Búcsúzik a nyár

Búcsúzik a nyár

Immár nem zöldek a fákon csüngő levelek,

Elmúlás a nyárnak ezek a látszólagos jelek,

Sok színű az erdő , gyönyörű lombkoronák,

Az ősz is csodálatos a levelek ezt suttogják!

Az erdő is lassan téli mély álomba szenderül,

Lehullajtja lomkoronáját , kicsit el csendesül,

Vadjai elmennek ki vackot csinálni a családnak,

Költöző madarak meleget keresve odébb állnak!

Sok színben pompázó erdő felkészülve várja,

Ha a tél is megérkezik dobjon takarót reája!

Míg a tél nem jő, az erdő színesebben látszik,

Hol sárga, hol meg barna és pirossal játszik!

Búcsúzik a nyár elköszöntve az őszi évszakot,

Színesebbé téve ezt a szép négy őszi hónapot,

Sok színűsége ami szívedbe lopva észrevétlen,

A színes világot az erdő csodálatos csendjében!

Míg gyülekeznek a madarak is a nagy utazásra,

Sok ezer csivitelés hallatszik az erdő határába,

Kopaszodó lombkoronáidon még át jön a fény,

Nem süt olyan erősen a nap, nincs tűz örvény!

A lehulló leveleidből majd avart képez az ősz,

Avarodban élelmet találhat a szarvas és az őz!

Sok kis állatnak őrzi meg az avarod az élelmet,

Kis állatoknak rejtekhelyet adhat és védelmet!

Én pedig ott állok a lombkoronád alatt magam,

Élvezem a csendet amit az erdőben kaphattam,

Szeretet árad, érzi a lelkem minden fából felém,

Oly sokan vagytok, minden fát úgy megölelném!

Észre sem vettem hogy már pirkad az ég felettem,

Úgy elszaladt az idő, mégis béke van a lelkemben!

Csend és nyugalom áradozik minden egyes fából,

Elbújik a napfénye tovaszáll, ez a maradt nyárból!

Így búcsúzik a nyár, és várjuk az őszt hogy jöjjön,

Gyorsan telnek a napok az ősz is lassan be köszön,

Én még kicsit toporgok kint az erdőben az avaron,

Had járja át szívem , lelkem a csend és nyugalom.

Budapest . 2019 . szeptember . 18 .

Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva !

Köszönöm az idődet , ha olvastad a versem !