Csak egy emlék...

Amikor már, csak egy emlék,

Ha most is szerelmed lennék.

Azt mondtad már nem kellesz,

Kihűlt a szíved s nem szeretsz.

Amikor már emlék vagy nekem,

Nem tudom én, hova tart életem.

Nincs ki szeresse, bánatos lelkem,

Világ elöl így, el kell hogy rejtsem.

Mikor gondolatom mindig ott van,

Rád gondolok, vajon most hol van?

Egy fájó emlék, ami gyötri a lelkem,

Érzem nélküled én magányos lettem!

Próbálok élni, nem gondolok rád,

De a pillanat vissza sodor hozzád.

Szerelmes szavaid, nem feledem el,

Tele vagyok most, úgy félelemmel.

Senki vagy már nekem, egy emlék,

Ha tudnék most, de világgá mennék.

De a szívemet kicserélni nem lehet,

Ami most is fáj, s csak téged szeret!

Amikor egy emlék vagy már nekem,

Sírni szeretnék még, de nem tehetem.

Elbújok, hogy ne lássák könnyeimet,

Úgy felejteném, gyönyörű szemeidet.

Már csak egy emléke vagy szívemnek,

De míg élek akkor is nagyon szeretlek!

Ahogy múlik az idő talán majd feledtet,

Majd jön más, aki begyógyítja lelkemet.

Budapest. 2020. 08. 26.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm a versemre szánt idődet!