A halál árnyékában 7. Rész

A halál árnyékában

7. Rész

Előző részből…

Közben Billynek fogyóban az eltulajdonított pénze, így újabb gyilkosságon kellett törnie a fejét. Majd esteledett és elindult a bérelt lakásból körútra hogy pénzt szerezzen….

Folytatás…

Zsebre dugott kézzel sétálgatott Billy és sas szemekkel figyelt minden mozzanatra. Mint a vadász ki a zsákmányát keresi… Mialatt sétálgatott előjött belőle a jobbik énje egy pillanatra és megállt hirtelen.

- Miért kell ezt csinálnod Billy fiú?- kérdezte Tőle.

- Ne hallgass rá ! - súgta a másik fele…

- Mi jó van ebben hogy elveszed mások életét? Nem teheted meg! - folytatta az a belső hang a fejében…

- Szard le mit hallasz ! Rám figyelj! Pénz kell Neked és bármi áron de megszerzed! Neked nem dirigálhat senki! Mert Császár vagy! Érthető??? - folytatta a másik énje.

- Nyomd el magadban a rosszat és add fel magad! Nem elég már mennyi ártatlan ember meghalt és mennyien szenvednek még a szeretteik miatt??? - csak győzködte Billyt a jobbik énje...

Billy ide oda kapkodta a fejét… most elég nagy bizonytalanságban volt, eléggé megzavarodott.

- Aztán mi lesz ha feladod magad, meghalsz! Mert villanyszékben végzed Te szerencsétlen!!! Ez jobb lesz??!!! - csengett a feje Billynek és már már vissza tért lassan … De meglátott egy középkorú férfit egyik bank automatánál az utca másik oldalán. Gyorsan elhessegette magától a hangokat és arra koncentrált amit lát. Elcsendesedett a fejében a hang és megint a rosszabbik énje lépett életbe és gonoszan vicsorított egyet. Behúzódott egy sötétebb kapu alá és onnan figyelte az eseményeket.

De a férfi mikor ellépett az automatától, átment a másik oldalra és mikor Billy előbújt hogy kövesse akkor beszállt a kocsijába, majd elhajtott.

Így Billy tovább sétált abban a reményben ma még prédára lel… Majd hajnalig sétált és már hűvös is volt már, megborzongott. Sűrű káromkodások közepette hazafelé vette az irányt.

- Ma nem jött össze! De nincs veszve semmi, majd este elsétálok a másik irányba …- motyogta magának dühöngve, miközben beért a lakásba és magára zárta az ajtót és elment lefürödni, majd bekapcsolta a tévét.

- Megnézte a híradót, amiben bemondták hogy egy fiatal lányt a tegnapi nap folyamán oly annyira megütöttek, hogy most kómában fekszik. De nevet nem említettek és az elkövetőt most keresi a rendőrség. Mutatták a képét, aki bármilyen infót tud a férfi hollétéről, jelentse a legközelebbi rendőrőrsön, vagy a rendőrkapitányságon. Ekkor Billy nézett nagyot! Krisztin főnöke volt a körözött személy!

- Azt a betyárkurva !!! No csak no csak!!! - kiáltott fel Billy meglepetten.

- Csak nem elorozta előlem azt a lányt??? - tiszta lelki beteg lett. Szinte robbanásig feszült volt már Billy és csak járkált a lakásban. Tudta most nagyon résen kell lennie , de imádta a forró helyzeteket.

- Meg kell tudnom mi lett a lánnyal… - forrt az agya a férfinek, olyan düh kapta el gondolkodni sem tudott. Csak az járt a fejében hogy elvették tőle a kedvenc játékát.

Miközben Billy törte a fejét hogy tudhat meg valamit is a lányról addig a kórházban kiderült hogy Krisztin-nek egy vérrög zárta el egyik agyi artériáját. Az esésnél kaphatott egy vérömlenyt ami átalakult vérröggé.

Ezért hamar meg csinálták a szükséges vizsgálatokat és azonnal tolták is a műtőbe. Majdnem 6 órás műtétre volt szükség hogy megtalálják pontosan azt a kis elzáródást, ami a kómát okozta. Krepp főorvos műtötte személyesen a lányt. Végül sikerült a kis rögöt eltávolítani a koponyából. Amikor Krisztin-t vissza vitték az intenzívre, még nem tudták hogy a kóma meddig tarthat. De éjjel nappal megfigyelésen volt egy külön részen ahol egy rendőr szinte egy percre sem ment el az ajtó elől.

George miután az ajtót behúzta maga mögött, szinte sírógörcsöt kapott az anyja miatt. Tudta az anyjának volt igaza, hogy fel kell adnia magát vagy menekülhet egy életen át a rendőrök elöl. Sokat hezitált miután beszállt a kocsijába.

- Feladom magamat, de előtte beszélek az ügyvédemmel. - morfondírozott magában George.

- Azért nem hagyhatom hogy ez miatt a kis szuka miatt börtönt kapjak, még ha szerettem is. - háborgott magában. Elővette a telefonját és felhívta az ügyvéd barátját aki a cégének is a jogásza volt. Ő egy francia származású elismert ügyvéd, aki ismerte már fiatal korától George-t. Az apjának is Ő volt az ügyvédje, meg a vállalat jogásza. A céget az apja alapította már vagy 40 éve és azt George örökölte. Az apja bevezette a fiát a kutatásaiba amit George imádott, szinte vérévé vállt a Favorit vállalat. George imádta az apját és jó cégvezetőnek bizonyult már ifjú korától. Ezért az apja már korán ráíratta a céget ha valami történne vele akkor legyen utánpótlás a cég tulajdonában. Nem is csalódott George- ban az apja , mivel a fiú kitűnő eredményeket ért el még az apja éltében is. Így büszke volt a fia eredményeire. Sajnos az élete hamar megszakadt , így George saját körmén tanult mindenből, de ügyesen koordinálta a Favoritot. Dr. Leopold Machen imádta a fiút és a szárnyai alá vette mikor George apja meghalt. Ezért a fiú majdnem apa - fia kapcsolatban állt az idős ügyvéddel.

- Szia Leó ! Volna kis gondom amiért hívtalak, felkereshetlek most? Otthon vagy? - kérdezte az öreget George.

- Hallottam a tévében mi történt és… nahh gyere itthon vagyok! Neked fiam mindig! Szeretettel várlak , csak légy óvatos. - fűzte hozzá csupa jóindulattal az öreg.

George elindult az öreg barátjához abban a reményben az tud neki valamit segíteni. Kis idő múlva bekanyarodott abba a kis utcába ahol Leó lakott. Akkor tűnt fel neki , már milyen jó ideje nem volt nála … Mióta ez a huzavona volt a 2 lány körül meg sem látogatta a barátját… el is szégyellte magát rendesen. Leállította az autót és kiszállt. Majd körül nézett nem e követte valaki, aztán becsöngetett az öregnek, aki kisvártatva kitárta az ajtót és gyorsan behúzta George-t hogy ne lássák meg hogy ki ment be hozzá.

- Gyere fiam, ülj le és meséld el mi történt! Miben tudnék segíteni? - kérte az öreg. Aztán George elmondott az öregnek mindent, nem hagyott ki semmit.

- Na szóval ez történt, szerinted én ezért börtönt kaphatok? - könyörgően nézett Leóra a srác.

- Khm.. - köszörülte meg a torkát az ügyvéd.

- És a lánnyal mi van azt sem tudod gondolom… - kérdezte Leó.

- Nem! - felelte George és lehajtotta a fejét.

- Még mindig szeretem… pedig csak játszott velem és mást szeret. - fűzte hozzá szomorúan a srác.

- Ott szúrtad el, mikor felvitted Krisztin-t a szobába a baleset után. Mikor elesett rá az asztalra és nem mozdult, akkor kellett volna mentőt hívnod és akkor megúszhattad volna ezt a kalamajkát. - mondta az öreg, de csupán csak jóindulatból.

- De most nézzük a pusztatényeket. - folytatta Leó.

- Szóval... ha önként bemész a rendőrségre, az enyhítő körülménynek számít minden esetben. De büntetőjogi pert indítanak ellened akkor is. Ráadásul két vádirat is van már. Viszont ha bebizonyítjuk hogy hirtelen felindulásból vagy féltékenységből követted el mindkét bűncselekményt, akkor valamilyen szinten enyhébb fokú ítéletet kaphatsz. - folytatta az öreg.

- Na már most olyan, hogy pillanatnyi elmezavar … olyan is előfordult már. Csak bizonyítani kell tudnunk. Folytatta az öreg ügyvéd.

George csendben hallgatta öreg barátját. Közben eltűnődött rajta, mi lesz ha mégis lecsukják. Azt a szégyent az anyja nem élné túl és az apja még a sírba is megfordulna…

- De hát mit tehetnék ? - kérdezte félhangosan.

- Mit mondtál fiam ? - kérdett rá Leó.

- ááá … csak arra gondoltam anyám fejére milyen szégyent hoztam és ha lecsuknak azt nem éli túl… - mondta lehajtott fejjel George. Rejtve a szemét ahogy könnyek gyűltek a szemében …

- Figyelj édes fiam! Nem lesz könnyű meggyőzni a bíróságot, de nem lehetetlen küldetés. Elvileg lehet más is így reagált volna a nő ordítozására, főleg ha szerelmes is az a férfi… Igaz a telefonját azért nem kellett volna felvenned , hiszen ez a privát dolga volt … semmi közöd nem volt hozzá… Nahh de ezt is ki lehet magyarázni, ezért üljünk le és magnóra kérdezz felelek- et játszunk most , hogy tisztán lássunk mindent. De … Elvárom csak is az igazat mond nehogy belekeveredj a hazugságba, mert ha olyan az ügyész akkor végünk van! Értetted? Mert nincs rosszabb annál mint mikor ellenmondásba kevered saját magadat. - mondta George- nek Leó és elment bevitte a régi szalagos magnóját amit néha szokott használni mikor egy egy jogi tárgyalása volt. Leült szembe George- val és kicserélte a szalagot majd bekapcsolta.

Közben a kórházban nagy futkosás lett az intenzíven. Krisztin magához tért és Krepp főorvost hajtották hol van, de műtött épp. Hívatták a nővérek a másik orvost, gyorsan megvizsgálta a lányt, aki még csak érzékelt és nem látott rendesen csak homályos köd volt előtte. Aztán egyre tisztult a kép, felakart ülni de érezte a feje szét hasad az orvos is lágyan vissza nyomta a párnára, hogy ne üljön fel. Krisztin megtapogatta a fejét, érezte a kötést rajta , majd újra feljajdult, piszkosul fájt a feje, nem értette mi történt vele. Nem emlékezett semmire hogy került ide a kórházba és hol van Gina…

- Gina … valaki értesítette a barátnőmet? A szüleim tudják hogy kórházban vagyok? - kérdezte Krisztin.

- Hát nem emlékezik? - kérdezte az orvos meglepetten.

- Mire kellene emlékeznem? Semmi nem jön be, az se hogy kerültem ide és mi történt… - sírta el magát a lány.

- Nyugodjon meg, várjuk meg a Krepp Főorvost és Ő mindent elfog mondani magának hölgyem , csak nyugalom, ne idegesítse fel magát. - majd megsimogatta a lány kezét.

- Most mennem kell , ha szüksége van valamire a nővéreknek szóljon, itt van a csengő maga mellett nyugodtan nyomja meg és ide jön valaki.

Mikor Krepp végzett a műtéttel, kiment átöltözni már rögtön újságolták is Neki hogy a lány magához tért, de nem emlékszik mi történt! Így Krepp halk káromkodást nyomott el ne hallja senki, de bizony dühös volt. De csillapította magát. Megnézi a lányt és ki kérdezi mire emlékszik. Aztán megpróbál beszélni egy neurológus barátjával, aki az Idegsebészeti Osztály Főorvosa és nagy tapasztalata van ebben! A szakmájában Dr. Paul Romen egy elismert Neurológus.

Végig ment a folyosón és befordult az intenzívre , már várták , aztán bementek a lányhoz. Már előzőleg lecsatolták róla a gépeket , látni is hogy jobban van a lány. Kicsit vissza tért a színe is de látta a Főorvos hogy a szemét összehúzza.

- Jó napot Krisztin! Hogy van ma ? - kérdezte Krepp és megfogta a lány csuklóját és a pulzusát figyelte.

- Őrülten fáj a fejem, Doki. Nem tudom mi történt azt sem mondják meg miért néztek rám furcsán mikor kérdeztem, hogy valaki értesítette e a barátnőmet, Gina-t és a szüleimet. Senki nem mond semmit csak azt, hogy majd magától megtudok mindent. - hadarta Krisztin.

- Hohó álljunk csak meg! Szóval nem emlékszik rá mi történt a barátnőjével arra sem? - kérdezte meglepetten Krepp.

- Nem emlékszem semmire, de maga nagyon ismerős valahonnan …. próbálok vissza emlékezni de nagyon fáj a fejem. - pityeredett el újra Krisztin.

- Naa jól van kislány, ne sírjon! - nyugtatta a lányt Krepp és kiszólt a nővérnek hozzon egy nyugtatót és egy fájdalom csillapítós injekciót a lánynak. Beadta neki a nővér, miközben megmérte a lázát és a vérnyomását a lánynak, kicsit magas volt a vérnyomása de láztalan volt szerencsére.

Kis időbe telt míg Krisztin lassan lehunyta a szemét és elaludt. Krepp csak ült mellette az ágyon és nézte hogy lélegzik a lány. Nagyon szívén viselte ennek a lánynak a sorsát, érezte nem szabad, de olyan elesett. Hogy mondja el neki, hogy a barátnője már nem él … Mikor legelőször mondta el neki akkor is rosszul lett .. most mi fog történni??? Nem hagyhatja hogy újra komába essen. Erre magától kell emlékeznie, akár mennyire is nehéz de nem szabad neki elmondania a teljes igazságot. Amíg nem látja a barátja Dr. Paul addig nem mond neki semmit. Aztán eldől mitől nem emlékezik a lány… Ha kell kezelésre kell hordaniuk de előbb kivizsgálják mi a gond nála.

- Most még Roger-nek is kell telefonálnom.. Hát nem fog repesni az örömtől ha megtudja amnéziás a lány. - gondolta kicsit mérgelődve Krepp.

Aztán felhívta barátját a rendőrségen, és elmondta neki az újabb helyzetet. Aki nagyon dühös lett… de hiába.. várniuk kell mit mond a Neurológus… Aztán elköszöntek és ment Krepp vizitelni…

Eközben Billy már az utcákat rótta és vadászott az újabb zsákmányra. Nézegetett örült szemekkel a kapucnija alól minden irányban, vadra várva… Egyszer csak egy bárból hirtelen nagy lárma hallatszott majd ajtó csapódás és nagy káromkodás. A bárból jött ki 4 holt részeg pasi, akik szídták a tulajnőt mint a bokrot , hogy mi az hogy záróra még a piájukat sem ihatták meg… Estek keltek úgy botorkáltak el Billy előtt aki behúzódott egy gyógyszertár oszlop tövébe hogy ne lássák meg őt.

A bárban sokáig égett a villany, kijött két ember , egy nő és egy magas pasas. Megálltak a Bár előtt a Nő bezárta az ajtót és behúzta a rácsos ajtót és lelakatolta azt. Majd a pasi ellenkező irányba ment, a nő meg Billy felé indult. De nem látta meg Billyt, aki észrevétlenül haladt a nyomában. Mikor látta a férfi a túloldalon elfordult másik sarkon, akkor érezte meg van a zsákmánya. Egyedül maradt a nővel , akit szép lassan követett a sötét helyekre belapulva nesztelen. Közben észre vette a másik oldalon volt egy romos épület, a kapu nyitva volt résnyire. Gondolt egyet, levette a nyakából a sálat ami egy vékony anyagból készült hosszú rojtos fekete sál volt. A béléses bőrkesztyűjét levette az egyik kezéről és befogta a sál alá a másik kezével berakta a kését a sál alá úgy hogy a hegye kinyomta a sálat ami úgy látszott mintha pisztoly lenne. Villám gyorsan ott termett a nő háta mögött és a fülébe súgta ..

- Fel a kezekkel! És most szép lassan menjen át az úton… Közben odanyomta a kést úgy mintha pisztoly csöve lett volna. A nő nagyon berezelt és nem mert ellenkezni a gyilkossal… Át ment az úton és az elhagyatott romos épület ajtaja előtt értek át az úttesten. Ahogy átértek Billy belökte a nőt a kapu alá és egy mozdulattal elvágta a torkát, csak hörgés hallatszott semmi más ... a nő pedig összerogyott és meghalt. Billy kimotozta a kulcsokat a nő ruhájából és elment a bárhoz , kinyitotta a rácsot majd az ajtót. A rácsot vissza behúzta és az ajtóra ráforditotta a kulcsot be ne tudjon menni senki nehogy meglepjék. Aztán benézett a kasszába ahol nem vajmi sok pénzt talált. Majd elment körül nézni … ezek úgy is valami páncél szekrénybe tehetik a pénzt...gondolta magában. Azt is fel kell törnöm.. mérgelődött…

Be ment az irodába de nem talált semmiféle páncélszekrényt...így a szekrényeket is átnézte nem talált pénzt ott sem.

- Gondolkodjunk … - morogta magában. Az íróasztal fiókja is zárva , a késével benyomta a zárt és halkan kattant a zár és kihúzta a fiókot, abban volt egy 20x25- ös vas ládikó de nem volt lezárva , kinyitotta hát egy csomó papírpénz volt benne! Gyorsan kiszedte belőle és mindent vissza pakolt amit elvett aztán letörölte az ujjlenyomatokat és kiment az ajtón, bezárta a kinti ajtót a lakatot meg rányomta a rácsra és elindult a tett helyszínére ahol a nőt megölte, majd betette a halott nő ruhájába a kulcsokat és elindult a bérleményébe. Mikor hazaért bedobta a pénzt egy táskába és betolta az ágya alá. Majd elment fürödni és eltette magát holnapra , mert sok munkája lesz. Krisztin nyomában kell maradnia ha törik ha szakad .. meg is volt a terve már félig hogy mit fog csinálni…

Folytatás a 8. Részben…