egy napon eljön az ítélet, felelsz mindenért,

Felelned kell majd úgyis, jó s rossz tettedért.

Ne feledd, hol életed véget ér ott kezdődik el,

A másik életed, amit nem halandóként érsz el.

Egy más világ, más létforma vár azon a napon,

Boldogabb lehetsz majd, egyszer túl a falakon.

De ne feledd rendbe tenni ezért a fájó lelkedet,

Ha indulnod kell, viszed magaddal a hegeidet?

Tisztítsad meg a lelkedet, még ha fáj is nagyon,

Mert tetszik vagy nem, indulni kell egy napon!

Nem kérdezik meg, felkészültél e már az útra,

Nem fognak hagyni semmi időt sem a búcsúra!

Ezért ezen a napon most tedd rendbe az életed,

A rosszat engedd el, tanuljad szeretni lelkedet!

Mert nem sokára meg kell majd azt is értened,

Egyetlen hely van azon az egy napon, istened!

Budapest. 2020. 08. 23.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva.

Köszönöm a versemre szánt idődet!