Mikor a kezed a kezemhez ér...

Mikor a kezed a kezemhez ér,

Érezhetlek újra kedvesem én!

Mióta elhagytad e földi léted,

Nem találom helyem nélküled!

Itthagytál elmentél messze már,

Tudom hogy engem odaát vársz!

Szerelmed hiányzik, földilényed,

Hogy karodban álmodjak szépet!

Ohh sír a lelkem ugyan úgy érted,

Mikor halkan elengedted kezemet!

A földön már nincs nékem senkim,

Aki így szeretett és én szerethettem!

Fáj a magány hogy elkellett menned,

Hiányzol nagyon annyira szerettelek!

Mondd én is hiányzom annyira neked?

Mint hogy nekem fáj a szívem utánad?

Üres lelkem , ágyam nincs már álmom,

Képzeletben itt vagy , csak rád vágyom!

Utolsó szavaidra emlékezve sokat sírok,

Temetőbe járva hidegek, jegessek a sírok!

Nem maradt semmi ami ide kössön engem,

Világ elöl a fájdalmam ugyan hova rejtsem?

Ide béklyoz a földre is ez az anyagi testem,

Szabadulnék tőle , de nem tudom tehetem?

Úgy elmennék messzire hozzád fel , a felhőkbe,

Szárnyalhatnánk szabadon csak mi a végtelenbe!

Lelkünk az érzékek táncát járva amiben ott a minden,

Szerelmetes énünkkel fonódva, hol fájdalom nincsen!

Budapest . 2019 . Július .27 .

Saját szerzemény . Minden jog fenntartva !

Köszönöm az időd ha olvastál !