Úgy szerettem ...
Úgy szerettem ...
Most nagyon kínoz
egy érzés,
Nem volt ez tőlem
okos lépés!
Szerettem és mégis
elengedtem,
Bár nem tudom hogy
is tehettem!
Mondogatom magamban,
jó vagy,
Könnyebb se lenne,
ha itt marad!
Nem tudok mit tenni,
mást szeret,
Amit érzett, szeme
el nem rejthet!
Itt vagyok,
szenvedek én nélküled,
Régen nem hallottam
már felőled.
Szerelmes fájó
szívem nem csitul,
Emléked szerelmem
sohase fakul!
Csak emlékeinkből
élek ma már,
Remélek még,
szívem visszavár!
Úgy szerettem mégis
elengedtem,
Te boldog vagy és
én szenvedtem!
Biztos volt ezernyi
hibám, tudom,
Te elhagytál sohase
lesz nyugtom!
Ordít, sír a
lelkem csak egyre már,
Nem néz rám a
szerelmes szempár!
Nem ölelhetlek
többé, mást ölelsz,
Más férfi
szerelmét, csókját ízlelsz!
Miért engedtelek
el, most bánkódom,
Hiába minden, csak
rólad álmodom!
Gyötör a tudat,
mással vagy boldog,
Lelkem is egyre
fájdalmasan zokog!
Soha többé
boldogságom nem lelem,
Elment tőlem, pedig
úgy szerettem…
Budapest. 2019.
10.23.
Saját szerzemény,
szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az
idődet ha olvastad a versemet!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése